Mozgalmas hétvégének néztünk elébe és nem is sikeredett ez a napunk másképpen. Mivel a hétvégi verseny Sukorón került megrendezésre, így meg kellett szerveznünk a lejutást. Dávidnak nem sok kedve volt ottmaradni sátrazni, így kézen fekvő volt, hogy megnézzük mi is a versenyt. Felkerekedtünk, megvettük a vonatjegyeinket és előkaptuk a bringákat. Eddig azt hittem, hogy annyira nem vagyunk elszokva a mozgástól, lévén egész nap lótunk-futunk felváltva a gyerekek után és velük, a jó idő beköszöntével pedig rendszeresen túrázunk itt a városban, de sajnos konstatálnunk kellett, hogy van bizony mit edzenünk mindannyiunknak. Nem igen volt hegymenet, mégis mind a négyen elpilledve értünk haza este, és igencsak éreztük a nyereg nyomát... :-)
A fiúk nagyon élvezték a vonatozást, bár sajnálták, hogy régi, kék vonattal utaztunk lefelé menetben. Tetszett nekik, ahogyan a bringákat kampóra akasztva szállítottuk, és ott álltunk a vagonban, amiről Tomnak és nekem is az jutott eszünkbe, hogy régen ez lehetett az állatszállító vagon :-) Mindenesetre remek utunk volt, a fiúk megkezdték a csomagolt palacsintahegy eltüntetését.
Mire Sukoróra értünk, verőfényes napsütés és kánikula volt, elég erős széllel, ami a verseny szempontjából nem volt előnyös, bár mivel ismét egy új párt kapott Dávid, tulajdonképpen nem is számolt, számoltunk hatalmas eredménnyel, inkább csak a részévétel és a teljesítmény került előtérbe. Ettől függetlenül nagyon ügyesek voltak a fiúk, bár azért egy csepp kritikát azért megejtettünk Dávidnak - nem biztos, hogy mindig tökéletesen egyenesen kell menjen a hajó, lehet, hogy néha az jobb, ha kicsit eltér az teljesen egyenestől, de mindketten egyszerre húznak erősen :-)
A verseny után ismét bringára, majd vonatra pattantunk és teljesünk a fiúk vágya is, hiszen piros, új vonattal jöttünk vissza Budapestre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése