Lak csere

Úgy látszik ez már január végi, február eleji "hobbinkká" válik. Mármint a költözés. Idén sem volt ez másképpen. Határozott idejű volt a szerződésünk. A cég, aki az ingatlanok egy részét kezeli ott a környéken nem hosszabbít, és ez alkalommal mi sem bántuk nagyon. Bár a környék szép volt, a közlekedése jó, de az erdő közelsége és a közeli domb bokrai viszont remek szálláshelyül szolgálnak. A fiúk pedig féltek. Hosszú távon pedig nem volt megoldás a hozom-viszem taxi szolgálat, illetve a BuszMetroVillamos kísérő szolgálat sem, leginkább a négyen négy felé állapotok miatt. Elborítottak bennünket a dobozok, bár nem úgy, mint a képen, mi nem kerültünk a dobozok alá, annak ellenére, hogy igencsak 100 felett volt a darabszám. És akkor még nem beszéltünk a bőröndökről és a bútorokról. Volt két hetünk dobozolni, keresni, találni, költözni. Közben az egyik legkisebbnek asztmás rohama lett :(. 

Gyerekszoba projekt a kicsiknél

A kicsik ekkor már annyira hiányoztak, hogy az elmondhatatlan. De az eszem tudta, hogy jobb volt nekik a por, rendetlenség és nem ráérő anya nélkül. De a hiányuk annyira erősen dolgozott már, hogy muszáj volt hipp és hopp valamiféle szobát varázsolni nekik, amit majd egyszer csak úgyis befejezünk. Dobozok kipakolását, áthelyezését követően jöhetett a festék és a henger. Itt egy kicsit vívtunk egymással, mert én nagyon szerettem volna itt is egy eltérő színű falat, de Tom szerint nem kell ide, így egyszínű café latte lett a szoba. Helyükre kerültek a tengerész szekrények, a fehér bútorok, ágyak, játékok, könyvek. A kötözésből maradt jelölő matricákból pedig a maradék felkerült dekorációnak a szobában pöttyök formájában. Felkerültek a falakra a hímzett képek, az első pár cipellők, a világítós matricák. Azóta kiderült, hogy egyéb biztonsági funkciókat is be kell vetnünk a szobát "elzáró" gyerekrácson kívül, mert előszeretettel hajigálnak ruhákat, pakolnak fiókokat. Így beszerzésre került mára ajtózár, fiókzár, most már csak a helyükre kell kerülniük.

Ahonnan elkezdtük...

Ahol azt gondoltuk majdnem készen vagyunk...

Majd szép apránként kiderült, hogy a csoda ikeás, mindent rejtő dobozok ideálisak ugyan a legók, duplók tárolására, de alkalmatlan a két kicsi szobájába, hiszen az első dolguk volt, hogy ráálltak és ha ez kigurul alóluk, akkor lesz röpülés. Így ezek megfelelő utódját még keresem. 

Ezután derült ki pakolóhajlamuk a ruharendezésben és hogy előszeretettel állnak jót mindenért minden kihúzott fiókban így mára beszereztük a fiókzárakat is, már csak be kellene szerelni :-)

Majd az is kiderült, hogy az ajtó melletti falnak sokkal jobbat tenne egy kevésbé sérülékeny szín, így győzött az eredeti elképzelésem és a picúrok szobájába is került egy másik színű (bécsi trüffel) fal :-)

Szerintem sokkal egyedibb lett ez által a kis szoba :-) Ja, és visszakerültek az ágyrácsok a leesések ellen, mivel ehhez az ágyhoz képtelenség bármiféle leesés gátlót hozzáilleszteni. És akkor egy két kedvenc még....

Konyha - előszoba projekt

A konyha nálunk eddig mindig központi helyet foglalt el a mindennapjainkban. A házunkban és azt megelőzően a kicsi két személyes kislakásunkban is amerikai típusú konyhánk volt, majdnem teljesen egy légtérben a nappalival. A kicsi lakásban, lévén tetőtér, igazából csak a konyhát az előszobától elválasztó kicsi boltíves falacska választotta el mind az előszobától, mind pedig a nappaltól. A kicsi házunkban pedig egy hatalmas boltív képezte az elválasztó vonalat a konyha és a nappali között, de lévén ez majdnem 3 méter széles volt, tulajdonképpen mintha nem is lett volna, csak a nappali folytatódott egy L alakú végződésben. Hát itt most ez nem pontosan így van. Okozott is számomra sok fejtőrést ez a terület. A konyha közvetlenül az előszoba folytatása, ráadásul ablaktalan helyiség. Persze nem panasz ez, hiszen a modern kor vívmányainak megfelelően a fantasztikus elszívónak hála nem igen marad bent étel szag. De mégis. 

Mivel a konyhabútor és a helyi adottságok adottak voltak, megpróbáltuk ebből kihozni a legtöbbet. Miután a gyerekszobák kapcsán győzött a térigényünk, az előszoba és a konyha találkozásánál kaptak helyet a maradék gardrób szekrények, fiókos tárolók. A tulajdonos pedig, egyedülálló férfi lévén vagy nem sütögetett, vagy pedig a mikrohullámok adta lehetőségeket használta erre a célra, nem tudom, de sütőt nekünk kellett varázsolnunk a helyiségbe. Igazából végre megvalósíthattam elképzelésemet, hogy a sütő most nem a főzőlap alá került, hanem egy félmagas szekrénybe a pult magasságába. Ennek én több okból is örültem, hiszen így van egy kis védelme a legkisebbeknek - azaz kisebb a valószínűsége, hogy megégetik magukat a forró sütővel -  másrészt pedig nekem sem kell annyit hajlonganom lefelé. Azt kell írjam, hogy egyenlőre nagyon tetszik ez a felállás.

Ami nekem így egy kicsit hiányérzetként maradt meg, leginkább a helyhiány következtében, az az étkezőasztal hiány. Na nem mintha nem lenne, csak éppen nem itt. De mégis. Valahogyan egy konyhába nekem ez hiányzik bár tudom, hogy az ennél jóval kisebb konyhákban ezt végképp nem lehet kivitelezni. Azért itt kényelmesen pakolhatom be a mosogatógépet, tánctérnyi terület maradt a szekrények előtt és a hűtőben sem csak lapjával tudom keresni a főzés - sütés - étkezések kellékeit. De még egyáltalán nem biztos, hogy hosszabb távon nem keresek erre valami megoldást :-)

Az előszoba még nem igazán készült el. Persze itt is van, ami már szívem szerinti, hiszen festettünk, helyére került ismét a kalaptartó és a kabátakasztó. De még nincs kiforrott megoldás a cipők tárolására. Mert persze van cipős szekrény, van komód, de hat ember cipői nem kevés helyet igényelnek, még akkor sem, ha a téli nyári váltás dobozolással kerül tárolásra. Itt még azt hiszem kell ötletelnem, ötletelnünk egy kicsikét.

Mégis azt kell mondanom, hogy szépen alakulunk, még ha nem is villám tempóban.

És hogyan is néz ez ki képekben?

 

És hová kerekedtünk eleddig?

Megszülettek a falak színei bécsi trüffel és café latte keveredésében. Megtaláltuk a kalaptartó régi és egyben új helyét is. De a cipőkre mindenképpen kell valami "komolyabb" és profibb megoldást találnunk az őszi esős idő beköszöntéig.

Egy kis színes vegyes kavalkád a napi fontos intézendőkkel a hűtő oldalán és az átjáró a nappalink felé.

Ahova pedig a ruhák rejtődtek szobai térigények nyereményét követően :-)....

Nappali projekt

Mint már a korábbi lakberendezős bejegyzésemben is írtam, a nappali és a nagyok szobája párhuzamosan készültek. Ennek több oka is volt. A költözés idejére a gyerekek a nagyszülőknél vendégeskedtek, de a nagyok már unatkoznak sokszor, ráadásul, ha ott a két legkisebb is, akkor a figyelem is oszlik, nem kapják azt a fajta csak rátok figyelünk érzést, mint korábban a két legkisebb születése előtt, illetve még akár a születésük után is, amikor még ők kicsik voltak az ilyen jellegű vendégeskedéshez.

Így ők rohanni akartak már haza. Ez volt az egyik ok. A másik pedig, hogy a mi birodalmunkká a nappali vált, így a saját kényelmünk, de leginkább komfort érzetünk helyreállítása is nagy motivációt jelentett. Azt hiszem nem mondok, akarom írni nem írok valótlant, ha azt állítom, hogy zseniális kanapé és ágy kombinációt sikerült vásárolnunk. Be kell vallanom, hogy ez nagyon fontos volt számunkra. Fontos, hogy az éjszakai pihenés tényleg pihenés legyen és az a pár óra alvás igenis pihentető legyen. Ezért sokat mászkáltunk ebben a kérdés körben felkutatva a piac kínálta lehetőségeket. Frappáns megoldás, hogy kinyitható, de mégsem vendég ágy, hogy saját alvásra kitalált matrac szolgál fekhelyül és nem az ülő felület szolgál a pihenésre is. Kényelmes és praktikus, hiszen a kárpit könnyen tisztítható, ami valljuk be nálunk szintén fontos szempont volt lévén négy gyermek rohangál körülötte, és vannak közöttük fiúk is :-) Náluk pedig a szótárból hiányzik az óvatosan, lassan, ki ne borítsd kérések meghallása. Nem is a szótárból hiányzik, csak szelektív a hallásuk :-)

Szóval a nappali elég sok funkciót kell nálunk betöltsön. Lévén itthonról dolgozom, kell egy dolgozó sarok. Szeretem a könyveket, ennél fogva már csak költözéskor legalább 50 doboz könyvünk volt, ha nem több és valószinüleg a könyvek száma az évek haladtával nem is lesz kevesebb, mert ez a mániám már régóta tart... És persze ez az élet terünk reggeltől estig. Sokat játszanak itt a fiúk - kicsik és nagyok egyaránt - bár a kicsik még néha rács mögé kerülnek a saját birodalmukban, ha éppen főznöm kell és nem tudok rohanni még plusz másik 3 irányba, vagy dolgozom és ők éppen nem alszanak. Napi állandó segítség nélkül elkél egy kis korlát :-). Bár nálunk ez bevált. A nagyok szerettek a járókában molyolni, ők ketten lévén az ilyen fajta "ketrecet" hamar kinőtték, de ezt így szeretik és elfogadják. 

Innen lehet kijutni a teraszra és a télikertbe, itt kapott helyett az akvárium, valamint a felügyeletünkre hagyományozott csodaszép, de hatalmas szobanövények.

És akkor honnan indult a projekt?....

És hogyan is változott menet közben?....

Mint már említettem, alapvetően a föld színeit szerettük volna viszont látni most itthon. Így került a nappali falára a café latte kellemes alap tónusa egy kis csokoládéval megbolondítva :-) Ahogyan fogytak a dobozok úgy kerültek szép apránként helyükre kincseim a könyvek, majd szép apránként előkerültek a messzi földekről származó apróságok, nyaralási emlékek is,mint például az afrikai elefántok, dominikai óriáskagylók, apró kis kövek, képek, és a nélkülözhetetlen hangulat kellékek a gyertyák, gyertyák és gyertyák....

Persze ismerve magam és magunk ez a projekt sincs még teljesen befejezve, de mégis lakható, élhető tér kerekedett belőle mára. Még majd helyére kerülnek életünk apró kis emlékei a fényképek, a fontos kényelmi kiegészítő, mint például a szőnyeg, megtalálom majd szép apránként a helyét a vasalónak, felhasználásra váró mécseseknek, a fiúk hatalmas film és játékgyűjteményének is. De ezeket majd az élet alakítja ki apránként, a kényelemnek, praktikumnak megfelelően.

Gyerekszoba projekt a nagyobbaknál

Az első helyiség, aminek nekiestünk, pontosabban nekiestem, mert a dobozok hurcibálása után Tomnak végig munkával kapcsolatos teendői voltak zsinórban késő éjszakába húzódóan, az a fiúk szobája volt a nappalival párhuzamosan.Miután sikerült a dobozok mellett egy létrányi helyet szabaddá tenni, már neki is állhattam a festésnek és takarításnak. Alapvetően az egész lakásban a föld színei dominálnak mára, de hosszas szín tervezés előzte meg a festékek megvásárlását. Egyrészt szeretem kikérni a fiúk véleményét, hogy ők mit szeretnének - na persze bizonyos korlátok között, mert merészek a srácok, volt már fal szín ötletre a rávágott válasz a fekete is :-) -, másrészt szeretek kísérletezni is a lehetőségeim adta keretek között. Arról nem is beszélve, hogy szeretek a két kezemmel alkotni. Készültek így már hímzett faliképek, melyek a mai napig kedvencek a gyerekszobákban, korábban  - évekkel ezelőtt, amikor még Dominik volt pocak lakó (mára már elmúlt 9 éves) készült dísz csík is Hófehérkével és a hét törpével saját festésben, és előszeretettel játszom a fényképekkel, képekkel is. Egy szó mint száz, ha tehetem, de leginkább az időm engedi, szeretek a lakásban alkotni. Most sem volt ez másképpen. Miután megszületett a nappalira vonatkozó elképzelés a fiúk is lelkesen csaptak le az ötletre, ők is, ők is.... szeretnének a szobába egy más színű falat. Az alaptónust a café latte  - egyik kedvenc italom -  alkotja, és bekerült egy másik kedvenc ízvilág is a trüffel torta, bécsi trüffel került az egyik rövid falra. Szerencsére sok a fény, nagy az üveg felület, így remek fény viszonyokkal rendelkezik mind a négy gyermek szobája. 

Hát akkor honnan is indultunk?...

És hová is jutunk el szép lassan?...

Amikor pedig elkészül a festés, akkor kezdek igazán elevenembe kerülni, hiszen előkerülhetnek a bútorok, régiek és újak egyaránt, lehet tologatni, tervezni mit, hova és hogyan...

Először azt gondoltam a hatalmas mennyiségű ruhájukat muszáj eltüntetni, hátha befér két gardrób szekrény és még marad is tér, de győzött a tér igényem, maradt egy szekrény, bár még azt is tologattuk egy pár falon :-)

Vagy mégsem ez a tuti helye mindennek? Kialakult egy nagyjából-i elrendezés, de még van egy két apróság, amit apránként fogunk a helyére tenni. Hogy mik is ezek? Hát például az íróasztal. Mert ugyebár van egy kényszerünk, hogy minden gyerekünknek, aki iskolás kell egy saját íróasztal, bár azt hiszem meg tudom számolni egy kezemen, hogy Dávid az eltelt öt iskolás év alatt hányszor is tanult a saját asztalánál... Így ez a kis szeglet még nem nyerte el végleges kinézetét, hasonlóan a játékos, tanulós szekrényhez, ahol még elég kaotikusan helyezkednek el a már sulira előkészített induló csomagok, mellette a legók, és a társasjátékok, autók és a sok fontos "kincs" , aminek nagy része szerintem kukára és jótékony ajándékozási célra érett mára, de hát nehéz megválni a kincsektől ugyebár... És persze a legós dobozok kavalkádja sem lesz ott jó helyen, amikor beindul a fűtés, és sajnos ez egyre közelebb kerül megint, pedig imádom a nyarat :-) Még helyére kell kerüljenek a zene masina hangfalai, az éjjeli lámpák és az új plafon lámpa, aminek várakozásunk szerint sokkalta több fénye lesz, mint a korábbi példánynak.

És persze nem hiányozhat majd az én egyik kedvenc otthonossá tevő kiegészítőm a függöny és a szőnyeg sem. Ez utóbbi azt várja, hogy átessen egy költözést követő hatalmas takarításon :-) Az ágy takarókat még meg kell álmodnom, hogy milyen is legyen az, ami praktikusan takar, de könnyen, akár gyerek kezek által is kezelhető. Mostanság ezt látom a legnehezebb küldetésnek a nagyok szobájával kapcsolatosan. Mert a játékok okozta kavalkádot hosszú távon szekrény ajtók mögé fogjuk rejteni.