Hát kihívásokból jól állunk, leginkább én.
Túl sok a szerep, a változás, vagy én vagyok ügyetlen? Nem tudom, de valahogy nehezen indul a belerázódás...
Az egyik sarkalatos pontja életünknek, mióta nincs autónk, a logisztika. Elkényelmesedtünk? Nem hinném, de vannak áthághatatlan akadályok, melyeket autó nélkül bizony nem lehet kivitelezni. Ilyenek bizony a délutáni különórák némely esetben. De fejlődök(ünk).
Idén az órarend extra kihívások elé állított. Na szerencsére nem a reggelek tekintetében, bár bevallom ott bőven van fejlődési lehetőségünk. A napokban keringett egy közösségi portálon (leginkább sokgyerekes ismerőseink, barátaink körében) az alábbi illusztráció, mely bizony olyan, mintha rólunk készült volna, csak még két gyermek hiányzik a képről....
Bevallom, nem én szoktam lenni az utolsó, aki elkészül, hanem inkább apa :)
Na szóval, az én egyik nagy kihívások a délutánok megfelelő hangolása. Akárcsak a karmestereknek, nekem is száz felé kell figyelnem és egyeztetnem, hogy lehetőség szerint minden óhaj, sóhaj és kívánalom bekerüljön a palettába, úgy, hogy a két kicsi még nem is jár az óvodán kívül sehová. Mi lesz itt később?
A gimnázium nem a szomszédságunkban van, de nincs elérhetetlen távolságban sem. Még a bkk-t használva is, egy átszállással közlekednek a fiúk, és tulajdonképpen pontból pontba szállítják őket a járművek. Az új tantárgyaknak és a nyelvtagozatnak köszönhetően viszont Dávidnak minden nap , Dominak háromszor is hat órája van. A hatodik óráról majdnem negyed háromkor csengetnek ki. Hétfőn ezt megtoldottuk még a suliban egy matematika szakkörrel Domi oldaláról és Dávid ekkor pótolja a tavalyi év latin tananyagát részletekben a tanárnővel majdhogynem külön óra keretében, bár ezért nem tartozunk ellenszolgáltatással, Dávid annál inkább :), hiszen meg kell tanulja hétről- hétre a tavalyi anyagot. Kedden és csütörtökön Domi dobol, igaz csak hat órakor, de csütörtökön még jelenése van szolfézs órán is a kora délutáni órákban. Így számára a heti kötelező darabszámú edzés csak úgy kivitelezhető, ha a maradék napokon, mint a kedd, szerda, péntek és a szombat megjelenik a kajakedzéseken. Itt ütköztünk az első bökkenőbe, ugyanis az edzései hétköznapokon háromnegyed háromkor kezdődnek, addigra át kell öltözni és bemelegíteni. Pénteken és szombaton nincs is ezzel semmi gond, de ez még csak kettő, a minimális négyből.... Bármennyire sietett, bárhogyan is próbáltuk a fél óra nem volt elegendő, hogy villamossal és busszal odaérjen, így nagyszülői "autós" segítséget kértünk :) Így kedden és szerdán is eljut végre edzésre. Onnan már bkk hazáig és dobra is. Tegnap egy új lehetőséget találtunk, amivel ha éppen nem szakad le az ég, mint ma, (egy mezős területen kell átgyalogolni) akkor sokkal gyorsabban le tud menni a zeneiskolába és haza....
Dávid szerdánként marad még tovább, amikor az angolt pótolja a latinhoz hasonló módon. Mostanában elkezdte érdekelni ISMÉT a gitározás (mondanom sem kell, hogy ez a tanszak is éveke előre tele van), de jelenleg még csak edzésre jár. Így sem unatkozunk lévén az nem pont akkor van, mint Domié, hanem váltják egymást. Még neki sem sokkal kényelmesebb a tempó, mert hazaér, eszik és már szalad is vissza. Télen mi lesz? Amikor tornaterem, edzőtelep, tanmedence, uszoda váltják egymást?
Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a két legkisebb is elkezd mondjuk úszni....
De ezzel majd ráérek akkor foglalkozni azt hiszem.
