Azt hiszem, hogy nekem hajlamom is lehet rá, mert ennyi félét begyűjteni ennyi idő alatt, szerintem nem mindenki tud. Egy éves koromban két oldali lágyéksérvvel operáltak. Ma azt mondják szörnyen nagyok a vágások. Hát nem tudom, minden esetre ezekkel együtt élek, hiszen ott vannak, amióta csak az eszemet tudom. Azután jó pár évvel ezelőtt egy reflux betegség következtében, amikor is meg kellett tükrözni a végleges diagnózishoz (azóta is fél évente kellene, de inkább más módon próbálom kivédeni a kellemetlen tüneteket mint gyógyszerrel, mert hát a tükrözés, ami a gyógyszerek felírásához kéne, nem a kedvencem), kiderült, hogy van rekeszizom sérvem is.
Teltek az évek, kaptunk két tündéri pocaklakót, egy hatalmas pocakot, majd két örökmozgó apróságot. A világon semmiért el nem cserélném őket. És kaptam ajándékba egy kis sérvet. De ezt sajnos műteni kellett. Már túl vagyok rajta, remélem végleg, mert még mindig látom a dudorokat a hasamon, mint előtte, remélem ez műtéti utóhatás és nem annak a jele, hogy mégiscsak kell még egy kaszabolás. Majd talán holnap már okosabb leszek, amikor kiszedik a varratokat.
Már csak azt kéne tudnom, hogyan fogok én semmit sem emelni 6 hétig. Mert ugyebár a kicsik még kicsik és igencsak szeretnek ölbe mászni, nyakba ülni, karban lenni. És akkor a többi "apró" kis emelgetésről ne is beszéljünk, mint vasalandó, mosandó, lábosok, vásárlás, stb. Milyen nehéz megállni, nem elfelejteni, amikor eddig ez természetes volt. És milyen nehéz arra kérni, hogy most csinálja meg valaki helyettem. Vagy csak várni rá...
Már csak azt kéne tudnom, hogyan fogok én semmit sem emelni 6 hétig. Mert ugyebár a kicsik még kicsik és igencsak szeretnek ölbe mászni, nyakba ülni, karban lenni. És akkor a többi "apró" kis emelgetésről ne is beszéljünk, mint vasalandó, mosandó, lábosok, vásárlás, stb. Milyen nehéz megállni, nem elfelejteni, amikor eddig ez természetes volt. És milyen nehéz arra kérni, hogy most csinálja meg valaki helyettem. Vagy csak várni rá...
