Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - III. rész

Ma sem unatkoztunk :)

Fél nyolckor már úton voltunk Szolnok felé, hogy megnézzük Dávidék versenyét. Sikerült mindhárom gyermeket megreggeliztetve, felöltözve autóba szuszmákolnom időben. Sajnos a közlekedés még mindig nem túl rózsás a négyes fő úton, de vasárnap hajnal lévén elég jól haladtunk célunk felé. A fiúk szerencsére imádnak utazni, autózni. :))

Jó egy órával a rajt előtt megérkeztünk. Szeretem azt a nyüzsgést, ami ezeken a versenyeken körülvesz minket. Jó látni, ahogyan a szülők teljes szívvel szorítanak fiaiknak, lányaiknak, a leglelkesebbek képesek végigfutni a parton majdnem a teljes távot, de minden esetre elég hosszan a parton. Én is futottam ma, de nem emiatt, azt hiszem három gyerekkel ez nem is csoda. Az egyesület vitte az első két helyet, Dávidék pedig kicsit szerencsésebbek és már talán rutinosabbak voltak, így a hatodik helyen végeztek, érmet is kaptak. Annyira szeretem a mosolyukat, az ilyenkor előkerülő kis komolyságukat, amit aztán pár másodperc múlva már nyomokban sem lelni. Szép volt fiúk.Csak így tovább és akkor legközelebb már dobogó lesz :))

 És hogy miért futottam? Hát mert kiderült, hogy a kölyök osztályban az első hat helyezett kap érmet és ezt feltétlenül szerettem volna fényképen is megörökíteni.

A futamok után eljött a sátor bontás ideje is. Majd egy nem kevésbé vihar dús haza út, hogy időben megjelenhessünk a délutáni sport eseményünkön, akkor már Domival. Olyan viharos szélbe és égszakadásban jöttünk hazafelé, hogy az ablaktörlő nem akarta vinni a vizet. Szerencsére a focitorna kezdetére elállt az eső, kitisztult az ég, kellemes szellő lengedezett a szigeten az Európa sport napon. Domiék sem szerepeltek rosszul, egy vereség s egy győzelem lett a mérleg, amivel második helyen sikerült végezniük. 

Így igazán eredményes hétvégét tudhatunk magunk mögött. De számomra még nincs vége a ténykedésnek, hiszen Dávid holnap két napos osztálykirándulásra indul Szárítópusztára, jurta táborba. Ismét hadba lép a hálózsák, polifoam és a szokásos túracsomag.

És megy a mosógép, remélem reggelre minden megszárad. Mint ahogy azt is remélem, hogy a feszített négy napunk után, reggel is sikerül időben ébrednem és mindenkinek odaérnie a hajnali órákban az uszodába, végállomásra.

Sportszezon

Vége tényleg itt a tavasz? 

Legalábbis a sportszezon igencsak beindulóban. 

Dávidék befejezték a téli edzéseket, ismét a vízitelepen róják a köröket vízen és szárazföldön egyaránt. Visszatértek a hatnapos edzéshetek, minden nap ugyanott és ugyanakkor. Könnyebbség, hogy nem kell gondolkozni azon, ma éppen milyen edzés lesz és azt hiszem a fiúk is jobban szeretik, amikor már végre lapát is kerül a kezük ügyébe. Intézés alatt a sportorvosi, hiszen nemsokára a versenyszezon is kezdetét veszi, ha emlékezetem nem csal, a Hídépítő kupával. 

Domiék már hete óta a szabadban edzenek (február utolsó hetét már a műfüvesen töltötték kint a mínuszokban). Még szerencse, hogy Domi sportorvosiját már januárban letudtuk. És sorban jönnek a hétvégi fordulókról, kupákról, barátságos mérkőzésekről az értesítők. És végre nem sötétben kezdődik az edzés, bár a végére még besötétedik. De tegnap a Kelen kupa első fordulóján már végig világos volt és gyönyörű napsütés. A két legkisebbet úgy kellett összekapkodjuk a pálya széléről, mert hol a pálya mellett húzódó vasúti sínen elrobogó vonatok után vetették magukat, hol pedig úgy gondolták, hogy ők már szakképzett kapusok. Kétszer is úgy kellett utánuk beszaladnom a kapuba - persze miközben folyt a meccs javában - , mert olyanok mint a villám, csak úgy cikáztak mellettünk. És persze a focilabdát már rég óta ismerik :-)

Újra indult a túraszezon is, Dávid már nagyon várta, ma a Holdvilág -árok, Lajosforrás, Cseresznyés-árok, Vasas-szakadék, Kő-hegy, János-forrás útvonalon túráztak. És bár ígértek esőt, végül szép idő kerekedett. Mi pedig Domival motoroztunk a két legkisebbel a szép napsütésben.