Nagy a hőség, nem szeret "kimozdulni", "kirándulni" a vendég, a mi gyerekeink pedig szép lassan megzakkannak itt bent.
Délután végül úgy döntöttünk, hogy ha jönnek ha nem, mi megyünk, mert muszáj mozogni. Hogyan is néznek ki a mentre kész ikreink?
Persze a feltett kérdés után nem volt kérdéses, hogy jönnek a vendégeink is. Egy kis lángos evést követően előkerültek a labdák is...
A Gátra kimenni labda nélkül nem igazán lehetséges. Persze ez mindig jár egy kis harccal, vitával, de az első pár perc nehézsége után mindig előkerül az összhang is. Most sem volt ez másképpen, bár ezzel kapcsolatosan folytattunk egy kis vitát. Szerintünk a labdáért folytatott kisebb-nagyobb csaták alakítják a gyerekek kapcsolatait, kompromisszum készségét, szocializációját és az idő előrehaladtával mindig beköszönt a békés együtt játszás is. Vendégünk szerint ez csak harc és így nem lehet játszani, hogy valamelyik csemete folyton folyvást meg akarja kaparintani csak és kizárólag saját magának a labdát. És ennél már jobb sétálni is, így egy rövid időre külön váltunk, mivel a mieink hallani sem akartak a labdajáték abbahagyásáról.
Miután szerintem megértésre találtak érveink már ötös csapatban folyt a gyerekek labdázása és igazán mosolygós is volt..
Sikerült őket alaposan lemozgatni, mire megérkeztek nagyiék a két kisebbért. Muszáj volt kikölcsönöznünk őket a reggeli két utazónk miatt. Ugyanis mindkét nagyobb gyerekünk holnap utazik 3 napos osztálykirándulásra, ráadásul pontosan egy időben, de még csak véletlenül sem egy helyszínről. Ezt pedig lényegesen egyszerűbben lehet kivitelezni a csöppek nélkülözésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése