Patyi beteg..., avagy ikrek egykesége

A két legkisebb folyamatos szülőhiányban szenved, mióta elkezdődött az iskola. Na jó, azért nem krónikus a hiány, de mindenképpen töredéke a rájuk jutó idő a nyári láblógatós napok után. Azt hiszem ezt még tanulnom(unk) kell. Lehet, hogy idővel menni fog? Egyenlőre nem érzem így....

Mindenesetre, elég nyűgösek, hisztisek, akarnokok, erőszakosak, renitensek itthon a fiaink. :) És aztán jött a láz... és a fáj a torkom... persze, hogy a torka, hiszen szegény mindig csendre van intve, amikor éppen leckét kérdezünk ki, és abból mostanság jut bőven....

Azt hiszem azon túlmenően, hogy persze el is kaphatott egy csúnya vírust, de a kedélye végig vidám volt a láz idejétől eltekintve, amikor tőle szokatlanul nyugodtan feküdt. Voltak napok, amikor napközben nagyiék vendégszeretetét élvezte, de az esték közösek voltak, persze, hogy több törődéssel. Olinak is kijutott a jóból, délutánonként kettesben sétáltunk haza az oviból, gesztenyéztünk, beszélgettünk. Szerencsére szép napos hét volt. Szerdán aztán csaptunk egy görbe napot. Délelőtt Patyi körül forgott a világ, mese, társasjáték (Micimacis ki nevet a végén?), gesztenyeszedés ipari mennyiségben, majd míg ebédelt, anyuéknál vendégeskedett én pedig teljesítettem Oli nagy óhaját, elhoztam ebéd után az oviból. 

"anya, majd ki kell ülnöm a padra, mint akik ebéd után szoktak hazamenni, oda gyere, jó?" - imádom, amikor egy ilyen kis apróságot úgy várnak, mintha a világ legnagyobb ajándékát kapnák. És valahol azt is, az időt, ami csak róluk szól. Ikrekként ezt talán még nehezebb biztosítani a számukra, hiszen egymás társaságára is nagy szükségük van. Esténként úgy várták, hogy találkozzanak, mintha heteket töltöttek volna külön. Szóval ott voltam délben és sétáltunk, gesztenyét szedtünk ismét (szintén ipari mennyiségben), majd hazajöttünk már Patyival és a délutáni alvás után még játszani is volt idő, mire megérkeztek a nagyok.

Azt hiszem ismét tanítottak nekünk valamit, amit azért majd igyekszünk még inkább teljesíteni. Ha nem is hosszú időre, de nekik is kell a külön nekik szóló, minőségi idő, hogy egy kicsit lehessenek egykék. :)

Újabb pöttyök

Hát nem is tudom hol kezdjem, hogy ne érezzem magam annyira hülyén. Márpedig most éppen ez a fennforgás.

Patyi lassan túljut a bárányhimlőn, már kezdenek múlni a pöttyök. Olin egy darab pötyi sem volt. Mostanáig. Pontosan az első pötyik megjelenése után 14 nappal jelentek meg a második első pöttyök, immáron Olin. Azt hiszem majdnem bizton állítható, hogy Ő Patyitól kapta el. Ugyanis a lappangási idő 14-21 nap.

Miért érzem hülyén magam. Mert ha már a négyből három túlesett rajta, ráadásul Oli is kényszer szünidőn volt/van Patyi révén, bevallom azért vártam, hogy vele is túlessünk a bárányhimlőn, ha már egyszer sikerült hosszú évek után ismét begyűjteni. Persze el tudtam volna képzelni kicsit kevésbé zűrös időszakot is mint most amikor ennyire bizonytalan a helyzetem, helyzetünk (munkahely terén legalábbis, hiszen semmi biztos nincs a láthatáron amire alapozni lehetne a jövőnket), mind ez meg van spékelve egy kis karácsony előtti zűrzavarral (vizsgakoncert, osztálykarácsonyok, rohanás egyik ponttól a másikig), egy kismanóval, aki már lábadozik, de a két hetes bezártság rendesen megtette a magáét és most egy újabb kis beteg (ha jól számolom kettőjüknél összesen kicsit több mint négy hét). 

És hogy az élet mennyire ismétli önmagát? Közel 8 éve (csak akkor éppen tavasz volt) pontosan minden ugyanígy történt. Dávid kapta el az oviban.Már eltelt ott is a két hét, amikor Domin megjelent 8 pötty, amit még közel sem lehetett bárányhimlőnek diagnosztizálni, de napokig nem jöttek újabbak, majd egyszer csak lett sok száz, szintem nem volt olyan pont ahol ne lett volna. Dávidon is voltak pöttyök szép számmal, de szerencsére javarészt a testén és talán kettő a kis pofiján. Na hát most sem történt másként. Patyi kezdte nem kevés, de jól eloszlott pöttyel (arcán neki is alig volt pár darab), most pedig Oli folytatja Domihoz hasonlóan. O.K. Eddig is tudta, hogy Patyi tiszta Dávid külsőre és sok más szempontból is, Oli pedig tiszta Domi csak nem szőkén, hanem barnán. Na de ennyire....

Ikrek három és fél évesen

Patrik és Oliver

Két "hétördög" a javából. De igazán. Egy másodperc figyelemmentes pillanat alatt feje tetejére állítják maguk körül a fél világot. De így imádom őket. Mégis, néha bizony várom a hétfő reggelt, amikor jön egy kis nyugi, ami inkább romeltakarítás.

Három és fél évesek. Kimondani is hihetetlen, hát még látni. Nem is tudom, hogyan tudott így elrepülni ennyi idő, hiszen még most is látom, milyen kis pöttömök voltak, amikor először kezembe fogtam mindkettőjüket. Ma meg...

Két locsi-fecsi, energiabomba. De kezdjük is sorjában.

A korosztályukhoz képest kicsik, de mégis nagyok. Patrik 97,7cm magas és 14300g, Oli pedig 96cm magas és 13280g. Patriknak csodaszép kék szeme van és bár ikrek Oli barna szemű. Patyi-nak csodás kis fürtjei vannak, kunkorodnak minden felé, ő a kis házi oroszlán, Oli-nak pedig, akárcsak a két bátyusnak, egyenes haja van, ő is kicsi gombácska. Ha azt nézem kire hasonlítanak? Igazából önmagukra, de mégsem. Ha csak úgy simán rájuk nézek négy teljesen különböző kispasit látok, de mégsem. Szörnyen hasonlítanak. Vannak fényképek, ahol mind a négy egy tojás, és vannak olyanok, ahol a szivárvány színeihez hasonlóan teljesen mások. De ez így van jól. Mégis, Patyi (A baba) inkább Dávid külsőleg, Oli pedig inkább Dominik. Még a sorrend is megegyezik.

Megmutassam?

 Ugye, hogy Oli tiszta Domi? Csak Domi szőke :)

Patyi pedig nagyon Dávid, csak fürtös :)
 

Belsőleg viszont mind a négy más és más. Ha nem az enyémek lennének el sem hinném, hogy testvérek is lehetnek ilyen különbözőek. Most mind a négyen maximális figyelmet igényelnek napi 24 órában. Nem könnyű. De a kicsik. 

Patyi a tűz. 

Folyton rohan, egymaga képes egy egész elefántcsorda hangjait produkálni lépteivel, semmire nem ér rá, mindet azonnal szeretne (akarna), erőszakos és addig addig nyomja, amíg el nem éri amit AKAR. Csupa nagy betűvel. Sokszor sok. Mégis mosolyog egyet, megfogja az arcom és azt mondja: "mamííííííííííí, de akarok NEKED mondani valamit" és már el is olvadtam. Ő a tűz, de könnyebben meggyőzhető, mint Oli. Olyan néha, mintha már lehetne vele komolyan is beszélgetni :-), ami igaz a maga módján.Például meg lehet beszélni (néha), hogy most muszáj anya kezét fogni (de miért mindig a tied? Mert Oli csak apáét akarja - a kis önző akarhatnám. Megpróbálunk hazafelé cserélni - ami általában nem sikerül, de ma igen :) reggel)), szóval most muszáj kezet fogni, de ha odaértünk, akkor elengedheted, megfoghatod Oliét, szaladgálhatsz. Meg lehet kérni, hogy pakolja össze a játékokat, vagy ha látja, hogy én csinálom, akkor sokszor segít magától is. Cumizik. A bal hüvelyket :), nagyon összenőttek mostanra. Bár sokszor hallgatjuk meg, hogy már nem kellene hagyni nekik (mert Oli is cumizik, csak ő a jobb hüvelyket pipázza), nagyok már és milyen csúnya dolog még cumizni, én még nem tartom annyira kritikusnak ezt. Megnyugtatja őket. Sokszor elfelejtkeznek róla, leginkább mese nézés közben, alvásnál hódolnak eme szenvedélyüknek. Igaz néha előfordul utazás közben is, de... Rengeteget fejlődött mostanság. Sokat beszél, kérdez, mond, mesél. Kiabál. Egyszerűen nem tud halkan megszólalni (mondjuk igazán egyikük sem - amolyan olaszos hangfekvése van a családunknak. Talán ettől érzik úgy, hogy rájuk figyelünk?) Megmaradt a jó kis angol szórend tagadásnál még mindig, de imádom. Ez a szexepilje. "Ugye hogy nem van benne?" .Tegnap énekeltek. "Hatan vannak az én ludaim, három szürke, három fekete..." Szeretem, ahogy érkeznek megint haza az oviból a mondókák, versecskék. Alkot. Néha egészen elkapja a hév és legalább 3 percig képes rá, hogy egy valamit csináljon. Mármint, hogy rajzoljon. A héten egész formás kisautót sikerült alkotnia (az eddigiekhez képest). Íme két csodás alkotás...

Oli színei :)

Patyi első duduja :) ( az mindig egy mini vagy éppen egy smart náluk)

Nem rajong az oviban maradásért, pontosabban minden reggel, amikor az oviban elkezdünk átöltözni elkezdi a szokásos monológot: "Tudom, hogy nem jöttök vissza sohasem!" és ezt ismétli vagy százszor, amíg el nem érkezik a pillanat, hogy bemenjenek a csoportszobába. Akkor aztán mint egy kis maki rácsimpaszkodik a lábamra és úgy kell lefejteni, és az óvó nénik ölébe adni. De már nem sír, csak mondogatja a mondatot, és "állítólag" egész nap remekül érzi magát, hogy délután mosolyogva szaladjon, nem, inkább repüljön az ölembe. Fantasztikus érzés. Ennyire egyikük sem örült soha, ha mentünk érte.

Oli is közel áll a tűzhöz, de benne nagyon sok a föld is. 

Ő a nyugodtabb kettőjük közül, bár ő is tud szaladni, toporzékolni, dübörögni. Akarnok a javából. Csupa nagy betűs diktátor. De amikor mosolyog... olyan mint egy kis angyal :-), nem lehet rá sokáig haragudni. Bár mostanság ő is és Patyi is sokszor kihoztak a béketűrésemből és bizony kiabáltam. Pedig nem szeretem, tudom, hogy nem megoldás, sőt... És még valljuk be ciki is, mert hallhatják a szomszédok (régen a házakban volt anyag, ma szinte semmi, még azt is hallani, ha valaki tüsszent egy aprócskát). Leül és játszik, elmélyülten épít. Szokott ő is segíteni a pakolásban. Cumivitéz szintén. Sokat beszél, mesél, kérdez. Kiabálni is szokott, hasonlóan Patyihoz. Nem is keveset, mert így próbál érvényt szerezni először az akaratának. Dalolászik, mondókázik. Autómániásak. És valamiért a tehén az szarvas. Van egy régi bocink, még a Dávidé volt. Most ez az egyik kedvence, de valamiért szarvasnak titulálja. Ő is ügyeletes alvós, ovis társ, mint a kutya. A kispárna csak azért nem, mert azt nem viheti, de a lakásban örök társ. Már a sokadik generáció, de elszakíthatatlan társ. Nem lehet huzata, mert, akkor a címkénél fogva nem lehet hurcibálni. És nem is akárhogy szokta Oli magához láncolni. Esténként és reggel a címkébe akasztja a hüvelyk ujját (a lábáét :)- tévedés ne essék) és úgy néz tévét, hallgat mesét, alszik el, ébred reggel. Őt is elkapta már az alkotás heve. Bár még nem rajzolt autó formájú autót, de a képzelete remekül működik. A tegnapi krix és krax például sárkány volt :-). Szereti az ovit, nem tiltakozik, mosolyogva öltözik és megy be. Mindig visz valamit, amit meg lehet mutatni a dadus néninek. Azért valami még sem kerek, mert alvás közben nincs olyan nap, hogy ne pisilne be. Most a legutóbbi héten még játék közben is, de azt hiszem, ebben egy jó kis felfázás is ludas, mert ebben már tök ügyesek. 

Apropó szobatisztaság.

Nappal (pontosabban ébren) tökéletesen működik. De alvás közben Oli kikapcsol. Nem érdekli. Patyi az esetek 99%-ban száraz pelussal (igen alváshoz még használjuk, csupán gazdaságossági okból, mert mindig mosni mindent és szárítani...) ébred, Oli szinte soha. De ma igen :-), meg is kapta a jutalmát :-) egy pilóta tallér képében.
Az elalvásuk, alvásuk esténként katasztrófahelyzet. Nem mindegy ki megy be (néha már megbeszélhető), de ott kell lenni teljes alvásig. Elalvás előtt elmondjuk az "Esti Imát", amit szívesen mondanak :-), imádom... Kórusban és kánonban... :) Utána pedig mostanában már szerencsére a legtöbbször elmarad a "Mindentől félek..." kezdetű mondat. Ha elaludtak, akkor van egy-két nyugodt óránk. És mire mi is ágyba jutunk, nagyjából tizenegy és egy óra között, addigra egyikük megjelenik a kis motyójával és befészkeli magát a kanapéra az ágyunk végében. És nem lehet kirobbantani, mondjuk sokszor erőnk nincs visszavinni őket és újra ott ragadni. És ez így megy nap, mint nap. Reggelre mindig négyen ébredünk.... Igazából érdekes ez az esti, éjszakai hárítás, mert délután semmi gond.
Még annyi mindent lehetne írni. Szeretik a gyümölcsöt. Annyira, hogy még elcsenni is képesek, ha már mi nem adunk többet. Valamelyik délután nagy volt a csend. (Ugyebár az nyilvánvaló, hogy az jót nem szokott jelenteni.) A nappaliban, a "dohányzó" (furcsa egy  név ez ott ahol nem dohányzik senki?) asztal alatt bukkantunk rájuk Dáviddal. Nem volt véletlen a csend. Narancsot ettek. Héjastúl. Harapták, mint az almát és ami nem kellett (héjdarabok, magok) azt köpködték szét a szőnyegen. Kész szerencse, hogy van két bátyjuk és már nem kapok rögtön infarktust, ha látom mit is művelnek. 24 órás figyelem. Néha az is kevés. Hogyan képesek fél másodperc alatt kiforgatni a világot a helyéből, nem tudom. Mindenesetre nem unatkozunk velük. De pontosan így imádjuk őket. Ők a "fourwheels"

Ovisok...

A héten sem unatkoztak szerintem az oviban. Tanultak mondókát, készültek "műremekek", volt szülinap és hozzá torta és a hét eseménye ezúttal..... a fotózás :) A szokásos őszi. Mármint azért szokásos, mert a nagyoknál is mindig ilyen tájban volt fényképezés. Nem semmi képek készültek :) Viccesek, meglepők, és érdekesek, leginkább azért, mert Patyi haja nem áll égnek mint szokott volt a kunkori fürtökkel, hanem olyan "jókisfiúsra" van fésülve.

Csak egy kicsike betekintő...

Miért mindig akkor, amikor ....

Végre hosszú hétvége, remek napsütés és akkor....

Oli éjjel nem kicsit fulladt be, olyan kruppos rohamot produkált, hogy azt hittem kórház lesz a vége. Lekopogom...

Reggel már Patyi is hasonló köhögést produkált és Dávid is ugat... De szeretem az őszt... :-(

Azért még délután lehet, hogy megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy nyugalmas sétával a gyönyörű napsütésben.

Mit tehetünk, ha....

Mi lenne a legjobb megoldás? Mennyire jó lenne, ha tudnám a helyes választ. De még így, hogy volt két nagyobb is tanácstalan vagyok. Ők mások voltak, mint a két legkisebb, egymásnak is az ellentétei, de szobatiszták nagyon hasonló módon lettek. Szinte egyik napról a másikra. És nem csak nappal, hanem éjjel is. Nem mondom, voltak balesetek, de mondjuk havonta egyszer-kétszer. Nem éjjelente, mint mostanság. Nyár végén már egész sokszor szedtük le a pelust teljesen tisztán, így elérkezettnek tűnt az idő arra, hogy ne vegyünk többet. Meg is beszéltük az aprónéppel, és az elején egész ügyesen ment a dolog, bár Oli időnként bepisilt. Mióta elkezdődött az ovi, napközben itthon teljesen profik a fiúk. Az oviban is nagyon ügyesek, maximum a lepisilést kell még gyakorolni (itthon ugyanis nem kis WC van, hanem bili - bár nekik azért abból is simán sikerül mellécsorgatni). Oviban alvás közben az vált be, hogy Óvó nénik felébresztik őket félúton, pisilnek egyet és alszanak tovább. Na de az éjszakák, itthon. Szinte nincs olyan, ami után nem kéne totál lakást mosnom. Mert ha a saját kis megszokott ágyikójukban aludnának, milyen egyszerű is lenne az életem. Hiszen a lepedőjük alatt van vízzáró réteg. De ők nem! Kirándulnak éjszaka, mégpedig hozzánk. Pontosabban néha a mi ágyunkba keveredik hol egyikük, hol másikuk, néha pedig a kanapéra, szintén hol egyikük és hol másikuk. Mindezt persze párhuzamosan. Ami mit eredményez akkor ha mindketten bepisilnek? Hát persze, hogy minden úszik. Nem csak a pizsi, hálózsák, hanem a lepedőnk, a matracvédőnk, a kanapé takarója és a rá terített pokróc is. Akkor most megint legyen éjjelre pelus? De akkor nem szoknak vissza? Segítséééééééééééééééééééééég!!!!!!!

(ui.: kezdem magam ismét Micimackónak érezni - ott Nyuszi házába szorult állapotában)

Kicsik...

Járják az ovit. 

Oli igazából remekül veszi az akadályt. Nagyon ügyesen önállóan öltözik reggelente, és most már itthon is, nem csak az oviban. Szinte alig kell segítség, vagy ha kellene is, akkor nem szereti ha kap. Persze az idő nagy úr, így ha időre kell eljutnunk A pontból B pontba, akkor bizony még ha hisztizik is utána egy sort, de muszáj segíteni. Éjszaka után mostanság gyakran ébred szárazon, sőt valamelyik éjjel pisilni is felébredt ügyesen. Mindezek mellett elég akarnok a lelkem, mert bizony ha nem az történik, amit őurasága elgondol, akkor kemény hisztit tud lecsapni pillanatok alatt. Napközben előfordul, hogy pisilés közben a ruha is olyan lesz. Kezdik kapisgálni, hogy lehet rajzolni, festeni, barkácsolni is az oviban, amellett, hogy sokat lehet játszani és rohangálni, motorozni is. Ma mesélte Oli, hogy csinált pillangót, és délután rajzolt is nekem, mire mentem érte. 

Patyi nehezebben viseli a beszokást. Mostanában amikor elválunk bent, akkor sírdogál két-három könnycseppet, de utána azért láthatóan remekül érzi magát az Óvodában. Az itthoni elindulással sincsen semmi gond. De azért számon tartja az ovis napokat, és minden reggel megkérdezi, hogy ma péntek van-e, mert azt már tudja, hogy péntek után jön a szombat és szombaton és vasárnap nem kell oviba menni. Mostanában bizony előfordul, hogy az ébredés pillanatában bepisil (mivel nincs pelus, ez igen látványos tud lenni). Szépeket alkotott az oviban ő is és nagyon tetszett neki a torna óra. Dominak mondta is, hogy "Képzeld el, az tök jó volt, egyszer biztos Te is kipróbálhatod". Ilyenkor megzabizom. Múlt héten volt zenés előadás is bent. Itthon el is mesélte, hogy buliztak az oviban :), "volt zene és táncoltunk". Meg is mutatta.

Egyre gyakrabban énekelgetnek, dudorásznak, bár még nem konkrét dalokat. A nagy kedvencekből idéznek. És a kedvenc filmjeiket is sokszor egy kedvenc mondattal kérik... pl.: méh ésszel, fekete-sárga, fekete-sárga... :) Néha hajlandóak "új" filmet, mesét is kipróbálni, amikor már mindenkinek a fülén folyik ki a kétszáz hatodik ismétlése az aktuálisnak. Mik is ezek: Arthur és a villangók, Majom a havon, Dzsungel George, Verdák, Garfield, .... Valamelyik este öten voltunk és előkaptam Pán Pétert, ami nekem is nagy kedvencem, szerintem ők is belefelejtkeztek :)

Szeretném mindig megmérni őket, hiszen elmaradtak a mérföldkövek:

Patyi        g és              cm, Oli           g és             cm.

Szépen, választékosan kommunikálnak, imádom amikor mesélnek. Ha nem válaszolunk rögtön, akkor addig mondják, amíg már muszáj. Mami, mami, mami, mamikaaaaaaaaa..... Apa figyeeeeeeeeelj.... Az éjszakai elalvás még mindig tragikus. Patyi mindig mindentől fél, egyikük sem szeret bemenni az ágyába, de azért ráhatással eljutunk oda, csak  éppen valakinek maradnia kell ott velük, pedig mindig akadna jobb dolgunk is. Aki pedig marad, annak az estéjének bizony sokszor kakukk... Éjszaka pedig jönnek és nálunk landolnak.

Séta a tó körül...

Van, amikor egy rohanós hétköznap is jól esik sétálni egyet, vagy éppen várunk a nagyokra és ha szépen süt a nap, akkor nem bánjuk, ha ezt a szabadban tehetjük. Azt gondolnánk, hogy a kicsik elfáradnak az oviban, de ez nem mindig van ám így, sőt... Mint a képek is mutatják ezen a napos délutánon is tudtak még szaladni a tő körül. Igaz ez csak még hétfő volt, de volt még pár km a lábukban. Szeretek ezen a környéken lakni (bár nem saját), szeretem a természet ilyen közelségét, a friss és tiszta levegőt. A tó körül szoktunk futni is. Egy tókör közel egy km. Most hogy közeleg a Futafok, a fiúk is beállnak néha, hogy lefussák az ottani távot egy kis gyakorlásként. Hozzánk képest elég lazán veszik az akadályt, bár be kell valljam, hogy mi is egyre jobbak vagyunk. :)

puszi :)

kézen fogva csücsülés :)

Indul az őrület

Mi lesz most ősszel...

Még belegondolni sem merek, bár tudom, egy-két nap és minden menni fog, mint a karikacsapás. De most még sok minden olyan kivitelezhetetlennek tűnik. Ráadásul érzelmileg sem könnyű ez most nekem.

Az óvoda engem is tanít, vagy legalábbis sok mindenre rákésztet. Tanít arra, hogy megtanuljam elengedni a kicsiket, amit valahogyan most nagyon nem akaródzik.

Elérkezett az elválás pillanata és nem könnyű. A nagyoknál olyan természetes volt, könnyen ment, de most valahogy nem az. Persze örülök, hogy mennek oviba, hogy közösségbe kerülnek, és az eszem tudja, hogy ez így helyes. De a szívem... Már most hiányzik a pörgésük, pedig még itt harcolunk velük, hogy egyáltalán az ágyig eljussunk. Lehet, hogy amiatt, mert tudom most volt ez így utoljára? Már nem lesz több ilyen kicsi, ennyire szoros kapocs... Mindenesetre nekem nem könnyű, holnaptól pedig szép lassan kiderül nekik könnyebb-e. Ugyanis holnap délelőtt megyünk az oviba. Az első nap, na jó óra, mert szoktatás van, anyával együtt. És csak délelőtt egy órácska. De mégis egy első... Pedig minden szeglet ismerős, minden arc ismerős, nekem, nekünk. Ugyanaz az ovi, csoport, csoportszoba, dadus néni, óvónénik, mint sok évvel ezelőtt a két nagynál. Sőt a jelek is ugyanazok, kifli és létra :-) De a két kicsi még nem ismeri, mert amikor utoljára ott jártak, hát igencsak alig egy hónaposak voltak. Vagy még annyi sem. És persze lehet, hogy nekik könnyebb, mert ketten vannak, de lehet, hogy ettől nehezebb? Vagy attól nehezebb ez most nekem, mert egyszerre kettőt kell elengedni? Rengeteg kérdés és kérdőjel...

Közben az edzések is beindultak, de még nincs végleges időpont. Harcolok a fiúkkal a sulis ebéden, de nagyon tiltakoznak, viszont ha marad az edzés fél háromkor, akkor nem fognak ebédelni előtte. És megint egy jó kis logisztikai csata, mindenki mindenhova időben és lehetőleg épségben érjen oda. Dávid hetedikes lesz, el sem hiszem. Domi pedig negyedikes. És szándékaink szerint felvételizni fog Gimibe. Hihetetlen.

Ön és közveszélyes ikrek

Átmentek veszélyesbe. 

Eddig is folyamatosan figyelni kellett rájuk. De most... 3 másodperc sem lehetséges figyelő szemek nélkül.

A héten kétszer is "játszottak a tűzzel" a szó képletes és valós értelmében is.

Már nem emlékszem melyik reggel, de Oli főzős játékot akart mindenáron játszani, és egy fakanállal a kezében, rajta konyharuhával, kezén a főzős kesztyűvel rohangált körbe körbe a konyha és a nappali között. Egyszer csak azt láttuk, hogy a sütő minden létező lehetséges része be van kapcsolva és már szó szerint izzik rajta egy másik konyharuha... 

Tűzeset kivédve, ijedelem, megfogadjuk még több figyelem...

Este mindenki a nappaliban, kicsik a szokásos pörgésben. Konyhában a kenyérpirító, rajta a kenyeres kosár, füst. Patrik volt a mostani "gyújtogató". Addig tartotta lenyomva az üres kenyérpirító bekapcsoló gombját (ami egyébként úgy van kitalálva, hogy kenyér nélkül nem marad a helyén - de mint megállapítottuk kézzel ez is megoldható), hogy totál felmelegedett a pirító és a fűtőszálak, olyannyira, hogy megégett a kenyérkosár alja, szintén izzásig. 

Szerencsére időben ott voltunk, de... Eközben Oli ki tudja hogyan, de bekapcsolta a mosógépet, amiben a színes ruhák várták, hogy még mellé kerüljenek az az napi mosni valók és jó kis főzőprogramot nyomott rájuk, mert délelőtt fehéret mostam. Szerencsére a ruhák megmenekültek, mert hamar észrevettem, de....

Tényleg nincs még fél másodperc nem kontrollált idő? Ráadásul ők ketten vannak. Ketten kétfelé tudnak pörögni, nem is kicsit, mint a példák is mutatják. Ötleteket szívesen fogadok gyakorlott ikres szülőktől és bárkitől. Mert most csak sasolok ezerrel. De mi lesz éjszaka, amikor mi alszunk, ők pedig azért sokszor ébrednek. Na jó, általában mi is, ha dünnyőgnek, de ...

Szobatisztaság sokadszorra

Hát...

Valahogyan nem igazán sikeredik kerekre a történet, pedig lassan nagyon kellene. Vannak napok, amikor annyira ügyesek, hogy minden tökéletes. Bilizés, tiszta pelusok a délutáni alvás után, Patriknak éjszaka is sikerülni szokott, ha odafigyel. De aztán vannak a mélypontok, hullámvölgyek, amikor meg semmi sem sikerül. Nem szólnak, gatyeszba csorog, pottyan, tele a pelus délután is és nem csak éjjel.

De eltökéltem, hogy sikerülni fog :-), remélem ők is vették az adást, hogy sikerülnie kell :-)

Mérföldkövek az óvoda kapujában

Telnek a hónapok és ahogyan közeledik a  szeptember, egyre inkább érzem, hogy ez nagyon nehéz lesz. Mert bár az eszem tudja, hogy ez az élet rendje, mégis, tudom, hogy ez volt az utolsó, meg fog változni egy  szoros kötelék, a káoszos rendszerünk a mindennapokban, az életünk, a mindennapjaink. 

Mennek oviba a kicsik. És bár még nem tökéletes koránt sem a szobatisztaság, azért alakul szép lassan, de amint egy kis zűr keletkezik az "éterben", vagy csak annyi érdekes dolog van a világban körülöttünk, mindjárt jönnek a balesetek. Tegnap a várból lefelé sétálva egyszer csak Oli bepisilt. Majd feltett egy kérdést: "Miért nem szóltam, hogy pisilni kell? Miért?" Majdnem megkajáltuk ott helyben, bár azért igyekeztünk kellő komolyságot tanúsítani, nehogy azt gondolja, ez vidám dolog. Szóval, visszatérve az óvodához. Készülünk oviba járni, edzem a lelkem, hogy könnyebb legyen az elválás, mert tudom, hogy már kell nekik a gyerek társaság, de  mégis, még annyira kicsik és már olyan nagyok... Szóval nagy a káosz a lelkemben. Elengedés, de maradjon meg a kötődés, növekedjenek, de ne túl "gyorsan"...  

Egyre szebben, választékosabban beszélnek, kommunikálnak, fejezik ki gondolataikat. Imádom, ahogyan megmagyaráznak, néha a hajam tépem a miértek négyzetre emelt sokaságától, szeretem megszokott szófordulataikat, mélyet lélegzek a sokadik akarom után. Szeretem Patrik egyedi kis tájszólását: hóónap (holnap), vóót (volt)... és ugyancsak egyedi hanglejtését, ahogy a szavak, mondatok végén felviszi a hangsúlyt. Szép lassan elhagyták angolos szórendjüket, a ragok is a helyükre kerültek.

Néha sikerül szépen enniük, de még mindig tudnak extrát alkotni, bár már számtalanszor beszéltünk róla, mit nem szabad. Mégis megpróbálják újra és újra. Ilyen a levest megisszuk a tányérból, ha anya fél pillanatra nem néz oda, vagy kézzel eszünk villa vagy kanál helyett. Ritka, amikor nem borul fel valamelyikük pohara, és lehet, hogy ezt már szigorúbban kellene vennem (mármint : együnk szépen és helyesen), de vagy erőm nincs hozzá, vagy csak elfáradtam a kettő közötti rohangálásban, de nem megy. Íg bizony még előfordulnak ezek az apróbb malőrök. 

Az alvásuk pedig... Nincs valakinek valami remek ötlete? Mert én kifogytam. Délben minden megy mint a karika csapás. Ebéd után szó nélkül fogják a kispárnát, egy autót vagy a kutyust és mennek az ágyukba aludni. De este... Esélytelen az ágyukban alvás. De nem csak az elalvás, hanem maga az alvás. Nem hajlandóak bemenni a szobájukba sem. Mert félnek. De nem egy dologtól, hanem ahogy Patyi fogalmaz keserves zokogás és sírás közepette, mindentől. Pedig van halvány lámpafény, próbáltunk bemenni elalvásig hozzájuk, elalvás után visszacsempészni őket a szobájukban, de semmi. Így kint alszanak a nappaliban, és bár gyakran szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nem a mi ágyunkban, hanem a másik kanapén, vagy a még abszurdabb helyen a szőnyegen, ahonnan szintén fel kell lapátolni őket, de amint az ágyuk felé indulunk velük (aludhatnak akár milyen mélyen és régóta), abban a pillanatban sírás és ébredés. Ezt pedig még muszáj lesz megoldanunk iskola kezdésig, mert a nappali nem lesz (most sem az, de nyár van és szünet, így ha nem ébredünk hajnalok hajnalán, akkor sincs gond) ideális hálószoba iskola és óvoda szezonban. Mert a tanulás és lecke felmondás bizony itt szokott befejeződni. Tudom, hagyjuk őket sírni a szobában, de simán kijönnek, ráadásul alattunk pont egy háklis család lakik, egy a mieinknél kisebb gyerekkel, és azt a szót még csak hallomásból sem ismerik, hogy hangzavar, sőt szóvá is teszik, hogy zajosak a gyerekek. Pedig itthon sincsenek a nagyok igazán, csak 3 napja, a kicsik pedig alszanak 8ig 9ig, majd mire kikerülnek reggeli után az etető székből és elkezdenek pörögni már 10 óra. Délben pedig mennek ebédelni és aludni, ami eltart legalább 4ig. Szóval a napközbeni zajok szerintem annyira nem elviselhetetlenek, bár igaz, hogy nem ülnek a fenekükön végig, és ketten tudnak fogócskázni is, amíg oda nem érek, hogy szóljak a lakásban nem szaladunk, sőt veszekedni is tudnak. :-)  Szóval még nem mertük megrizikózni az addig hagyjuk sírni, míg meg nem unja játékot. Korábban ez működött a nagyobbaknál, de hát kertes házban nem lakik alattunk senki, most meg igen :-( Szóval várom a remek ötleteket, ha akad...

A méretek: Oli 12400 g és 93,5 cm, Patyi 13540 g és 95 cm

Alakuló szobatisztaság 4

2012.07.09.

Ma nem voltak toppon a fiúk, bár azt hiszem, volt benne egy kis bosszú is...

A pelus reggel úszott a pisiben. Azt hiszem ez még nem is lenne gond, ha nem fordult volna már elő a teljes ellenkezője is. Majd ment pisi- kaki gatyóba, bili mellé, de elég ritkán találta meg a megfelelő helyet. Majd azért történt egy óriási előrelépés is. Na jó nem egy, hanem kettő. A kisebbik, hogy Patyi a kakit már nem intézi pelusba, hanem csak a bilibe. Ez király. De a NAP FÉNYPONTJA, hogy Oli életében először bilibe intézte a nagydolgát :-))))) Hipp Hipp Hurrá Oli!!!!

És mért gondolom, hogy volt egy kis szándékosság is a mellé intézett eseményekben? Hát mert egész nap ment a hiszti amiatt, hogy nincs 24 órás kontroll, hogy nem ketten vannak két felnőttre, hanem mindjárt dupla annyian, mert Dávid és Domi is itthon voltak mind reggel, majd a két edzés között és délután is az edzés után. És bizony ez okozott egy kis feszültséget, mert nem mindig ők voltak az elsők, sőőőőőőőőőt....

2012.07.10.

A pelus ma is tele volt reggel :(, de  azóta nagyon ügyesek voltak mindketten. És ma már sikerült mindent a bilibe varázsolni, pedig volt kicsi és nagy dolog is közötte. Villamosoztunk is át a városon pelus nélkül.


2012.07.11.
A pelus reggel ismét tele volt, viszont napközben és a délutáni alvásnál is nagyon ügyesek voltak a fiúk. :-) Mégis csak alakul valami?

2012.07.12.
Napközben biztosan, Patriknál talán már a délutáni alvás alatt is, de az éjszaka és Olinál az alvás önmagában még nem megy :-(, de még nem hiszem, hogy el kellene keseredni ....
:-)

Alakuló szobatisztaság 3

2012.06.29.

Hát nem voltak éppen csont szárazak a pelusok, de igazság szerint nem igazán tudtam eldönteni, hogy csak összeállt benne a betét, vagy tényleg pisisek lettek. Legalábbis Patriké, mert Olivéré tele volt, de nem pisivel :-(

Napközben viszont hatalmas bátorságpróbán vettünk részt. Volt egy csomó ügy intézni valónk, amihez bizony villamossal kellett keresztül kasul utaznunk a városban. És nem volt a lütyőkön pelus, csak bugyi. Nem mondom, hogy nem kellett bokrokat keresnünk út közben, de rettentő ügyesek voltak a fiúk, mert a gyatyók teljesen szárazak maradtak és a villamosokról sem kellett menet közben leszállnunk. Patrik ma is nagyon ügyes volt nagydolog terén is.

Elfáradtak így délutáni alvás nélkül, Patrik már fél nyolckor az igazak álmát aludta, ráadásul pelenka nélkül. Aggódok is mi lesz belőle.

2012.06.30.

Száraz pelussal ébredtünk. Mármint Olié száraz volt teljesen. Hipp Hipp Hurrá. Patrik ágya és a mienk sem úszott semmitől :-)
Délelőtt pelus nélkül sétáltunk, balesetmentesen. Viszont a délutáni alvás balesethegyekkel tarkítottra sikeredett, mindketten alaposan bepisiltek. Ágyhúzás, mosás... Délután megint nagyon ügyesek voltak, megjártuk a Gellért-hegyet oda meg vissza. Nagyot sétáltunk. Éjszakára biztos ami biztos felkerült a pelus, amit este még levettünk pisiléshez, majd vissza is tettünk. Azt hiszem most még ez így baleset biztosabb, remélem  reggel üresen kapjuk vissza a pelusokat.

Alakuló szobatisztaság 2.

2012.06.26.

Oli a nagydolgát ezek szerint még csak a pelusba hajlandó vagy csak oda tudja elvégezni. DE Patrik teljesen száraz pelussal ébredt :-) Nagyon pályázik a verdás gatyóra és a csokira :-)

Lássuk a folytatást.... Ebédig nagyon ügyesek voltak a fiúk, csak a bilibe csurgattak. A délutáni csicsikához biztos, ami biztos még adok rájuk pelust, remélem Patrik most is megtartja amit ígérni szokott, hogy száraz marad a pelus, Oli pedig remélem most is másol (nem csak akkor másolják egymást, amikor rosszcsontok)...

Patrik ma nem aludt, így a pelus száraz maradt, de ma Olié is üres alvás után :-)

Patyi megérett a csokira :-))))) Ügyesen alkotott a bilibe. Szerintem hétvégén mehetünk verdás kisgatyát vadászni. Este felé elindultunk beszerezni a megérdemelt csokoládét, gyalog, pelusok nélkül. Kétszer pisiltünk az út széli bokrokba, majd Oli majdnem a kapuban szépen bokán pisilte magát, amíg Patrik pisilt :-(

Ettől az apró kis incidenstől eltekintve nagyon ügyesek voltak ma is a fiúk, remélem éjszaka is azok lesznek és reggel megint tiszta pelusokat adnak vissza.

2012.06.27.

Oli még nem igazán foglalkozik a tiszta pelus projekttel, reggel bizony pisis volt a csomag, pedig neki a kicsitől mentesért is csoki lett volna a jutalom, miután tegnap tényleg csak Patyi kapott a csokiból. Patrik még alszik, kiváncsian várom az ő pelusát. Hipp Hipp Hurráááááááááá, ma is teljesen száraz és üres Patyi pelusa.

Ebédig Patrik nagyon ügyes volt, azután beállt egy kis zűrzavar a képbe, jöttek a nagyok, villám ebéd, rohanás vissza edzésre, így most nincs fent a pelus alvás közben :-), remélem nem lesz baleset. Oli pedig a másik véglet, szétszórt, szeszélyes, nem figyel vagy csak nem érdekli ma, de becsurgott, mellément, de sokszor ügyes is volt és sikerült a bilibe alkotni. Ő jókor volt jó helyen :-), rajta van pelus az alváshoz.
Hát a délutáni alvás nem sikeredett tökéletesre, de azt hiszem ez így a harmadik napon még nem túl nagy tragédia. Patyi arra ébredt, hogy csurog a pisi, ettől annyira elkámpicsorodott, hogy mindenképpen pelenkát akart. Végül sikerült meggyőzni, hogy ő nagyon ügyes és már egyáltalán nincs is szüksége pelusra. Így, ezt bizonyítandó délután háromszor is sikeres volt nagy dologban a bilibe. :-)
Olinak ez még nem sikerült, de délután ő is nagyon ügyes volt, csak a bilit és a verdás wc ülőkét használtuk :-)
Éjszakára azért még maradt a jól bevált pelus.

2012.06.28.
Oli pelusa nehéz volt :-(, de Patyié teljesen tiszta maradt reggelre és azóta már csokis projekt is volt a bilibe :-)
Délelőtt nem mertük megkockáztatni a pelusmentes utazást, villamos, busz, mi egy más és ügyintézés. De még így is sikerült bokorba pisilni.
Alvás után, hogy mozgás is legyen a napban, elsétáltunk a sparba pelus nélkül. Igaz apa kiszaladt Olival pisilni, de egy csepp sem ment a bugyiba. Annyira felbátorodtunk, hogy ezek után elindultunk a fiúk elé a Gátra szintén pelus nélkül. Legalább 10 villamosmegálló és még busz is szükséges. Hipp Hipp Hurrá fiúk, nem kellett a pelus. Lehet, hogy kezdünk sikeresek lenni ? :-))))
Éjszakára tuti ami tuti, még került fel pelus, remélem reggel üresen találom.

Alakuló szobatisztaság

2012. tavasz

Szólnak, ha kakis a pelus, mert nem szeretik.

2012. május 

Ha tele a pelus, akkor nem hajlandóak leülni sem a villamoson, sem itthon a székre, földre, sehová. Sokszor már azért is szólnak, ha kicsit több a pisi benne.

2012. június 25.

Tegnap este meglepetésként pókemberes "kisgatya" várta őket. (Ismerik pókembert, bár szerencsére a filmet még nem :-), de nem volt a nagy kedvenc (VERDÁK) az ő méretükben csak Dávidéban (146/152) - fura nem, szerintem ebben a korban - 13 évesen - ahogyan Dávid sem, gondolom hasonlóan a többi kispasas sem verdás alsóra vágyik, hanem a nagyfiús szárasra valami komoly mintával, mint koponya, graffiti és társai.

Azóta nappal nem volt rajtuk pelus, száraz maradt a ma délelőtti kisgatya is, a játék hevében is. Ügyesen szaladtak bilizni, valahogyan a WC még nem olyan kedvenc, bár ott is van verdás ülőket, de oda mászni kell. Azért nincsenek illúzióim, tudom fog még mellé csurogni, de nagyon lelkesek. Várom a folytatást.

A délutáni alváshoz kaptak pelust, de megígérték, hogy amennyire lehet száraz marad :-), mert nagyon vágynak a verdás gatyókra, és persze a Dominikére, mert nekik is olyan kis száras kell :-))))

Patyi száraz pelussal ébredt és után a bilibe pisilt :-) Olié kicsit "benedvesedett", de ő is pisilt ügyesen. 

Várom a nap hátralévő részét....

Oli bekakilt, na nem a pelusba és nem is a bilibe. Ráadásul kétszer is. Háromszor... Négyszer...:-(

Patyi estig nagyon ügyes volt, semmi nem ment a bugyiba :-)És még az előbb is szólt, a pelus ellenére, és pisiltünk.
Szóval eddig ma összesen egy, akarom írni két pelenka a mérleg, az is csak éjszakára.
De mikorra is hűl le az idő? Mire beköszönt az igazi rohanásmentes szünet, hogy kicsit jobban ráérjek. Murphy :-)

Felvételi

Repülnek az évek, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a két legkisebb családtagunkat beírattuk az óvodába. A sok beadott papír, a régi emlékek, az ismerős csoportszoba, óvó nénik és dadus néni ismét bekerül napjainkba. Felvették a legkisebbeket. Szülői értekezlet lesz júliusban. 

Nem gondoltam volna, hogy nehéz lesz elengedni őket, hiszen a nagyoknál valahogyan ez könnyen ment. Most már most érzem, hogy nekem nem lesz könnyű, talán mert ez az utolsó? Mert amúgy is nehéz elengedni az utolsó lelki köldökzsinórt, mert most ketten mennek egyszerre? Nem tudom...

Mérföldkövek 3 évesen

Energiabombák. Nem is kicsit. 

Beszélnek, néha még mindig "angol" akcentussal,  azaz fordított szórendben. A biliről hallani sem szeretnének, bár a pisit már ügyesen intézik fürdésnél a megfelelő módon :-) Viszont nem szeretik, ha bármi is van a pelusban. Igazi 22-es csapdája, nemde bár? 

Továbbra is harcolnak egymással, de mégis hatalmas a kötődés és az összhang. Annyira szeretem, ahogyan ragaszkodnak egymáshoz, hozzánk, a bátyjaikhoz. Imádom, ahogyan lesik a nagyobbak minden szavát, mozdulatát, még akkor is, ha ez néha kisebb nagyobb bonyodalomhoz vezet. Nagy huncutok, csillog a szemük. Mindenre kíváncsiak, mindent felfedeznének - már ha ezt néha nem lenne szükséges megakadályozni. Azt hittem ilyenkor már nem lesz egyáltalán nehéz, de be kell vallanom, hogy néha sokkal nagyobb kitartást követelnek, mint amikor még a fáradtságtól és nem alvástól voltak feszültek a napjaink. Ugyanakkor annyira szórakoztató velük lenni sok mosollyal, kacagással. Mégis tudnak nagyon nyűgösek, sírosak is lenni, amikor igényelnék a több odafigyelést, törődést. Nekik jut a legkevesebb igazi, csak nekik szóló figyelem, ezért is szeretnek hangoskodni, "rosszalkodni". De mégis, ha azt kérjük mosolyogjanak, akkor egyből fülig ér a szájuk, akárcsak a nap többi részében.

Enni szeretnek, bár már elkezdtek válogatni. Mégis ők a legjobban, legtöbb félét megkóstoló gyermekeink. Bár táplálkozásuk szépségén még lesz mit javítanunk :-)

Az alvásuk mostanság elég katasztrófális. Délután szépen elalszanak kettesben, legtöbbször az ágyukban. De esténként.... Ha nem fekszik melléjük valamelyikünk, akkor kiabálás, sírás, hiszti jut osztályrészül nem csak nekünk, de gyanítom, hogy a szomszédoknak is. És még ezt tetőzve sokszor nem is az ágyban, hanem a szoba ajtó helyén lévő rácsos kiskapu mellett a földön szenderednek el. És sétálnak... Éjjel. Hozzák a párnák, és jönnek hozzánk. És azt hiszem aki csak egy kicsit is ismeri a gyerekekkel való alvást, annak nem kell bemutatni, hogy ez mennyire lehet pihentető- leginkább, hogy párosan jönnek - mégis imádom ezeket az éjjeleket. Szeretem, amikor felmásznak, odabújnak. Annyira gyorsan elszállnak úgyis ezek az évek. Persze a vesémben kikötőt hálózsákos tappancsokat tudnám nélkülözni, meg a fejemen átmászó hálózsákot is, de mégsem bánom, ha utána jön egy-két átalható éjjel.

Patrik 13060 g és 96 cm, Olivér pedig 12140 g és 94 cm.
A státusz vizsgálaton kiderült, hogy nem tartozunk az "elhízott" kategóriába, hanem inkább a soványba - szerintem pont jó súlyúak - szeretem az ilyen átlagolásokat, mint a percentilis. Hallani jól hallanak a vizsgálat szerint, bár szerintem elég szelektíven. :-) A szemük vizsgálata pedig... még ha hajlandók is lettek volna mutogatni, de ez nem igazán működött. Patrik még 3 képet csak csak hajlandó volt elmutogatni (merre áll a kézfej), de Oli közölte, hogy ő most nem. De sebaj, mert amúgy is terveztem, hogy nyáron visszaviszem mind a négyet a szemészetre, ahol két éve voltunk velük.
Szeretnek játszani, bolondozni és van már két három kedvenc mese film is. Autóznak. Hosszú kígyózó sorokba állítják a kocsikat egymás után és tologatják. Ügyesen építgetnek duploból, segítséggel már készült alagút az autóknak. A fa vonat sínt összeszerelik és tologatják rajta a fa vonatokat és a nagyoktól megörökölt Thomas és barátai készlet vonatait. Rajzolni szeretnének, de közlik, hogy apa vagy anya rajzoljon, vagy a két bátyus. De mindent felismernek. Rajzolásban még csak a krix- és krax működik. De így volt ez a nagyoknál is. Nem érdekelte őket, csak addig, amíg más csinálta. Nagy kedvenc a Garfield, Arthur és a villangók, Verdák, Nemo, Madagaszkár és az Így neveld a sárkányod

3.

BOLDOG SZÜLINAPOT PATRIK ÉS OLIVER
 

2009.05.15. 16:44 és 16:47

2010.05.15.

2011.05.15.

Mostanság :-)

Óvodai beiratkozás

Megtettük az első lépéseket a közösségi szocializáció felé. Beadtuk óvodai jelentkezésünket. Remélem a felvétel is sikeres lesz. Furcsa volt ismét belépni az ismert kertkapun, bemenni a korábban annyira ismert falak közé. Szerencsére az ismerős arcok oldották a gombócot a torkomban. El sem hiszem, hogy így elröppent ez a három év. Hogy már a két kicsi is ovis lesz. Edit néni és Margit néni, a kedvenc dadus  nénink Marika néni... És persze a megszokott csoport szoba: Brummogó Bocsok :-) És ha minden igaz még két ismerős jelecske is. Na és persze a csoport társak... Vannak szép számban régi ismerősök, ahol a legkisebbek vagy most érkeznek majd velünk újként, vagy már koptatják az ovi játékait. Tudom, hogy jó lesz, csak nehéz. Talán attól nehezebb ez az elengedés, mint a korábbiak, mert nem lesz többé ilyen, már nem leszünk mi hárman ennyire összenőve, mint eddig. Mégis kíváncsian várom ők hogyan veszik majd ezt a lépcsőfokot, mit szólnak majd a nagyok által annyira szeretett helyhez.

Június 8-án már többet fogunk tudni, ugyanis akkor kerül ki a lista a kapura :-)