Patyi beteg..., avagy ikrek egykesége

A két legkisebb folyamatos szülőhiányban szenved, mióta elkezdődött az iskola. Na jó, azért nem krónikus a hiány, de mindenképpen töredéke a rájuk jutó idő a nyári láblógatós napok után. Azt hiszem ezt még tanulnom(unk) kell. Lehet, hogy idővel menni fog? Egyenlőre nem érzem így....

Mindenesetre, elég nyűgösek, hisztisek, akarnokok, erőszakosak, renitensek itthon a fiaink. :) És aztán jött a láz... és a fáj a torkom... persze, hogy a torka, hiszen szegény mindig csendre van intve, amikor éppen leckét kérdezünk ki, és abból mostanság jut bőven....

Azt hiszem azon túlmenően, hogy persze el is kaphatott egy csúnya vírust, de a kedélye végig vidám volt a láz idejétől eltekintve, amikor tőle szokatlanul nyugodtan feküdt. Voltak napok, amikor napközben nagyiék vendégszeretetét élvezte, de az esték közösek voltak, persze, hogy több törődéssel. Olinak is kijutott a jóból, délutánonként kettesben sétáltunk haza az oviból, gesztenyéztünk, beszélgettünk. Szerencsére szép napos hét volt. Szerdán aztán csaptunk egy görbe napot. Délelőtt Patyi körül forgott a világ, mese, társasjáték (Micimacis ki nevet a végén?), gesztenyeszedés ipari mennyiségben, majd míg ebédelt, anyuéknál vendégeskedett én pedig teljesítettem Oli nagy óhaját, elhoztam ebéd után az oviból. 

"anya, majd ki kell ülnöm a padra, mint akik ebéd után szoktak hazamenni, oda gyere, jó?" - imádom, amikor egy ilyen kis apróságot úgy várnak, mintha a világ legnagyobb ajándékát kapnák. És valahol azt is, az időt, ami csak róluk szól. Ikrekként ezt talán még nehezebb biztosítani a számukra, hiszen egymás társaságára is nagy szükségük van. Esténként úgy várták, hogy találkozzanak, mintha heteket töltöttek volna külön. Szóval ott voltam délben és sétáltunk, gesztenyét szedtünk ismét (szintén ipari mennyiségben), majd hazajöttünk már Patyival és a délutáni alvás után még játszani is volt idő, mire megérkeztek a nagyok.

Azt hiszem ismét tanítottak nekünk valamit, amit azért majd igyekszünk még inkább teljesíteni. Ha nem is hosszú időre, de nekik is kell a külön nekik szóló, minőségi idő, hogy egy kicsit lehessenek egykék. :)

Újabb pöttyök

Hát nem is tudom hol kezdjem, hogy ne érezzem magam annyira hülyén. Márpedig most éppen ez a fennforgás.

Patyi lassan túljut a bárányhimlőn, már kezdenek múlni a pöttyök. Olin egy darab pötyi sem volt. Mostanáig. Pontosan az első pötyik megjelenése után 14 nappal jelentek meg a második első pöttyök, immáron Olin. Azt hiszem majdnem bizton állítható, hogy Ő Patyitól kapta el. Ugyanis a lappangási idő 14-21 nap.

Miért érzem hülyén magam. Mert ha már a négyből három túlesett rajta, ráadásul Oli is kényszer szünidőn volt/van Patyi révén, bevallom azért vártam, hogy vele is túlessünk a bárányhimlőn, ha már egyszer sikerült hosszú évek után ismét begyűjteni. Persze el tudtam volna képzelni kicsit kevésbé zűrös időszakot is mint most amikor ennyire bizonytalan a helyzetem, helyzetünk (munkahely terén legalábbis, hiszen semmi biztos nincs a láthatáron amire alapozni lehetne a jövőnket), mind ez meg van spékelve egy kis karácsony előtti zűrzavarral (vizsgakoncert, osztálykarácsonyok, rohanás egyik ponttól a másikig), egy kismanóval, aki már lábadozik, de a két hetes bezártság rendesen megtette a magáét és most egy újabb kis beteg (ha jól számolom kettőjüknél összesen kicsit több mint négy hét). 

És hogy az élet mennyire ismétli önmagát? Közel 8 éve (csak akkor éppen tavasz volt) pontosan minden ugyanígy történt. Dávid kapta el az oviban.Már eltelt ott is a két hét, amikor Domin megjelent 8 pötty, amit még közel sem lehetett bárányhimlőnek diagnosztizálni, de napokig nem jöttek újabbak, majd egyszer csak lett sok száz, szintem nem volt olyan pont ahol ne lett volna. Dávidon is voltak pöttyök szép számmal, de szerencsére javarészt a testén és talán kettő a kis pofiján. Na hát most sem történt másként. Patyi kezdte nem kevés, de jól eloszlott pöttyel (arcán neki is alig volt pár darab), most pedig Oli folytatja Domihoz hasonlóan. O.K. Eddig is tudta, hogy Patyi tiszta Dávid külsőre és sok más szempontból is, Oli pedig tiszta Domi csak nem szőkén, hanem barnán. Na de ennyire....

Pöttyök

Az úgy kezdődött, hogy múlt héten szerdán éjjel Patyi egyszer csak közölte böfögtem. Pontosabban nem böfizett, hanem hányt. Azután visszaaludt és nem történt semmi reggelig. Nem volt lázas, nem fájt láthatólag semmije, viszont rendkívül gyenge volt. Itthon maradt. Oli nagy hősként egyedül képviselte önmagukat az oviban csütörtökön és pénteken is. Közben Patyi popsiján jött pár piros pötyi, amik pont úgy néztek ki, mint Domi szemölcsei korábban. Csütörtökön Dávid is hasmenést produkált, így pénteken már ő is itthon pihent.

Pénteken nagyiéknál aludtak a fiúk (mind a négyen), mert a suli jótékonysági estjére voltunk hivatalosak. Másnap pedig amikor délután értük mentünk, már sok szép pötyi volt nem csak a popóján. Nem kellett sokat töprengenem mi is lehet ez... (szerencse, hogy minden egyéb családtag már túlesett rajta)

Bárányhimlő.

:(

Vasárnapra apa is ágynak dőlt, majd délután Domin volt a sor. Ma már ő is itthon volt, és nem is mehet legalább csütörtökig suliba. De a bárányhimlő miatt Oli is itthon ragadt, bár neki még nincsenek pöttyei.

Patyi időnként szenved, időnként eleven "hétördög", időnként megszeppent, időnként büszke a pöttyeire, hogy csak neki vannak. Oli pedig lelkesen mondogatja, hogy ő mehetne bárhová, mert ő nem pöttyös :)

Egyébként ha már így alakult, akkor annak azért kicsit örülnék, ha ő is pöttyös lenne.

Azt hiszem nyilván való, hogy az eltervezett adventi naptár emiatt került csúszásba, mert hát bizony, azt mégsem az orruk előtt kellett volna elkészítenem, viszont az éjszakák elég rövidek és bevallom, néha nekem is szükségem van egy kicsike, de tényleg csak egy kicsike alvásra. Így folytatásos regény módjára esténként próbálom befejezni. Szerencsére a fiúk türelmesek... :)

Persze nem csak ez a terv dőlt dugába, hanem még más egyéb nekik szánt projekt is húzódik az "itthonlévők" számának drasztikus emelkedése miatt. Hogy lesznek így Luca napra kincsek? Hogy készülnek el a horgolt kis állatkák titokban? Leginkább az utolsó szó hangsúlyos. De már csak 5 munkanapom van ebben az évben :), és talán ezen a munkahelyen is.

Miért mindig akkor, amikor ....

Végre hosszú hétvége, remek napsütés és akkor....

Oli éjjel nem kicsit fulladt be, olyan kruppos rohamot produkált, hogy azt hittem kórház lesz a vége. Lekopogom...

Reggel már Patyi is hasonló köhögést produkált és Dávid is ugat... De szeretem az őszt... :-(

Azért még délután lehet, hogy megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy nyugalmas sétával a gyönyörű napsütésben.

Betegség folyt.köv.

Már azt hittem, hogy elmúlt minden nyavajánk, de tévedtem. Én elkaptam Dávidtól a jó kis mandulagyulladást, de szerencsére lábon kihordtam. Nem is tehettem nagyon mást, mert közben apa is ágynak dőlt. Nem is kicsit. 4 napig volt 39 fokos láza. Mellette pedig nagyon csúnyán köhögött, köhög. Nem is emlékszem mikor láttam őt betegnek, főleg ennyire. Patrik napok óta krupposan köhög, semmi nem akar használni, de bízom benne, hogy kilábal belőle szép lassan. Közben a suli pörög tovább. Dolgozathegyek, felelések, edzések. És mindjárt itt a Húsvét, előtte pedig a szokásos egy hetes edzőtábor. Csak remélni merem, hogy a fiúk nem dőlnek addig ágynak. Hiszen nemsokára versenyszezon.

Betegségek

Még talán le sem írtam, hogy szerencsére a betegségek éppen nem vendégeskednek nálunk, amikor Dávid gennyes tüszösmandula gyulladással maradt most itthon. Alig másfél héttel a korábbi vírusos betegség után. Talán részünkre egy kicsit könnyít a helyzeten, hogy a suliban a héten projekt hét van, így a tanulni, pótolni való mennyisége legalább kevés. A kicsik is folyamatosan köhögnek, hol kruppos rohammal tarkítottan, hol pedig csak úgy magában lázzal, hőemelkedéssel. Dominak már előjött az allergiája, így ő folyamatosan náthás.

Még mindig krupp

Nem akar javulni a helyzet. Gondolom ez a csúnya szmogos, ködös, párás időjárás sem segít. Ma is kellett a kúp Patriknak. Napközben egész jól alakul már a helyzet, de este....... Szörnyű hangon tud köhögni. Oli ma mintha jobban lett volna. Remélem holnap már nem lesz szükség a kúpra.

Kruppos roham duplán

Még szinte el sem aludtunk, még alig látszott a hatása a kúpnak Patriknál, amikor Oli zendített rá, hasonlóan - Darth Vader hangján. És mindezt duplán. Amúgy is szörnyű ezt a hangot hallani, hát még így megkettőzve. És akkor kihez is menjünk? Még jó hogy ketten vagyunk. Minden esetre Oli is megkapta a maga kúpját és Star Wars-os hangokat hallatva aludt tovább reggelig. Akkor mind a hatan kocsiba vágtuk magunkat és irány a suli, az uszoda Dávid úszóverseny miatt és Tököl a két kicsivel a doki nénihez. Bár túl nagy csodában és újdonságban nem reménykedtünk, mégis mindenképpen meg akartuk mutatni ikreinket, egyrészt, hogy mégiscsak orvosi diagnózis szülessen, másrészt elfogyott a vésztartalék kúp és a tápszer is, amit ilyenkor előszeretettel követelnek még maguknak, és ilyenkor nem csak esti altató itókaként, hanem a rendes étkezések helyett is. De a mi diagnózisunk is helyesnek bizonyult sajnos. Úgyhogy a hideg-párás, szükség esetén kúppal gazdagított terápia folytatása következik egy kis ACC-vel megfejelve. Remélem hamar kilábalnak belőle a ma 30 hónapos csöppségek.

Kruppos roham

Már azt reméltem, hogy elfelejthetem. De ma Patrik bebizonyította, hogy még nem. Pedig mennyire nem szeretem. Minden gyógyszermentes trükk hatástalannak bizonyult. Hiába szellőztettem, hűtöttem, ment a hideg pára, semmi, egyre jobban ugatott szegénykém. És mindez egy náthás vírus miatt. Rectodelt lett a vége :-( sajnos. Most úgy tűnik, mintha kezdene hatni neki, már nem ugat annyira álmában. Remélem nyugalmas éjszakánk lesz.