Újabb felvételi

Mint írtam, alig két hetünk volt a felkészülésre, viszont a felölelt tananyag annál sokrétűbb és több volt.

Nem is tudtuk nagyon hová nyúljunk és mire készüljünk, mindezt úgy, hogy közben a suliban is minden nap dolgozat, hol ebből, hol abból. A nyelvtanban nagy segítség volt Györgyi néni, az angolban Janka , a matek területén én vettem kezelésbe Dávidot, Törit (miután villámtempóban összeszedtem neki a tananyag lényegét) apával nézték át, irodalmat pedig szintén Györgyi nénivel beszélték át, de itthon tanultuk együtt.

És a napok villámtempóban múltak és követték egymást és nagyon gyorsan elérkezett a megmérettetés napja.

Nem volt könnyű helyzetben Dávid, jó két órán keresztül mindig az adott tárgyat a "leendő" osztályban tanító pedagógussal beszélgetve tekintettek át.

A beszélgetések alatt talán egyedül az angol esetén éreztük azt, hogy izgult nagyon - amire egyébként számítottunk is, hiszen mint írtam egyrészt elég sok rossz élmény kötődik hozzá, másrészt azt látatlanban is tudtuk, hogy van színvonal béli különbség a két iskola nyelvoktatásában, nem is kicsi.

Várakozással tekintettünk az eredmény elé, bár azért bizakodóak voltunk, hiszen nagyon poztív légkörben zajlott a délelőtt.

Igazából nem is tudom, hogy mi a nehezebb. Különbözeti vizsgával felvételizni, vagy a hagyományos felvételi eljárás keretein belül bekerülni egy jó középiskolába. Így utólag azt hiszem, hogy mindkettőnek meg van a maga nehézsége. A rendes felvételi eljárást is megtapasztalva tudjuk, hogy sok az okos kisgyerek, aki versenyhelyzetben is tud nagyon jól teljesíteni, és bizony nem nevezhetőek könnyűnek a feladatsorok. De azt is tudom, hogy ez sem volt könnyebb. Egyrészt nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre a felkészülésre, és sokkal szélesebb körben kellett számot adni a tudásról. Ugyanakkor Dávid szempontjából és őt ismerve azt hiszem, hogy ez a fajta kötetlenebb, közvetlen visszacsatolású beszélgetős megoldás pozitívabb volt minden szempontból. És aminek most is nagyon örültem, hogy nem érezte rosszul magát a beszélgetések során, így bármilyen eredmény is születik, nem marad rossz emlék.

Ha pedig sikerül, akkor biztosan nem lesz egyszerű nyarunk, hiszen mi eddig nem tanultunk latinul, és bizony egy év latint be kell pótolnunk a nyáron és persze az angol szintet is biztosan feljebb kell tornáznunk. Ugye sikerül?

Angol és magyartanár kerestetik

Pedig még csak hetedikes. De egyszerűen bármit is tettünk itthon, nem jutottunk egyről a kettőre, na szerencsére azért nem szó szerint, de kettőről a háromra már inkább. Így egy kedves tanító néni ismerősünkhöz fordultam, hogy segítsen valamilyen megoldást találni a problémára. Így kerültünk Györgyi nénihez és Jankához. A nyelvtanon nagyon szépen látszott a javulás és azért az sem mellékes, hogy nem teljesen Dávid volt a ludas, mert két hét után már négyeseket kapott arra, ami korábban legjobb esetben is csak kettesre sikeredett. Így év végére nagyon szépen kijavította a nyelvtan jegyet. Az angollal már nem volt ilyen szerencsék, bár erről közel sem Dávid és Janka tehet, inkább a teljesen működésképtelen tanár és diák viszony volt az ok. Jankának hála Dávid rengeteget javított, de amikor egy szimpla kérdésre, miszerint: "Edit néni, kijavította a dolgozatokat?" olyan választ kapott, hogy: "mit érdekel, úgyis egyes lesz" tulajdonképpen nem hiszem, hogy sok kommentet kell hozzáfűzni. De ettől még a projekt a projekt és örök hála mindenkinek, aki segítségünkre volt ebben, és a továbbiakban is.

Vizsgák

A mi iskolánkban van egy szokás. Szerintem nem rossz, bár a megelőző napok nem mindig kellemesek. Vizsgáznak a gyerekek 4., 6. és 8. osztályban év végén, mintha érettségi lenne. Idén Domi volt soros, lévén negyedikes volt. Négy év anyaga (majdnem) négy tantárgyból. Olvasásból Kincskereső kisködmön, nyelvtanból szinte minden, matematikából nem kevésbé és környezetből Magyarország és minden ezzel kapcsolatos témakör. Azt hiszem remekül teljesítettünk, hiszen három ötös lett és a negyedik négyesről sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy az nem lehetett volna ötös. A két teljesen írásbeli vizsga ötös lett, mind a nyelvtant és mind a matematikát remekül csinálta Domi. A környezet vizsga szintén ötös lett :), szóbeli és egy kicsi írásbeli feladatokkal. Az olvasásra Domi azt mesélte, hogy mindent tudott, végig jelentkezett és minden kérdésre jó választ adott. A szóbelin ugyebár visszacsatolása is volt a válaszok után, így azt hiszem lehet hinni a mondottaknak. Hogy hogyan lett négyes? Nem tudom és nem is jártam igazán utána, mivel a jegy bár az év végi jegy harmadát tette ki, nem nagyon osztott és szorzott, hiszen minden egyéb olvasás jegye ötös volt egész évben.

Gratula Domi, nagyon szépen teljesítettél :)

Félév...

Pénteken csak részben kaptunk bizonyítványt. Mint említettem Domi felvételizett, így ő nem volt suliban, majd ma kapja kézhez a félév dokumentált eredményeit.

Dávid megkapta. Bár panaszra annyira nem lehet okom, ismerve őt, azért igen csak van 3 olyan jegye, ami nem felelt meg az év elején támasztott követelményeknek. Egyért nem vagyok mérges, mert ott látszik a javulás, de a másik kettőnél, leginkább az egyiknél, NAGYON. 

Amiért és amire nem haragszom. Azért nem, mert tudom, hogy a gyengébb csoportból átkerülni az erősbe felzárkózást igényel már önmagában, ráadásul azért lemaradások is voltak a két csoport között a tananyag tekintetében. Ami miatt még nem, hogy az év eleji gyenge, harmatos (eléggé) indulás után, most a félév végén már csak négyesek és egy becsúszott hármast hozott haza. Ez pedig a matek. Tudom, hogy e mögött van munka is, mert járt korrepetálásra, ami tényleg hasznos is, másrészt pár alkalommal voltunk külön órán is.

Amire nagyon haragszom, mégpedig azért, mert ha félévzáró nagy dolgozatot nem blicceli el tanulás terén, akkor most ott egy jeggyel jobb áll. Ez pedig a nyelvtan. Simán négyest kaphatott volna. 

És akkor itt leírom azt is, hogy mit kértünk tőle szeptemberben. Azt kértük, hogy amiből ötös volt, ott szeretnénk, ha megtartaná és lehetőleg négyesnél rosszabb jegye ne kerüljön a bizonyítványba. Ez alól egy kivételt tettünk ez pedig az angol volt, ahol a minimum elfogadhatóságot a hármasban jelöltük meg, bár azért szerettük volna, ha megtartja a tavalyi négyest. Sajnos ezt nem sikerült megvalósítania és ebben igencsak ludas őurasága is. Mindjárt az is leírom miért.

Az irányban is tartozom egy kis magyarázattal, hogy miért volt itt kivétel a részünkről. A régi iskolában egészen másképpen tanulták az angolt. Már tavaly egy "hatalmas" űrrel kezdtük az iskolaváltás után az évet, de a gyengébb csoport teljesítményével viszonylag hamar sikerült felvenni a versenyt. Bár sokat harcoltunk azon, hogy nyelvet csak úgy lehet tanulni, ha minden nap előveszi és folyamatosan tanulja a szavakat, azért a küzdelmeinket mégis siker koronázta, mert négyes volt. Idén a nagy  osztálylétszám csökkenés miatt a két osztottan tanított tárgyból megszűntek a csoportok (matek és angol). Tudtuk, hogy a gyengébb csoport és a haladó között azért rendesen van különbség a tudás szintben és már a jegy megtartásáért is kemény harcot kell folytatni önmagával, így történt, hogy azt kértük hármasnál rosszabb ne legyen. És akkor mi is az ő vétke? Leginkább az elbliccelt korrepetálások, a hatalmas lustaság, és a nem folyamatos tanulás. Itt is sikerült elég gyengén indítani a félévet, mert azt hiszem két-három hét alatt igeidőket nem lehet elsajátítani rendesen, de az gondoltuk, hogy utána egy erős készülök, tanulok metodikával hasonló eredmény elérhető, mint a matematika terén. De ehhez bizony oda kellett volna tennie magát neki is, mert bár magyarázhatjuk a nyelvtant, de a szavakat nem tanulhatjuk meg helyette, ráadásul már tudnia kellene, hogy azt is tudni illik, ami nem most volt, hanem két hete adták fel, és bizony a már megtanult szavakat nem fogják minden egyes alkalommal újra feladni, hanem elvárás azok tudása, ismerete. Ja és hogy fordítani és tudni kéne? 

Azért alapvetően nem hozott rossz bizonyítványt, mert átlagát tekintve négyes, és kapott szaktanári dicséretet és igazgatói dicséretet is mellé. Úgyhogy kismanó: Mi lenne, ha megráznád magad és azt nyújtanád amire tényleg képes lennél? 

Domiét mint írtam még nem kaptuk meg, de nála nagyon nincs okunk panaszra, hiszen tudom, hogy a két négyes, ami most lefelé kerekítődött, év végére simán ötös lesz, mert azért egy kicsike jó indulattal most is lehetett volna javítani, ha felel. De sajnos már nem 4,5 a kerekítési határ, hanem 4,61-től kerekítenek felfelé. :) Sebaj. Azt hiszem hogy nagyon szép lesz ez így is, egy kiváló német jeggyel, jeles magatartással és szorgalommal kiegészülten.

Lucanap

Hát most sem történt másképpen, mint szokott. Az utolsó pillanatban kezdtem, kezdtük el készíteni a vásárfiákat. Sok gyerek egyébként könyveket, játékokat árul, szerintem viszont az otthon készült "alkotások" mégis különlegesebbek. Már egész rutin alakult ki a készítéshez. Az elmaradhatatlan mézeskalács mellé idén pop cake készült és tobozból természet kincseiből készültek még alkotások. Azt hiszem mégis volt siker, mert talán két mézeskalácsdísz és két tobozból készült kincs érkezett vissza a vásár után.

Mik is készültek?

Manó csörgős sipkával (nekem amúgy ez a kedvencem)

Tobozmanó és tobozból készült díszített fenyőfa:

Na és persze az elmaradhatatlan mézeskalácsok akasztatós fenyődísz formájában és hűtőmágnesként:

Fogadó...

Az idei tanévben az első. Szerintem kicsit kései időpont, mert félévig már csak alig ez a pár hét van, januárban az az egy hét már semmire sem elég. 

Na de...

Voltak céljaink, mert mostanában ismét sokat harcolunk és ez sajna időnként látszik is. Mármint nem a harc :), mert ha az sikeres (már amennyiben ezt sikernek lehetne nevezni), akkor az eredmények magukért beszélnek (négyesnél biztosan nem születik rosszabb jegy, de általában az ötös a jellemző ilyenkor). Szóval azt gondolom, ha ilyenkor megy az ötös, akkor azért még mindig csak nekem, nekünk van igazunk, mármint, hogy nem "hülye", csak szörnyen lusta. De ha valamiért nem tudunk "harcolni", mert...

- egyedül van bármelyikünk is a néggyel

- mert még van munkám és dolgozom, és apára jut négy,

- vagy csak szimplán belefáradtunk (még ha mellette lelkifurink is van emiatt)

- vagy az élet hozza úgy, hogy nem fér bele a sok szétszakítós itt-is-ott is ott kell lennünk helyzetekből fakadóan

Na ilyenkor azután van mit javítani, extrán tanulni, többet harcolni és még sorolhatnám. Mert amint nincs meg az erős kontroll, már nem megy. Na nem a képességek miatt, hanem mert minden más fontosabb, és még a függöny nézése is érdekesebb, meg a levegővétel is feladat, sőt ilyenkor muszáj fürdeni rögtön (holott máskor órákig húzzuk). 

Szóval megcéloztunk pár irányt. Volt amit nem kellett (szerencsére mert semmi gond, vagy a fogadó óra nélkül is szoktunk találkozni és ha gond van, meg tudjuk beszélni). 

Igazából mondhatnám azt, hogy biztosan megint az én maximalizmusom, na jó nem minden esetben, de angolnál mindenképpen, mert a tanár néni egyáltalán nem látta olyan kritikusnak a helyzetet mint mi. Lehet, hogy csak nekünk jut itthon a rosszul megírt házi és a nem tudom hogyan kell mondani, még akkor sem, ha segítünk, vagy olyankor úgy mondja, hogy minden hajunk szála égnek áll. Hát ez rejtély, és egyenlőre úgy tűnik az is marad. Mindenesetre jár korrepetálásra, mert a két csoport közötti szintkülönbséget még nem sikerült lejjebb tornázni.

Történelem. Itt a nem tanulás látszik, pontosabban a lustaságé. De ilyen tanárokat szeretnék kívánni mindenkinek, mint nálunk Károly bácsi. Eszméletlen volt. A gyerek felé építő, de mégis nevelő, nem utasító, hanem kérő, de elváró. Segítő, segítő, segítő. És láss csodát a másnapi harcos estét követő TZ mindjárt ötös lett. De mért kell ehhez a harc? 

És akkor jött még volna egy betervezett látogatás, de annyian voltak, hogy nem vártuk meg, szerintem majd kérünk egy külön időpontot. Igazából irodalomból itt sincs semmi gubanc, ötösre állunk, bár volt egy kis becsúszott hármas, de azt sikerült már javítani, remélem a héten írt doga is jól sikerült. Nyelvtan. Van amikor zseniális, és simán ötöst kap, máskor meg... 

Matematikából sikerült már az év eleji rosszabb jegyeket javítani, remélem sikerül teljesen biztos négyesre hozni a jegyek átlagát. Biosz és föci terén nem látunk nagy problémát, a fizika is jól megy. A kémia tanárt nem sikerült már hétfőn beiktatni egy beszélgetésre, mert őt még nem ismerjük, de igazából a jegyei alapján túl nagy gond ott sem lehet. Majd a héten kiderül, mit is tud igazán, mert témazárót írnak. Az informatikát szereti, a technika és a rajz nem okoz nehézséget. Kifelejtettem valamit? Ének. Tesi. :)

:)

A szünet előtti két hét "sokdolgozatai" eddig nem voltak annyira fényesek Dávidnál, de mintha megtört volna a jég...  Tegnap hazahozta a fizika írásbeli feleletét: 4/5 :) Az az igazság, hogy sokat tanultuk és hosszan, hiszen ezt már szeptember óta nyúztuk, mármint az elméletet, de legalább ennél azt látom, hogy beépült :-)

Kicsik és nagyok és brrrrrrrrr

Hát időnként nem tudom biztosan eldönteni, hogy melyik csapat a könnyebb vagy nehezebb eset, a kicsik avagy a nagyok? Mert ...

Meg azért is, mert igyekszem négyfelé szakadni minden délután és hétvégén, de nem sikerül :(, pedig annyira szeretnék mindegyik mellett ott állni, a kicsikkel autót tologatni, mesét nézni, ölbe venni, a nagyobbakkal megnézni mit alkotta a számítógépen, vagy meghallgatni minden történetet, egyszer időben kész lenni a leckékkel úgy, hogy maradjon idő beszélgetésekre, társasjátékra, teljes nyugalomban eltöltött sétákra. 

De mindez egyenlőre csak merő vágyálom. De nem adom fel. Biztosan van megoldás mindenre, csak még nem találtam, találtuk meg. 

Lassan egy hete szenvedünk a kruppos rohamtól. Tegnap volt az első nap, hogy nem kellett az a fránya kúp. Persze tegnap már munkanap volt, így nem fenyegetett az ügyeletre kell menni veszélye, mint a hosszú hétvégén. Pedig legalább négyszer álltunk a kapujában a négy nap alatt és már igazán mindent kipróbáltunk. Péntek éjjel Oli okozott aggodalmat a csodásnak éppen nem nevezhető kruppos köhögésével. Aki hallott már ilyet, annak nem kell ecsetelnem, hogy még hallgatni is szörnyű, hát még ha tudjuk mivel járhat. Meg persze az is nyilvánvaló, hogy ezek után másnak nem jó ha sok a hiszti, a szaladgálás, viszont a jó levegő segíteni tud. Csak azért, hogy mindezt még kicsit tetőzzük, reggelre Patyi is köhögött, de az igazi roham este jött, most vele. Ráadásul ő aztán mindent bevetett. Csak hallgattuk, persze a kúp után, keresve a babyhaler bababefújó fejét, amit persze, hogy nem találtam, így joghurtból eszkábáltam egyet. Volt echinacea golyó, oscillococ, ambroxol, c vitamin, cataflam csepp. Minden ami eszembe jutott. De valahogy nem akart alakulni, és minden este egyre rosszabb lett. És kellett a kúp is. Persze most már tudom, hogy ügyes voltam, és mindent jól csináltam, jól jutott eszembe a cataflam csepp is, a ventolin is, a köhögés is tökéletes választás volt. Csak ez ilyen makacsra sikeredett. Mindeközben kint verőfényes napsütés. Ennek következtében szemek nyitásától esti elalvásig mást sem hallgattunk, mint, hogy menjünk már sétálni, túrázni, kirándulni, hiszen süt a Napocska. Nem mondom, hogy nem tettünk rá kísérletet, de valahogyan nem tűnt utólag jó ötletnek. De két energiabombát helybe szegezni mindenféle mozgás nélkül. Hát nem négy kezes feladat. Mégis csak ennyi volt. :) Két hét óvodai szünet folyamatosan. Mert jövő héten nincs az őszi szünet miatt.

Eközben ugye a szokásos dolgozatra készülődés a másik oldalon. Domi még csak hagyján, mert ő maximalista hajlammal van megáldva. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell noszogatni, kikérdezni, tévé elől "elkergetni", hogy majd ha készen van... De tud is és hajlandó is egyedül tanulni. És lám meg is van az eredménye. Minden dolgozata ötös lett: környezet, szövegértés, nyelvtan, német, olvasás (abból a jó sokból), és már csak a matekot nem tudjuk, de ha csak annyira tudta, mint itthon, akkor ott sem lehet más eredmény. Közben készül a vers és prózamondó versenyre, egy kb két és fél oldalas versikével. 

Na és Dávid. Hát ő most nem egyszerű eset, bár eddig sem volt az. Egyik imádott tanár egyik napról a másikra eltűnt az iskolából (igen csak nyomós okból, amennyire a pletykákra lehet alapozni) és azóta kizökkent a "megszokott" kerékvágásból. Ez a tanító bácsi egy példakép volt előtte és ez most teljesen összeomlott. A pletykák hozzá is eljutottak, méghozzá a gyerekektől, ki tudja pontosan melyik verzióban. Azóta újra harcolunk itthon. Nincs felírva a lecke, a leckefüzetet nem íratja alá, előző este derülnek ki a dolgozatok és azok is véletlenül. Akkor pedig már képtelenség bármit is tenni. Nem csoda, hogy sorra hozta a héten haza az igencsak rossz jegyeket. A baj az, hogy hiába ülünk ott vele és mellette, helyette nem tanulhatunk. És bár már kipróbáltunk minden féle verziót, valahogyan most semmi sem működik. Másolás, hangos olvasás, mi keressük meg a lényeget és húzzuk alá.... Segítsééééééééééég. És bár tudom, hogy ez utóbbi egyáltalán nem jó, mármint, hogy mi keressük meg a lényeget, a fontosat, de a kiszínezem a tankönyvet és összefüggéstelen mondatokat olvasok fel belőle verziónál talán mégis jobb, főleg, hogy legalább a korrigálással nem kell megharcolnom. És mint írtam most még a két legkisebbet sem lehetett teljesen szabadjára engedni, az oviban sem fáradtak el semennyire, tehát ők is "maximális" figyelmet igényeltek  - volna. Na és persze így hogy fogja kijavítani a jegyeket? A fogadóóra pedig még hol van... december? - most az még fényévnyi távolságnak tűnik. Muszáj lesz valamit kitalálni, hogy a hiányok pótlódjanak, és ha tanul, akkor az tényleg tanulás legyen, ne elfecsérelt idő.

Remélem a szünetre már mindenki egészséges lesz teljesen, kijönnek az aztmás, kruppos rohamokból, hogy lehessen nagyokat kirándulni (már ha az időjárás elég kegyes lesz), esetleg nem kell végig tanuljuk a hetet, vagy legalábbis nem leszünk a könyvekhez láncolva. 
Hipp hipp hurrá, holnaptól nincs suliiiiiiiiiiiiiiiii :))))))

Mikor lesz már őszi szünet?

Hát az elmúlt két hét sem volt piskóta a két nagyobbal, de a négynapos hétvége utáni sem lesz könnyebb. A múlt héten Domi írt sorban minden nap dolgozatot, először környezet, azután szövegértés, majd végül nyelvtan dolgozat. 
A héten Dávidékon volt a sor, kezdve egy jó kis nyelvtannal és informatikával, folytatva csütörtökön angollal, matekkal, törivel és fizikával, pénteken pedig lett volna kémia, de az elcsúszott jövő hétre. Domi sem maradt ki a szórásból, ő németet írt a héten.
Na és akkor mi vár még ránk jövő héten a szünetig? Domi matekból és olvasásból ír. A matek még csak hagyján, mert egy kis gyakorlás és kész, de az olvasás az rengeteg: Rege a csodaszarvasról, Az isten kardja, Attila temetése, Éjjel a Tiszán, Emese álma, A kerecsensólyom, A magyarok útra kelnek, Árpád a honalapító, Pusztaszer, Botond, Lehel kürtje, Az első magyar király, I.István koronázása, A koronázási jelvények, A sapkatöltés, Andorás vitéz, Szent István király intelmei, Szent László csodái, A tatárjárás, A fényeslitkei asszonyok és a tatárok, Az ország újjáépítése, A nándorfehérvári diadal, Meghalt a zászlóért, Mátyás anyja, Hunyadi Mátyást királlyá választják, Mátyás király és a varga, Mátyás király könyvtára, Az első magyar nyomtatott könyv, A mohácsi csata, Az ország angyala. Természetesen ezek tartalma, szereplők, évszámok... Nem fogunk unatkozni. 
És Dávidék? Hát az elmaradt kémia témazáró egy kicsit megspékelve, egy jó kis irodalom és történelem témazáró, és biosz doga a vadi új tanárral, akit csak egyszer láttak.
Na? Nesze neked négy nap pihi.

brrrrrrrrrr

Hát ez a két nap kész katasztrófa. Az egy dolog, hogy amíg még van a napi négy órás munkát meg kell csinálnom és ha valamiért csúszik, akkor jajjjj. De hogy a suli is ennyi pluszt pakoljon még rá... Hét elején arra készültünk, hogy Domi német témazárója sikeres legyen, hiszen tavaly csak szódolgozatokat írtak, ilyen még nem volt. Szerencsére ezen ma túl jutottunk. Meg persze arra is próbálunk készülni már hétfő óta, hogy a csütörtöki Dávid angol témazáró és a pénteki kémia is ok legyen. Erre mi derül ma ki, este 19.21-kor? Hát az, hogy holnap nem csak angol tz, hanem matek is (na honnan a facebookról - kész szerencse, hogy van közösségi portál, mi lenne úgy kb. 15 évvel korábban? honnan értesülnénk róla, ha a mi kicsi fiunknak kimenne a fejéből?). Állítja, hogy a matek megy, csak százalék számítás... Hát így legyen, mert ha nem sikerül neki, akkor nem is tudom ... Hogy lehet ilyet elfelejteni? Ja még mondjam tovább is? Nem csak ez van holnap ám... Hanem történelem és fizika röpdolgozat is. Na klassz kis esténk lesz? meg éjszakánk? És még nincs péntek. Arról mi fog kiderülni?

A középső táborozott

Pályázaton nyerték.Ha az egész osztály részt vesz benne, akkor négy nap, három éjszaka 1.000.-Ft/fő. Igen pontosan ennyi. Na jó egy kicsit meg kellett toldani az útiköltséggel és a programok árával, de még így is igencsak baráti volt. Megpályázták és megkapták. Több osztály is volt így a suliból október első hetében kirándulni, táborozni. Fonyódligeten jártak. Ha azt mondom, Domi megette amit ott kapott enni, legalábbis mindig talált benne olyat, amit megevett, akkor nekem ez azt jelenti, hogy az étel minősége nem lehetett rossz. Ő a legválogatósabb. Persze azt is mind megette amit vitt - csupa kedvenc és javarészt nasi -, a fél koffere hamival volt tele: pogácsa, manner, babapiskóta, vaníliás karika, zsemle, háztartási keksz, csak, hogy éhes ne maradjon akkor sem négy napig, ha nem szeret semmit abból, amit kapnak. Az időjárás majdnem kegyes volt hozzájuk. Hétfőn verőfényes napsütés volt és szerdán és csütörtökön is remek volt az idő, viszont kedden... Szakadó eső és hideg. De ez nem szegte kedvüket. A hétfői napot a táborban töltötték, és megjárták a Balatont. Igen. A Balatont, októberben. Na jó a levegő meleg volt, hiszen nyári napsütés volt, na de a víz, kizárt, hogy meleg lett volna. Mindenesetre szerencsére Domi nem lett beteg. Kedden a zord időjárás ellenére kishajóra szálltak és végigjárták Badacsonyt, megnézték a Kisfaludi házat. Szerdán Tihanyban jártak. Azt hiszem ezt azért sokkal jobban élvezték, mert az időjárás is partner volt a túrázásban. Este hatalmas bátorság próba volt a táborban. Az osztály egy része járt a gömbkilátóban is Balatonbogláron Ildikó nénivel. Domi köztük volt.

Atlétika versenyek

A héten zajlottak az iskolai atlétikai versenyek. Hétfőn volt a 7-8. osztályos, kedden gondolom az 5-6. osztályos, szerdán pedig ismét érintettek voltunk a 1-4.osztályos versenyekben. 

Beköszöntött az ősz. Ezt mindenesetre konstatáltuk. Mert bár sütött a nap, mégis hideg volt a szél, és az árnyékban bizony elkélt a vastagabb kabát. A fiúk mindenesetre állították hétfőn, hogy nincs hideg. Nagyon ügyesek voltak 100m-en, távolugrásban, kislabda dobásban. A súlylökésben még van fejlődési lehetőség, de hát hetedikes révén túl nagy gyakorlatot szeptember óta ebben nem lehetett szerezni. A 800 m futásnak nagy várakozással indult neki a csapat, hiszen a suli futásban verhetetlen. Legalábbis eddig az volt. Hát most a hatfős csapatból 5en hozták is a formát a várakozás szerint, zseniális időt futottak, viszont egy valaki bekattant és szépen végig sétálta a távot, amivel lecsúsztak a dobogóról. Pedig ha fut, akkor simán másodikok lehettek volna a csapatversenyben is, egyéniben pedig a csapat egyik tagja nyerte meg a versenyt.

Szerdán sem volt melegebb, ráadásul délutánra már esőt is ígértek, így drukkolhattunk nem csak a csapatnak, hanem azért is, hogy maradjon a napsütés. Sikerült többszörösen is. Két korosztály versenyzett az 1-2. osztályosok és a 3-4. osztályosok. Domi az utóbbi korosztály fiúcsapatának volt tagja. A 60m-es futásban nagyon remekeltek, ráadásul Dominak plusz motivációja volt, mindenképpen szeretett volna bekerülni a váltóba. Sikerült :) Nagyon felpörgette a rövid távot, pedig mindkét D betűsöm igazán hosszú távon fut, kajak edzéseken is 3.5 km-t futnak rendszeresen, vagy egy kicsit többet, mint szigetkör, ami valahol 5 km környékén van, a hegyi futás pedig 6 km szokott lenni. Szóval a váltót is izgalommal várhattuk. De addig még hátra volt a távolugrás és a kislabda dobás is. Ott is nagyon ügyesen szerepelt a csapat. A váltóban pedig egyszerűen nem volt ellenfél. Így bízhattunk szép éremben. A díjkiosztón aztán persze volt öröm egy kis kámpicsorodással azért a felszín alatt, de gyönyörűen csillogott az ezüst érem. Igazából a váltó miatt, és a 60 m miatt azt gondoltuk, hogy meglesz az arany is. 

ui:
És milyen igazunk volt? Két nappal később ugyanis, a pontok újra számlálását követően kiderült, hogy bizony megvan az arany. Vissza kell vinnünk az ezüstöt és kapunk helyette aranyat :)

Kamaszkor 2.

Két egyes után két ötös csak másból, ilyenkor mi van?

Mi legyen a büntivel? Aminek a kikötése az volt, hogy amíg ki nem javítja, addig nem mehet sehová.

Na de ha nem megy edzésre, akkor én bolondulok meg az amúgy is túltengő energiáitól, meg a kamaszkorától. Mert ha jár edzésre, akkor azért legalább lefárad kicsit, ráadásul levegőn van, egészséges dolgot művel. Ha pedig Matildba nem mehet, akkor ott hogyan fog vizsgázni félévkor, ráadásul nem mellékesen hiába fizetjük a havi díjat. Na jó, ha csak egyszer nem megy emiatt, az még bőven belefér, de mivan akkor, ha a javításhoz ennél jóval több idő szükségeltetik? Mert közben nem felel, nem írnak, vagy ha igen azzal még nem javított. Mert mostanában sok a fegyelmezésből származó órai munka osztályozása. 

Ugyanakkor azt is látom, hogy amit szeret, azt meg is tanulja. Nagy dilemma ez. 

Ha meg a szerelem a kérdés? Na ott vagyok igazán bajban. Mert ha nem engedem, akkor sokkal dacosabb, ráadásul úgyis megoldják másképpen a találkozást. Lévén közös az iskola. Hét közben úgysem megy, mert elfoglalt (suli, edzés, tanulás)... Hétvégén meg? Most is milyen zsúfolt, de az üres órákban pl a futafok közti várakozásban, amikor mást nem lehet tenni... 

Hát még alszom rá egyet. (Engedékeny vagyok? )

Segítséééééééééééééééééég (mint Micimackó, amikor beszorul Nyuszi házába - :) - )

...és nagyok

....

Hát velük is zajlik az élet, bár náluk most olyan nagy látványos változás, fejlődés éppen nincsen. Hacsak az nem, hogy bizony vissza kell szokni a szoros menetrendre, mert különben úszunk az árral. És ez nem csak rájuk igaz, hanem ránk is bizony. Bár a reggelek elég jól működnek, a délutánok már jóval kevésbé.

Dominik. Ha kellőképpen noszogatom edzés vagy dob után, akkor képes önállóan tanulni és tud is. Alig kell javítani a leckén. Sajnos azért próbálja másolni Dávidot, ezt igyekszünk tűzzel vassal írtani. Még neki is szoknia kell, hogy már nem kész leckével érkezik haza, hiszen a kajak edzés korán van, így rögtön tanítás után jön ki a suliból, anyuéknál ebédel Dáviddal és apu viszi őket edzésre. Van két nap, amikor viszont marad a suliban, bár ilyenkor sem lesz kész a leckéje, mert szolfézs órán van és előtte még szeret menni atlétikára is. Kétszer egy héten dobol, amit élvez nagyon (én is azt tenném, pedig én lány vagyok), de ezen nem is csodálkozom. Elképesztő a dobszoba a zeneiskolában és Tamás is nagyon jó fej, aki a "tanár". Egyenlőre ügyesen veszi az akadályokat, és mellette az edzést és a dobolást. Már csak kicsit többet kellene ennie, hogy energiája is legyen mindehhez.

Bár itt többen vagyunk, de ez annyira Domis  :)

Dávid. Na hát ő képtelen egyedül tanulni. Ebben mi is hibásak vagyunk, de küzdünk az önállósodás irányába. Viszont ebből fakadóan katasztrófálisak a délutánok, A két kicsi lógna a nyakunkon és mesélne, mesélne, mesélne, de így persze nem lehet tanulni. Mi következik ebből. Úszunk az árral és az idővel. Ha pedig valamiért nem ketten vagyunk itthon? Kész katasztrófa. Van ami nagyon könnyen megy, de van bizony, amivel nagyon megharcolunk. Persze ebben benne van a kamaszkor minden nyűge is. Szélsőséges hangulatok, flegmaság, minden mindegy állapotok. Szerelem. Bár ennek most kicsit örülök is, mert most mintha ő választott volna és nem fordítva. Azt hiszem ez a működőképesebb verzió. Persze kell a kölcsönösség, de mégis, nekem még az normális, ha a fiú kezdeményez és nem fordítva :) Mindemellett nincs könnyű dolga a matek és angol csoportösszevonások miatt. Nem tudom, hogyan lehet ezt a fjata lemaradást áthidalni, de dolgozunk rajta.

Hogyan szakadjunk legalább két felé, avagy egy programdús szombat krónikája

Elég mozgalmas szombatnak néztünk elébe. A nagyobbaknak kajak verseny volt. És bár ezt most amolyan próba volt, hiszen elsőnek számított. Közben pedig Dávidnak jelenése volt a már említett Iskolák Ókori Olimpiája rendezvényen szervezőként. Kész szerencse volt, hogy az ő futama kora reggel volt, és utána szabad lett a napja. Tetszett neki nagyon a kajakverseny (bár most még az érem közelében sem lapátolt), szokta, hogy itt nem 7 - 10 hajó indul egy futamban, hanem sokszor bizony negyven. De külső szemmel mégis azt mondanám, hogy talán mégis jobban odatette magát, mint anno a kenunál. 

Ami pedig külön öröm volt, hogy azt láttam szeretik egymást a kajakosok. Na persze nem vagyok naiv, tudom én, hogy itt is van csúnya beszéd, meg egymás szekálása, de még sincs az a durva beszólogatás, kővel dobálás. A futam után aztán rohantunk a sportpályára és még éppen elcsíptük a láng meggyújtását. Dávid megkapta tógáját és beállt a csatasorba ellátni feladatait. Azt hiszem remekül érezte magát. Remélem azért mesél egy s mást, hogy milyen feladatok voltak a "versenyzőknek". 

Eközben Domi a gáton melegített, hiszen nemsokára jött az ő futama is. Várható módon nem szerzett érmet, de nagyon ügyesen végigevezte a távot. A futam után nagyiék Patyi hisztije közepette a két legkisebbet elvitték magukkal, könnyítendő a helyzetünkön. Mostanában, ovikezdet óta Patrik leginkább sehová nem szeret menni itthonon és a Tesco-n kívül. Ez utóbbinak is csak az a varázsa, hogy a pénztárak előtt van egy "néno" autó, amibe ha rendesen viselkednek, és éppen üres beülhetnek egy kicsit bohóckodni Olival. 

A jövő utánpótlása :)

Domira még várt egy váltó futam délután. Egy gyors ebéd után mehettünk vissza a gátra, készülődni a váltóra. Közben pedig folyamatosan mondogattuk Dominak, hogyan próbálja kicsit feltüzelni magát egy verseny előtt. (Idézet a Madagaszkár c. filmből: "Na ki az állat? Én vagyok az állat...) :) Olyan helyes a korosztálya. Csupa jópofa kiskölök, akik még mellette tudnak köszönni, ha látják, hogy ismernek valahonnan. Jól elszórakoztak a rajtig, majd a futam után is. 

 A nap végén pedig, immáron Dáviddal kiegészülve a családi csapat baktattunk kifelé a gátról, amikor Domi csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy előttünk sétál egy kisfiú és az anyukájuk, "De hol a Miksa?", amikor a bokor mögül egy hang válaszolt, hogy "Itt vagyok" :) Amíg nem kellett elválniuk, addig beszélgettek kifelé menet. Már megérte kenuról kajakra váltani, nem? :)

Azt hiszem egyikünket sem kellett altatni. Amiért pedig nagyon hálásak voltunk, az a reggeli igencsak hűs időjárás utáni napközbeni derű és napsütés és jó idő.

Vasárnap délután a sétát nem lehet kihagyni. Ha csak nem szakad le az ég, akkor a lábaimban van a km. Persze nem csak nekem van mehetnékem, általában a kicsik is partnerek, meg a nagyok is. Sokkal kezelhetőbbek, ha tudják mozoghatnak. Szeretünk ilyenkor olyan helyeken járni, ahol nem kell kézfogás, lehet futni- szaladni persze csak bizonyos feltételek mellett, mint például, ha szólunk megállás, vagy visszajövetel. Az egyik nagy kedvenc a Budai Vár. A mostani sétával aprócska célunk is volt, bár most nem iskolai házi feladat telesítése miatt. Gesztenyegyűjtés. A múlt hét végén annyira tetszett a két legkisebbnek, hogy gondoltuk megismételjük a mókát. A sétányon pedig számos gesztenyefa várja, hogy terméseit összegyűjtsék a gyerekek. Nagy móka volt megint a bokrok tövében keresgélni a kis gesztenyéket, vagy ahogy a két legkisebb mondaná a golyókat. Tele rakták a fényképezőgép táskát. Gyűjtöttek mellé tüskék házikót is, így tökéletes házi őszi dekorációt tudtam varázsolni a gyertyás kosaramba, a vázába.  

Persze akad más móka is a sétányon, mert van látcső is, és a két legkisebbnek van két bátyja, akik időnként nem röstellenek tréfát űzni a kisebbekkel. Nem volt ez most másként, Dávid azt mondta Patyinak, hogy ha nem éri fel a látcső fenti nézőkéjét, akkor nézzen bele alul (ott ahol a pénzbedobálós része van), mert ott is ugyanazt láthatja, mint fent. A kicsi persze itta szavait. :)

Azután akadnak lépcsők, ágyúk, könyöklők, templomok, megállók, ülőkék, ahol szintén lehet mókázni.... Először az ülőkéket vették a fiúk célba (meg persze anya sem maradhatott ki a mókából)

Majd jött a könyöklő...

 A lépcsők...

És ha már nálunk volt a fényképező, és esti fények is voltak, akkor apa is játszott egy kicsit a géppel...

Mire hazaértünk teljesen besötétedett.