Ez egy régi SZERELEM. Olyan, mint a nagybetűs. Nem is tudom, talán mióta élek az egyik kedvenc növényem a levendula. Imádom a színét, illatát. Idén nem tudtam ellenállni a kísértésnek és addig addig szerveztünk, míg sikerült autóba ülnünk és eljutnunk Levendulaországba. Na nem az igazi nagyba, csak itthoni kistestvéréhez, Tihanyba. Nem a nagy fesztivál idején mentünk, de még levendula szüret volt. Imádtam. A fiúk is élvezték, hogy vághatták a finom illatos levendulát, lelkesek voltak, pózoltak a bokrok tengerében. Azóta pedig levendulacsokrok vannak a lakás különböző pontjain. Egy hétig válogattam a leszedett levendulát méret szerint, hogy csokrokba lehessen rendezni. Került egy kis levendula az eper lekvárba és a baracklekvárba is.
(2014.06.28)
Sétáltunk a szüret után az apátság szomszédságában, megmásztunk hatalmas szénabálákat, megnéztük Füredet a parton és boboztunk egy hatalmasat Olivér nélkül, aki köszöni szépen nem kért a száguldásból.
Csodás nyári nap volt, amire szerintem mindannyian boldogan emlékszünk vissza ;)