Levendulázás

Ez egy régi SZERELEM. Olyan, mint a nagybetűs. Nem is tudom, talán mióta élek az egyik kedvenc növényem a levendula. Imádom a színét, illatát. Idén nem tudtam ellenállni a kísértésnek és addig addig szerveztünk, míg sikerült autóba ülnünk és eljutnunk Levendulaországba. Na nem az igazi nagyba, csak itthoni kistestvéréhez, Tihanyba. Nem a nagy fesztivál idején mentünk, de még levendula szüret volt. Imádtam. A fiúk is élvezték, hogy vághatták a finom illatos levendulát, lelkesek voltak, pózoltak a bokrok tengerében. Azóta pedig levendulacsokrok vannak a lakás különböző pontjain. Egy hétig válogattam a leszedett levendulát méret szerint, hogy csokrokba lehessen rendezni. Került egy kis levendula az eper lekvárba és a baracklekvárba is. 

(2014.06.28)

Sétáltunk a szüret után az apátság szomszédságában, megmásztunk hatalmas szénabálákat, megnéztük Füredet a parton és boboztunk egy hatalmasat Olivér nélkül, aki köszöni szépen nem kért a száguldásból.

Csodás nyári nap volt, amire szerintem mindannyian boldogan emlékszünk vissza ;)

Gyerekszáj

Sétálni készültünk a Várban. Jó tudom, nem unjuk még? Nem. Annyira jó, hogy szabadon rohangálhatnak, közben elnyalnak egy Burgeres fagyit. Szóval...

Ülünk apu autójában és sétálni indultunk. Csak négyen voltunk, Domi és Oli itthon maradtak. Dávid a saját telefonján játszott, persze, hogy nem adta oda Patriknak. Apa megszánta a kicsit és odaadta neki az övét...

A mi okos telefonjaink nem mindig bírják a játékok iramát, most sem volt ez másképpen. Apa telefonja lefagyott.

- Apa... Inkább visszaadom a telefonod. Nagyon meleg. azt hiszem nincs túl jól....

:)

Nyári szünet

11 hét.

Az elején mindig végtelenül hosszúnak tűnik, mármint szülői szemmel... utána pedig annyira gyorsan elszalad...

Mint ezen a nyáron is. Szint még most ért véget az iskola, most voltak vizi túrázni a fiúk, alig érkezett haza az edzőtáborból Dominik. Már el is röpül a június és a július eleje is. Javában tervezzük az augusztusi szabadságot. Merre menjünk, mit mutassunk meg a világ csodáiból a fiúknak. És már mindjárt vége az augusztusnak is. Annyi minden történt, mindenről jó lenne megemlékezni itt a blogon is, de valahogy nem volt fontos a szoba, a számítógép, a blogolás. Fontosabbak a még együtt tölthető pillanatok, percek, órák, a még nem teljesült kérések teljesítése. Még pár napig itthon vagyok velük, de már el kell kezdeni a visszaszokást az éjszakákból a nappalok felé, a végtelen játéktól a kötelezettségek irányába. 

De még vár ránk másfél hét móka, kacagás, hogy frissen, újult erővel fogjunk neki az új tanévnek, az új feladatoknak, kihívásoknak mind a hatan.

Húsvét ...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket :)

Mit lehet tenni Húsvétkor egy olyan családban, ahol anyán kívül csupa csupa pasi él? Hát nincs klasszikus készülődés a szó szoros értelmében, de azért mégsem maradnak el a készülődés pillanatai teljesen. A kamasztól a legkisebbekig, a felnőttől a gyerekekig mindenki szeret mókázni. Nem volt ez nálunk sem másként tegnap. Tojást festettünk. Hatosban ;)

Megjegyzés:

Vannak olyan tojásfestők a családban, akik mostanában nem szeretnék, ha fényképet osztanák meg róluk :( 

A hasát viszont majdnem mindenki szereti :) Így készültek a finomságok is. Egy kis sonka, egy kis töltött tojás és mindenki örömére friss, finom házi kalács... 

Persze a nyúl is járt nálunk....

Állandó családtagunk Foxi...

... és a sok finomság....

Elmaradások...

Ahogyan elrohant Advent, majd az Ünnepek, úgy rohan most a január is. Annyi írni valóm lenne, annyi gondolat motoszkál a fejemben, de nehezen születnek a bejegyzések. Van, ahol egyszerűen csak az idő hiánya az ok, máskor pedig a dilemma az oka az írás hiányának. Van amikor nem tudom megtehetem-e, hogy írok, máskor pedig nagyon nehéz szavakba önteni a gondolatokat.

Azért igyekszem....