Nyári szünet

11 hét.

Az elején mindig végtelenül hosszúnak tűnik, mármint szülői szemmel... utána pedig annyira gyorsan elszalad...

Mint ezen a nyáron is. Szint még most ért véget az iskola, most voltak vizi túrázni a fiúk, alig érkezett haza az edzőtáborból Dominik. Már el is röpül a június és a július eleje is. Javában tervezzük az augusztusi szabadságot. Merre menjünk, mit mutassunk meg a világ csodáiból a fiúknak. És már mindjárt vége az augusztusnak is. Annyi minden történt, mindenről jó lenne megemlékezni itt a blogon is, de valahogy nem volt fontos a szoba, a számítógép, a blogolás. Fontosabbak a még együtt tölthető pillanatok, percek, órák, a még nem teljesült kérések teljesítése. Még pár napig itthon vagyok velük, de már el kell kezdeni a visszaszokást az éjszakákból a nappalok felé, a végtelen játéktól a kötelezettségek irányába. 

De még vár ránk másfél hét móka, kacagás, hogy frissen, újult erővel fogjunk neki az új tanévnek, az új feladatoknak, kihívásoknak mind a hatan.

Egy hosszú, "forró" nyár margójára...

Lassan itt a szeptember és indul újra az őrület. Pontosabban részben már holnap elkezdődik, hiszen újra mennek oviba a legkisebbek, újra lesz délutánonként edzés, Dávidnak össze kellene kapnia magát, hogy a gimis pótlásokban utol érje magát, és lassan beszerzésre kerültek a füzetek, új táskák, tolltartók és belevalók. Hasonlóképpen állunk a tankönyvek jó részével is :(, bár szerencsére egy részüket tényleg ingyen fogjuk kapni, így azokat, ha minden csillagállás megfelelő lesz pénteken vehetjük át az új iskolában.

De az elmúlt hónap tényleg nyár volt. És nem csak az időjárás tekintetében. 

A magyar bajnokság után kezdetét vette nálunk itthon is a nyár. Leginkább azért, mert végre együtt voltunk hatan. Amikor iskola van, akkor persze ez elég gyakori eset, de valakinek valaki ilyenkor mindig hiányzik. Vagy azért mert tanul, vagy mert már alszik, vagy dolgozik, vagy edzésen van. Ritka az a hétvége is, amikor igazán önfeledten tudunk hatan mókázni. Azért akkor sincs panasz, de már igencsak ránk fért egy kis lazulás. A fiúk ismét összekovácsolódtak kissé, na nem a két nagy és a két kicsi egymással ( :( ), leginkább négyen :). Imádom nézni, amikor cinkosan játszanak négyen, vagy akár kettecsként, amolyan egy kicsi - egy nagy párosításban -és bár időnként szeretném, ha a két nagyobb (és olykor a két legkisebb) legalább úgy csinálna, mintha tényleg testvérek lennének és a nagyobbak pedig tényleg idősebbek -   mindenki boldogan nevet, mókázik, élvezi a szabadságot. A szó szerinti szabadságot. Amikor nincs ovi, nincs suli, nincsenek házi feladatok, nincs lecke, nincs edzés, ellenben van móka, kacagás, mérhetetlen mennyiségű palacsinta, paradicsomleves, játék, pancsolás, séta, rohangászás, csetepaté, békülés és minden sérelmet elfelejtünk fél pillanat alatt. Játék volt bőven, és még sok minden más. Nem tudom mennyit jártunk, sétáltunk, de szerintem nem túlzás, ha azt mondom legalább 50 km került a lábainkba az elmúlt hetekben és még csak el sem fáradtunk igazán, bár altatni esténként nem kellett senkit sem. Az időjárás is igazán kegyes volt hozzánk, igazi forró nyár volt az elmúlt időszakban.

Moziztunk is hatosban, megnéztük a Planes - Repcsik című filmet. Olyan cukik, amikor az előzetesek alatt még Patyi szorítja a kezeit a fülére, hogy túl hangos, azután pedig amikor magával ragadja őket a történet, mindenről elfelejtkeznek.

  

Persze lettek volna feladatok is, amikből van amit sikerült teljesíteni és előfordul olyan is, amit bizony még nem tudom, hogy van-e esélyünk megvalósítani. Aminek minden porcikámban örülök, hogy Domi olvas. Sikerült megint találni egy sorozatot, ami magával ragadja és ha arról van szó, akár egy nap alatt kiolvas egy közel kétszáz oldalas könyvet. És látom, hogy élvezi, beleéli magát, átéli a története, miközben önfeledten olvas. Ez nem más, mint az Egy Ropi naplója sorozat. Nem túlzás azt állítani, hogy mind az öt kötetet kiolvasta alig két hét leforgása alatt. Emellett kiolvasott még másik három könyvet, a 39 kulcs sorozat első három kötetét is és persze a kötelező olvasmányon is túljutott, A Pál utcai fiúkat is kiolvasta. Azt hiszem elmondható, hogy teljesítette a nyári házi feladatát, amit beiratkozáskor kapott, hogy olvasson sokat és a legkedvesebb könyvről készítsen egy tíz perces kiselőadást. Dávid... Hát... Na ő nem teljesítette a feladatait és nem is tudom mennyivel fog végezni a tanév kezdetéig. Angol szintfelzárkózás, latin, olvasás... Még mindig nem szeret olvasni, és még mindig nem sikerült megtalálnom a kulcsot ahhoz, hogy megszerettessem vele. Pedig igyekszem.Dr. Csont rajongó, majd meg halt, hogy kapjon valami ilyen témájú könyvet, hát persze, hogy rohantunk és vettünk, méghozzá nem is akármit. Virals- Fertőzöttek címmel megjelent a Dr. Csont filmek alapjául szolgáló könyvsorozat szerzőjétől az első ifjúsági regény. Az írónő törvényszéki antropológus, mint Dr. Brennan. Szóval itt is minden adott volt, hogy hátha... De még ezen kívül is voltak próbálkozások, Twighlight, Az éhezők viadala, Calderon, és még sorolhatnám. A 39 kulcs sorozat első kötetébe is belefogott, de... 

De hát még van egy hét :)

Aztán pedig ismét fenekestől felfordul az élet. Új iskola mindkét nagyobbnak, edzések és ha minden igaz, akkor már nem együtt. Tömegközlekedés. Új osztályok, kapcsolatok.  :)

Ősz :( Remélem még lesz Indián nyár...

Edzések...

A táborozások óta ismét edzések zajlanak a mindennapokban, immár mindketten koptatját az evező lapátokat. Azt hiszem az edzőtábor hatása megmutatkozik, hiszen Dávid átkerült a jobbik csoportba az időre evezés után. Az egy hét alatt közel egy percet javított a szintidőn. Sőt most kilátásba került, hogy a bürokrácia engedi, akkor indulhat a Magyar Bajnokságon :)

Egy hosszú hosszú nyár elején...

Na jó, mire idáig jutottam, hogy megírjam az elmaradt bejegyzéseimet, és időrendben eljutottam az utolsó tanítási napig, addigra már itt van a szünet kellős közepe.

De a napló mivoltának megőrzése érdekében azt hiszem, hogy nem maradhat ki a nyár megtervezésének dokumentálása sem.

Azt hiszem, hogy nem sokan tudják azt mondani, hogy a nyarakat megoldani egy könnyed és villám feladat. 11 hét nagyon hosszú idő. Ráadásul nincsenek benne megszakítások, ez bizony folyamatos fejtörést okozó feladat. Nem csak amiatt, mert hol legyen a gyerek, nálunk mindjárt négy, hanem szerintem elsősorban azért, hogy tartalmas is legyen a szünidő, legyen hol és mivel eltölteni a napokat, feltöltődniük és újult erővel nekivágni majd egy újabb tanévnek, ami valljuk be idén bizony feladat elé fogja állítani a fiúkat. Új közösség, új iskola. Gimnáziumi mivoltából adódóan már komolyabb feladatokkal és kötelezettségekkel.

Szerettük volna, ha nem a szobában, négy fal között töltötték volna el ezt a 11 hetet a fiúk és nem is csak a mi és a nagyszülők tűrőképességét próbára téve. Így aztán tervezés előzte meg a szünetre szóló utolsó kicsengetést.

A kicsik szerencsés helyzetben voltak, hiszen az ovi majdnem végig üzemel, így tulajdonképpen számukra adott volt a társaság és a jó környezet a nyári szünidő idejére is. Talán most már a nagyokkal is ott tartunk, hogy ha éppen nincs, aki a nap 24 órájában felügyelje minden léptüket, akkor is remekül boldogulnak, szépen közlekednek egyedül a bejáratott útvonalakon. Szerencsés sportágat űznek, hiszen a kajakozásnak most van a szezonja, így ők tulajdonképpen egészen augusztusig napi két edzéssel, edzőtábor lehetőséggel már több hétre elfoglaltságra lelnek. De. Idén ez is kicsit képlékeny volt és nem igazán lehetett nagyon előre tervezni. A téli alapozó edzésekből Domi maradozott ki többször a felvételi miatt, a szezon indultával pedig Dávid került hasonló cipőbe szintén a felvételi miatt. Így egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz idén edzőtábor is. Azért alapvetően biztosítva volt a mozgás lehetősége és a társaság számukra is egészen augusztusig. És nem szabad elfelejtkeznek a sok kis haverről sem, akik már szintén várták nagyon a szünidőt, hogy végre leckementesen bulizhassanak nagyokat.

Augusztusban pedig majd jöhet három hatosban eltöltött hét, na jó majdnem, mert apa bizony nem tud három hétre elszabadulni, de mivel augusztus 20 idén keddre esik így majdnem két és fél hétre ő is mienk lesz :).

És már újra itt is lesz augusztus utolsó hete, amikor ismét van már ovi, edzés és gőzerővel készülődés az újdonságokra, az új iskolára.

És ha már a nyár elejénél tartunk volt nekünk beiratkozásunk is. Egyszerre mindjárt kettő :)

De erről majd külön emlékezem meg.

tervezés, hol legyen a négy gyermek

A siker következményei

Megdolgoztunk a sikerért. Azt hiszem joggal írhatom többesszámban, mert igazi csapat munka volt. De azt hiszem, hogy megérdemelte a lehetőséget Dávid és a sikerért is megdolgozott, még akkor is, ha morgott, dühöngött közben. 

Most is szokott morogni :) De most leginkább amiatt, hogy a szeptemberig tartó időszakra azért kaptunk egy kis feladatot. Na jó, nem is annyira kicsit, de azt tudjuk, hogy hosszú távon mindenképpen megéri a fáradozást. 

Az egyik kisebb feladat az, hogy az angolt tovább kell fejleszteni és szavakat kell tanulnunk a nyár folyamán. Kaptunk hozzá szótárfüzetet, támpontokat és segítő kezeket :) Az tény és ezt valahol tökéletesen tudtuk is, hogy a gimiben a nyelvtanítás egészen biztosan sokkal profibb és intenzívebb, mint a mi általános iskolánkban volt. Ettől függetlenül tulajdonképpen ezen felül, minthogy a mi tananyagunk és a gimis tanagyag közötti szókészletet pótolni szükséges, nagy gond nincsen. 

A nagyobb falat azt hiszem a latin. Ugyanis a mi giminkben hetedik és nyolcadik évfolyamon latint is tanulnak a gyerekek. Na már most nekünk ezt az évet kell megpróbálnunk bepótolni nyáron.Kaptunk szintén könyvet, füzetet, tankönyvet. A kislány pedig, aki egyébként Dávid osztálytársa is lesz jövőre, megígérte, hogy ha nagyon elakadnánk, akkor szívesen segít. 

Egy szó mint száz.... nem kis faladataink vannak és bizony néha meg kell harcolnunk azzal, hogy bizony ezen a nyáron akad egy kis tanulandó is, de valahol azért Dávid is tudja, nem csak mi, hogy mindez az ő érdekeit szolgálja, amúgy pedig nem is olyan nagy gond, ha fejlődik az angol tudása iskolán kívül is :)

Emellett Domi is kapott házi feladtot a nyárra beiratkozáskor. A kötelező olvasmányon túl, amit persze Dávid is megkapott, mindkettőjüknek listát kell vezetnie az elolvasott könyvekről. Dominak pedig egy 5-10 percek bemutatót is kell készítenie a legkedvesebb nyári olvasmányáról.

Hát ez utóbbi annyira még nem a szívük csücske, de az az igazság, hogy ha már leülnek és olvasnak és esetleg az még tetszik is, akkor Domin már határozottan látszik, hogy még élvezi is, bár igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy az ellenkezőjéről próbáljon meggyőzni bennünket. A Pál utcai fiúk mellett most a 39 kulcs sorozat köteteit olvassa. Dávid pedig mivel Dr. Csont rajongó, most megkapta az írónő kamaszoknak szóló regényét, és látszólag szívesen bújja a sorokat. Nálunk ez már haladás. Neki Kosztolányi Aranysárkánya a kötelező olvasmány.

Hancúr a Gáton

Hát ezt ma sem lehetett kihagyni, bár ismét sikerült hisztisen érkeznünk. Már a két labda sem elég... Vagy mégis, csak kell egy kis idő, míg megszokják, hogy nem mindig van mindenből fejenként egy-kettő-három?...

Tegnap óta majdnem fél métert emelkedett az öböl vízszintje, de még így is alacsony. A jó kis kacsázó helyen süppedős kavics és homokszerű valami fogadott bennünket, amíg a két nagyobbra vártunk. (Amúgy lehet, hogy csoda történik a háttérben? Dávid átöltözve jött ki az edzésről :) ) Szóval, ott tartottam, hogy kacsázni indultunk...

 Szerencsére a cipőt totális átázása előtt megjöttek a nagyok és indulhatott az igazi hancúr. Na jó, marakodás a labdákért mindig van, meg most éppen az egyik fent is akadt egy fa tetején, legalábbis egy rövidke időre, de nagyon mosolygósra sikeredett a délután. Még a kis nagy kamasz is mosolygott, játszott, nevetett. Ilyenkor annyira boldog vagyok, szeretem, amikor mind mosolyog.

A nagyok cirkuszi ötletére már apa is beállt a sorba, mit nekünk a fehér nadrág, persze, hogy térdelünk, hasalunk mi is a fűben, ha igazi móka kerekedik. Csak valahogy nagyon nehéz négy apró népet egy fényképre varázsolni, főleg, ha az egyik mindig valahová elkószál... 

 És azután fordult a kocka, gazdát cserélt a fényképezőgép és anya ment mókázni...

Újra kajak és Gát

Végre, vagy még sem?

Végre, mert kicsit túl tengett bennük már az energia. Amúgy pedig imádják a vizet, a hajót, az öblöt. És valahol ez a fajta rendszeresség is hiányzott már. Vagy még sem? Mert ez azt jelenti, mindjárt, napok múlva kezdődik a suli, a tanulás, a harc a kész leckékért, ráadásul immáron duplán. 

De végre megint a Gáton jártunk és a kicsik is nagyon élvezték. Persze csak egy labda volt velünk, ami nem könnyítette meg a helyzetünk.

Apaszerelem. Oli napközben csak apa, este pedig anya. Patyi mindig "nyávog", hogy ő miért nem foghatja apa kezét, miért mindig csak az Oli, de amikor kenyértörés következik és csere van, hogy neki is jó legyen, és persze Oli tolja a hisztit ezerrel, ő az első, aki visszarendez. Én fogom anya kezét :)

Persze vannak ritka négy játékos, egy sem duzzog pillanatok is, amikor minden tökéletes, még ha csak másodpercekre is :)

A mindig mosolygó, de mostanában kissé hisztis "középső", amikor éppen mosolyog:

Egy sértett a távolban...

És amolyan Patyisan, Olisan...

"Aranyos" nap

Rendezvényen jártunk, rendkívüli alkalom az olimpia jegyében. Rengeteg ember, nem is gondoltuk volna. A rendezvényen többek között sok érdekes kérdés merült fel sok-sok szemszögből. Mitől lesz sikeres egy sportoló, hogyan is zajlik az élete? Mitől lesz sikeres valaki a munkában? Hogyan zajlik egy nap? Sok nap? Mit adhat 4 év? Elképesztő összehasonlítások laikusok szemével és persze az élsportolókéval egyaránt. 

Vendégek, nem is akárkik, olimpikonok. Eszméletlen tanítással. Hogy mindjárt csak az első párost tekintsük: Czékus Eszter és Kiss Szofi. Annak ellenére, hogy 17 évesek, és az olimpia legfiatalabbjai közé tartoztak, szinkron úszásban mindenképpen, annyi tanítani valót meséltek mondtak, hogy elképesztő. De ami talán a leginkább fontos volt, rengeteg a lemondás, a beletett munka, a fájdalom, de minden megéri azért a pár pillanatért, amit az olimpián verseny közben kap a sportoló. Az olimpián ott lenni az az érzés. És 17 évesek...

Joó Abigél: A két utolsó meccsén sérült volt, levált egy több centis porc a térdéből. Ja, hogy fel sem merült benne, hogy ne versenyezzen tovább? És hogy nem fáj olyan nagyon, ezt  mutatni kifelé. Elképesztő. Mindannyian a kitartás bajnokai. Az élet sem működik nélküle.

Kökény Roland. Aranyérem. Sokak álma egy Olimpiai Arany Érem. Csupa nagy betűvel. De micsoda munka van mögötte? Hány talpra állás a gödrökből. Ja, hogy voltak akik le akartak radírozni a térképről, sokan a víz alá akartak nyomni az úton. Sebaj, lassan elkopnak, elfogy az erejük és akkor felérsz a csúcsra.

Eszméletlen tanítások. És végül elérni azt a célt, amiről álmodtak, amiért dolgoztak. És még innen is van tovább, van miért...

 Fotók fiúknak, dedikálások :-)