Mérföldkövek 3 évesen

Energiabombák. Nem is kicsit. 

Beszélnek, néha még mindig "angol" akcentussal,  azaz fordított szórendben. A biliről hallani sem szeretnének, bár a pisit már ügyesen intézik fürdésnél a megfelelő módon :-) Viszont nem szeretik, ha bármi is van a pelusban. Igazi 22-es csapdája, nemde bár? 

Továbbra is harcolnak egymással, de mégis hatalmas a kötődés és az összhang. Annyira szeretem, ahogyan ragaszkodnak egymáshoz, hozzánk, a bátyjaikhoz. Imádom, ahogyan lesik a nagyobbak minden szavát, mozdulatát, még akkor is, ha ez néha kisebb nagyobb bonyodalomhoz vezet. Nagy huncutok, csillog a szemük. Mindenre kíváncsiak, mindent felfedeznének - már ha ezt néha nem lenne szükséges megakadályozni. Azt hittem ilyenkor már nem lesz egyáltalán nehéz, de be kell vallanom, hogy néha sokkal nagyobb kitartást követelnek, mint amikor még a fáradtságtól és nem alvástól voltak feszültek a napjaink. Ugyanakkor annyira szórakoztató velük lenni sok mosollyal, kacagással. Mégis tudnak nagyon nyűgösek, sírosak is lenni, amikor igényelnék a több odafigyelést, törődést. Nekik jut a legkevesebb igazi, csak nekik szóló figyelem, ezért is szeretnek hangoskodni, "rosszalkodni". De mégis, ha azt kérjük mosolyogjanak, akkor egyből fülig ér a szájuk, akárcsak a nap többi részében.

Enni szeretnek, bár már elkezdtek válogatni. Mégis ők a legjobban, legtöbb félét megkóstoló gyermekeink. Bár táplálkozásuk szépségén még lesz mit javítanunk :-)

Az alvásuk mostanság elég katasztrófális. Délután szépen elalszanak kettesben, legtöbbször az ágyukban. De esténként.... Ha nem fekszik melléjük valamelyikünk, akkor kiabálás, sírás, hiszti jut osztályrészül nem csak nekünk, de gyanítom, hogy a szomszédoknak is. És még ezt tetőzve sokszor nem is az ágyban, hanem a szoba ajtó helyén lévő rácsos kiskapu mellett a földön szenderednek el. És sétálnak... Éjjel. Hozzák a párnák, és jönnek hozzánk. És azt hiszem aki csak egy kicsit is ismeri a gyerekekkel való alvást, annak nem kell bemutatni, hogy ez mennyire lehet pihentető- leginkább, hogy párosan jönnek - mégis imádom ezeket az éjjeleket. Szeretem, amikor felmásznak, odabújnak. Annyira gyorsan elszállnak úgyis ezek az évek. Persze a vesémben kikötőt hálózsákos tappancsokat tudnám nélkülözni, meg a fejemen átmászó hálózsákot is, de mégsem bánom, ha utána jön egy-két átalható éjjel.

Patrik 13060 g és 96 cm, Olivér pedig 12140 g és 94 cm.
A státusz vizsgálaton kiderült, hogy nem tartozunk az "elhízott" kategóriába, hanem inkább a soványba - szerintem pont jó súlyúak - szeretem az ilyen átlagolásokat, mint a percentilis. Hallani jól hallanak a vizsgálat szerint, bár szerintem elég szelektíven. :-) A szemük vizsgálata pedig... még ha hajlandók is lettek volna mutogatni, de ez nem igazán működött. Patrik még 3 képet csak csak hajlandó volt elmutogatni (merre áll a kézfej), de Oli közölte, hogy ő most nem. De sebaj, mert amúgy is terveztem, hogy nyáron visszaviszem mind a négyet a szemészetre, ahol két éve voltunk velük.
Szeretnek játszani, bolondozni és van már két három kedvenc mese film is. Autóznak. Hosszú kígyózó sorokba állítják a kocsikat egymás után és tologatják. Ügyesen építgetnek duploból, segítséggel már készült alagút az autóknak. A fa vonat sínt összeszerelik és tologatják rajta a fa vonatokat és a nagyoktól megörökölt Thomas és barátai készlet vonatait. Rajzolni szeretnének, de közlik, hogy apa vagy anya rajzoljon, vagy a két bátyus. De mindent felismernek. Rajzolásban még csak a krix- és krax működik. De így volt ez a nagyoknál is. Nem érdekelte őket, csak addig, amíg más csinálta. Nagy kedvenc a Garfield, Arthur és a villangók, Verdák, Nemo, Madagaszkár és az Így neveld a sárkányod