Advent

Advent.

Már számoljuk visszafelé a napokat egy jó ideje. De azért ennyi fiúval mégiscsak más a várakozás időszaka, mint lányokkal. Ők számolnak, listát írnak, várják a fényeket az ablakba, de a sütögetés, koszorúkészítés nem hozza túl nagy lázba őket. Pontosabban a nagyobbakat. A kicsik élvezik a tésztagyúrást, a díszítést, bár inkább nyalakodnak ők is, mint díszítenek. Persze ha már elkészültek a finomságok, akkor mindenki lelkes látogatója a konyhának.

Még a sütögetés ideje nem érkezett el nálunk, de a fények elkerültek a gyerekszobák ablakaiba a nagyon kedvelt rénszarvasokkal.

Készülődés? Már most?

A boltokat ellepték a karácsonyi kellékek. Miért ilyen korán? Aztán persze rájövök, hogy hat hét múlva karácsony, négy hét múlva itt van Advent. Mégiscsak ideje lenne a készülődésnek?

Advent

Már hetekkel korábban elkezdtem tervezni, ötletelni. De valahogyan a megvalósításra nem jutott túl sok szabad vegyérték. Hol az éjszakába nyúló munka, hol az éjszakába nyúló tanulás végett. Arra a csekély mértékű 4-5 óra alvásra pedig még szükségem van, ami általában marad. Ráadásul a Luca nap is nyakunkon van.

Hát nem lettem kész a naptárral elsejére és az adventi asztal dísz sem készült el Advent első vasárnapjára. De ha egy kis csúszással is, azért a régi adventi naptár eddig is működött, és már az új majdnem teljes pompájában virít, már csak apa kellene előásson egy égősort, hogy esténként teljes legyen a hangulat.

A Luca nap már kicsit komolyabb fejtörés, hiszen a már évek óta megszokott mézeskalácshoz a fiúk ragaszkodnak nagyon, de a hajtogatott papírcsillag és harang, dióból készült dísz, díszített gyertya helyett szerettem volna valamit újítani a készleten. Ha netalán valami csoda folytán még eljutunk az IKEA-ba, akkor azért a gyertyák nem maradnak el, de ha még sem, akkor kell valami utánpótlás ötlet. Mindenesetre  fiúk várják, jó kis program ez az iskolában. Kellékek már javarészt beszerzésre kerültek hobbi boltból, kiskertből séták alatt. Kiváncsi vagyok tényleg meg tudjuk-e valósítani a terveket. :)

Már megint az utolsó pillanatban, sőt kicsivel utána

Hát igen, ez az adventi naptár, bizony... És remélem ma tényleg elkészül, de legkésőbb holnap. Mentségemre legyen mondva be nem kalkulált betegség boldogítja mindennapjaink....

Bevált :-)

Mármint az Adventi naptár és a napi meglepetések.
Imádom őket. Ahogyan reggel keresik, kutatják van-e a kis nasi mellett levélke, gyűjthető fenyőfa és miegymás az Adventi naptárban. És örülnek neki. A "Farmerama" nagy kincs lett. Hiszen ehhez csak akkor juthatnak hozzá normál esetben, ha kész minden lecke, nincs semmi más kötelezettség, és egyéb program sem. De nagy tetszést aratott a "Te választhatsz esti mozit", és "Te mondod meg, mit játszunk" is. Remélem a többi kis levélke is hasonló sikereket ér majd el a fiúknál. Lelkesen nézik, hogy a kicsiknek is érkezett-e meglepetés a télapó pocakján lévő zsebekbe.

A képen látható télapó nagyobb testvérének és a zenére táncoló pingvinnek nagy sikere van a kicsiknél. Pár nappal ezelőtt egészen elemkimerülésig hallgattuk hogyan énekel a télapó és néztük hogyan táncol a pingvin.

Advent kicsit másképpen, mint eddig

Minden évben már jóval advent előtt készülnek a Mikulásnak a rajzok és levelek. Hatalmas várakozás előzi meg a karácsonyi időszakot, adventet. Eddig volt egy anyagból készült csodaszép adventi naptárunk, mely a két fiút már lassan 12 éve szolgálja. Remekül teljesített, nem is áll szándékomban száműzni őt, de kinőttük a zsebecskéit.  Már hónapokkal ezelőtt gondolkodtam azon, hogy idén mit fogok csinálni, amikor már a két legkisebbnek is kell valami apróságot varázsolni a zsebekbe. Hogyan fognak beférni 4 fiú apró örömét okozó apróságok abba az egy kicsi zsebbe. Ekkor olvastam Ági blogját, ahol nagyon megtetszett egy remek ötlet, amit persze igyekeztem kicsit a saját ötleteimmel átformálni, a fiúk izléséhez igazítani. Azt hiszem, hogy remekül sikerült az új, nagyokra és kicsikre is szabott adventi naptár. És bár későn kezdtem neki, mint mostanság mindennek, így nem is december elsején reggelre hozott a Mikulás bele finom falatokat és meglepetést, mert az utolsó simításokat még délelőtt végeztem rajta, hanem csak mire hazaértek a betyárok a sulikból. Nagy volt az öröm. Tetszett nekik a Rénszarvas, amit rajzoltam, festettem, és persze egyből felfedezték azt is, hogy miért óvtam tőlük heteken keresztül minden megüresedett wc papír gurigát. De szerintük is megérte :-)

(Azért a korábbi, kedves télapós naptár is felkerült a falra, az ikrek szobájában tölti be méltó helyét, remélem őket is legalább ennyi ideig gazdagítja mosolygós reggelekkel, mint a két nagyobbat.)

És aztán pedig ott volt a másik dillemmám, hogy de mi kerüljön a zsebekbe, a gurigákba. Hiszen Dominak annyira kevés dolgot tudok beletenni édességből, a korábban megszokott apró játékokból, karácsonyfa díszekből pedig már kinőttek és igazság szerint már én is meguntam kicsit őket. De akkor mi legyen? 

Igy karácsony tájékán, már amúgy is nyitott szemekkel járok, figyelem a fiúk rezdüléseit, mi az aminek igazán örülnének és mi az amire úgy igazán vágynak. Domi rendületlenül ír és rajzol a Mikulásnak, vele könnyebb a dolgunk. Dávid is néha elejt egy-egy szót, és bár még nem tagadta meg a Mikulásba vetett hitet - talán ez lesz az utolsó olyan Karácsony, amikor még hisz a mesében, a varázslatban - de már vannak kételyei. És a listáik sokszor végtelenek. Egy kicsit szeretném őket megtanítani az értékekre, a dolgok tiszteletére. És bár sok tekintetben szavam sem lehet rájuk, főként Domira, akinek eddig legalábbis rend van az asztalán, a tolltartójában, tudja hova kell tenni a levetett ruhát és még sorolhatnám, de Dávid bizony hagy némi kivetni valót maga után a rend terén. És persze őt már sokban befolyásolja amit lát, hall maga körül. Sokszor jön haza extra dolgokkal. Sokszor hallom tőle, amikor puffog, hogy mit szoktak mondogatni a többiek. Bántották már amiatt is, mert én azt gondoltam és gondolom ma is, hogy egy 11 éves kisgyereknek nem feltétlen kell a legújabb, érintőképernyős mobiltelefon vagy még sorolhatnám a listát. Ezért neki az általunk korábban már használt régebbi típusú és nem éppen érintőképernyős mobilja van. Még ezt is korainak tartottam, de a világ rohan körülöttünk, mi pedig utána, így neki is lett 10 évesen mobilja. De már sokszor igazolta, hogy nem baj, hogy régebbi, nem túl értékes készülékeken tanulja a használatát. És az éelt is igazolt már, szerencsére nem rajta, rajtunk. De jött már körtelefon, kör e-mail az edzések után, hogy XY telefonja eltűnt az öltözőből, amit zárnak, és végül bár előkerült, de nem a gyerekektől, hanem valahonnan már iskolán kívülről, sérülten. Tényleg én gondolkodom rosszul, hogy nem a legújabb divatot kell követni egy tizenéves kisgyereknek a mobiltelefonok terén, vagy bármi másban. Amikor még az iskola udvaron focizva a nadrág is sokszor szakad?

Nem hiszem.  Szóval e nagy kitérő után, ami részben magyarázatul is szolgál, visszatérve a kicsit másképpenre...

Idén nem játékok, karácsonyi kütyük és egyéb ketyerék kerülnek a zsebekbe. Az édességet is igyekeztem korlátozni az olvadások és szétfolyások elkerülésére. Persze, azért nem maradt el az sem teljesen - a kicsiknél még csak az apró kis nasik maradtak -, de valami egészen mást szerettem volna. Igy jutottunk a következőkre, reméljük beválik :-)

A recept hozzá? Hát íme:

1. Végy sok kis fehér papírdarabot, különböző alakúakat, csak hogy izgalmasabb legyen.

2. Irj rájuk egy-egy kívánságot. Hogy milyeneket? Nálunk több féle is készült. Azt hiszem az egyik kedvencük az lesz, amikor azt kapják, hogy "Farmeramazhatsz fél órát, amikor csak kedved tartja" vagy "Te mondod ma meg mit játszunk" vagy "Társasjáték kedved szerint" vagy "Ha összegyűjtöttél három ilyen aranytallért, akkor beválthatod egy meglepetés DVD-re" vagy "Ma te választhatsz házi mozit" és még sok sok hasonló

3. Tekerd össze és köss rá egy csodamasnit, amit kisördögök fognak kinyitni :-)

4. Rejts az éj leple alatt a zsákba, zsebbe, gurigába.

5. Meglepődés, meglepetés garantált.

Remélem örömökben telik majd ez az Advent is. :-)