Talán egy hete lehetett, amikor az egyik kolléganőm mesélte, hogy a kislánya megy oroszlánt simogatni. Hát persze, hogy felcsillant a szemem. Aztán amikor megláttam a fényképeket, már tudtam, hogy ezt nekünk is muszáj lesz kipróbálnunk. Nem kellett sokáig győzködnöm senkit, hogy a mai napsütéses nap kiválóan alkalmas oroszlán simogatásra. Így ma kirándultunk.
Sorban állás volt, de addig a fiúk az állatkertben kialakított játszótéren mókáztak.
A kis oroszlánok egyszerűen tündériek voltak. A hatalmas tappancsuk, a játékosságuk. Az élmény, hogy egy ragadozót, vadállatot simogatunk, mintha házi cica lenne, azt hiszem leírhatatlan.
Így hiába simogattuk meg a két szabadban hancúrozó cicát, persze, hogy sorban álltunk ismét a testvéreikhez...
Ha pedig állatkert, akkor a többi állatot sem hagyhattuk ki...
A szurikáták játéka, a mosómacik, a büdös borz, a nyuszisimogató az őzikével, a hatalmas kutyák, a szürke marhák és persze a kis oroszlánok szülei sem maradhattak ki.
