Vége tényleg itt a tavasz?
Legalábbis a sportszezon igencsak beindulóban.
Dávidék befejezték a téli edzéseket, ismét a vízitelepen róják a köröket vízen és szárazföldön egyaránt. Visszatértek a hatnapos edzéshetek, minden nap ugyanott és ugyanakkor. Könnyebbség, hogy nem kell gondolkozni azon, ma éppen milyen edzés lesz és azt hiszem a fiúk is jobban szeretik, amikor már végre lapát is kerül a kezük ügyébe. Intézés alatt a sportorvosi, hiszen nemsokára a versenyszezon is kezdetét veszi, ha emlékezetem nem csal, a Hídépítő kupával.
Domiék már hete óta a szabadban edzenek (február utolsó hetét már a műfüvesen töltötték kint a mínuszokban). Még szerencse, hogy Domi sportorvosiját már januárban letudtuk. És sorban jönnek a hétvégi fordulókról, kupákról, barátságos mérkőzésekről az értesítők. És végre nem sötétben kezdődik az edzés, bár a végére még besötétedik. De tegnap a Kelen kupa első fordulóján már végig világos volt és gyönyörű napsütés. A két legkisebbet úgy kellett összekapkodjuk a pálya széléről, mert hol a pálya mellett húzódó vasúti sínen elrobogó vonatok után vetették magukat, hol pedig úgy gondolták, hogy ők már szakképzett kapusok. Kétszer is úgy kellett utánuk beszaladnom a kapuba - persze miközben folyt a meccs javában - , mert olyanok mint a villám, csak úgy cikáztak mellettünk. És persze a focilabdát már rég óta ismerik :-)
Újra indult a túraszezon is, Dávid már nagyon várta, ma a Holdvilág -árok, Lajosforrás, Cseresznyés-árok, Vasas-szakadék, Kő-hegy, János-forrás útvonalon túráztak. És bár ígértek esőt, végül szép idő kerekedett. Mi pedig Domival motoroztunk a két legkisebbel a szép napsütésben.
