Hello 2016

Új év, új fogadalmak, új vágyak, álmok a régiek mellett ... vagy mégsem? meg voltak már rég csak valamiért feledésbe merültek? 

Négy kis pasival az élet tiszta kihívás... kaland... 

A kamasz. 16 éves. Már elmúlt. Egyik pillanatban mintha egy értelmes emberi lény lenne, a következőben marslakó, megint máskor három éves kisfiú és még hosszasan sorolhatnám.

A középső. De csak korban. 14 lesz. Úristen, de megnőtt már ő is ... mindjárt ő is kamasz lesz ... segítséééég!

A legkisebbek, mindjárt ketten... három perc különbséggel. Igazi csibészek éjjel és nappal. Ezt szó szerint kell érteni!

Pótolni valók....

Elég hosszas a listám ;)

Volt 

- Domi 12 éves lett

- Anyák napja

- Kicsik 5 évesek lettek

- Floorball bajnoki meccs a bronzéremért

- Gyermeknap

- Fertőtó kerülő bicajtúra a nagyobbaknak

- Erdei iskola és osztálykirándulás

- Nevtan történetek

- Dominik születésnapi buli

- Hosszú hétvégék

ami jön:

- Dávid születésnap 15 :)

- Dávid születésnapi buli

- Folytatódnak a nevtan történetek

- sportolás

- iskolai gondok- problémák- sikerek - mit tegyek (tegyünk)

- Vízitúrák

- Edzőtábor

- Rokonlátogatás

Lenne mit írnom bőven... most már csak az időpontot kellene megtalálnom hozzá...

Igyekszem....

4 - leckeharc küldetés :)

Ez a legkegyetlenebb.

Már lassan mindent bevetettünk, motiváció pozitív, majd utána negatív, majd egyebek. Eredmény? Egyenlőre kiütéssel győznek a leckék. Miért? Na nem azért, mert annyira, de annyira sok lenne. Inkább a sokan vagyunk. Na nem mi szülők, hanem a gyerekek. Valamilyen változás kellene, de még nem találtuk meg a helyes utat. Adva vannak a kicsik. Ikrek, ráadásul eleven, időzített bombák. Adott egy nagy kamasz és egy középső, aki sok mindent elkezdett másolni. Na ez a káosz.

És ennek is két fajtája létezik.U.m.a hétköznapi elég durva és hétvégi brutál, ami ráadásul folytatásos, véget nem érő.

Segítséééééééééééééééééég....

ui: régről maradt tartozásom volt ez a bejegyzés... sajnos nem vált idejét múlttá :(

Sportoljon a gyerek?

Azt hiszem talán három éves lehetett Dávid, amikor levittük az uszodába... Itt kezdődött minden. Azt hiszem nem csak azért, mert sportolni egészséges, vagy mert úszni hasznos. Sok sok élményt, érzést ad a sport, ami fontos a mindennapi teljesítményekhez. Azóta eltelt jó pár év. Mindketten (mármint a nagyok) remekül megtanultak úszni, de az úszás valahogyan nem az ő sportjuk lett. De mivel fiúk voltak és enyhén szólva túltengő energiakészletekkel rendelkeztek, egyértelmű volt, hogy a mozgásnak, rendszeres sportnak meg kell maradnia az életükben. Dávidnál (talán harmadikos lehetett) gondoltuk, ha már tud úszni, mi lenne, ha vízilabdázna... Azt hiszem talán két hónapig próbálkoztunk? De mivel vagy fázott, vagy a hasa fájt, vagy ki tudja  milyen egyéb kibúvó lehetőségeket keresett elkezdtünk keresgélni.... Ekkor került a látótérbe a kajak-kenu... Akkor és ott jó választás volt. Sokáig szerették. A kedvvel csináljuk hozzáállás mellett pedig voltak egyéb, nem elhanyagolható előnyei is, mint például a rendszeres erőnléti edzések: futás, fekvőtámasz, hasizom, húzódzkodás, hat edzési lehetőség hetente... illetve egy igencsak nem elhanyagolható szempont: levegőn voltak sokat. Domi focizott, már kicsi óvodás kora óta. Amikor iskolás lett és sporttagozatos, valahogy úgy alakult, hogy a foci szép lassan elmaradt (legalábbis a külön foci), de a sport mindennapos maradt a heti 3 úszással, napi tornaórákkal, sulis focival. Nyaranta vágyakozva nézte milyen jó Dávidnak, szép helyen, "hajókázik" szinte egész nyáron. Végre betöltöttük a kilencet, lemehetett ő is edzeni. Már ketten ültek hajóban. Teltek az évek, a kenuból kajak lett és valami megváltozott.

Persze sok minden megváltozott, hiszen iskolát váltottak. Általános iskola helyett gimnázium. Más tanárok, más barátok, más követelmények, több lecke, nagyobb kihívások. De nem ez volt a fő gond. Hárítottak. Az okot azóta sem tudjuk. De Domi talán szeptemberben, Dávid pedig november elején a Nagyhideg hegy futáson volt utoljára edzésen. 

Az edzések kimaradása nem oldotta meg a tanulási gondokat, nem lettek jobbak a jegyek, viszont mi több ősz hajszálat növesztettünk és egyre nehezebb volt kezelni a bennük felgyülemlett feszültségeket, felesleges energiákat. 

Januárra megszületett az elhatározás. Keresés indult. Domi már rég óta mondogatta, hogy floorball-ozni szeretne. Így történt, hogy január végén végre sikerült eljutnunk egy próbaedzésre. Kerestünk, és mindenképpen olyat, ahová egyedül is el tud jutni, nem órákat kell utazni, és emellett színvonalas edzést kap. Azt hiszem ügyes volt, mert szerződést ajánlottak neki és már két hét múlva csapatmeccsen játszott (hazai bajnokság). Nyáron megy Prágába a nemzetközi versenyre. Szereti. Nem fogy el minden szabad energiája, hiszen nincs hat edzés hetente, csak kettő (egyre a dobolás miatt nem tud menni ebben a szezonban, jövőre talán sikerül úgy alakítani, hogy mindhárom edzésre le tudjon járni). De szereti. Megy. Magától. Ha nem engedném fájna ;)

Dávid már nehezebb dió volt, hiszen nem volt elképzelés, nem volt vágy, még talán azt is mondhatnám igény sem a mozgásra. Azért nem adtuk fel. Kerestem, kutattam, beszélgettem. Már nem is tudom mi volt a kiinduló pont, de végül a víváshoz keveredtünk. Nem mondtunk neki semmit. Jó ennek azért több oka is volt. Egyrészt nem szerettem/tük volna, ha külső befolyásolás (ebben anyukám például nagy mester) hatására úgy alakulna ki egy véleménye, hogy még nem is látta, próbálta.  Másrészt a meg kell mozdulni felé tanúsított kamaszos hozzáállás megkerülése végett is csak azon a bizonyos napon mondtuk meg neki délután, hogy akkor hol is találkozzunk munka és iskola után. Dávid esetében is szempont volt a helyszín is a színvonal mellett. Így jutottunk az UTE vívócsarnokába egy szerda délután. A szakosztályvezetővel találkoztunk, aki nem velünk, hanem Dáviddal beszélgetett. Megnézték a vívótermet, megismerkedett röviden a szakosztályokkal, vívásnemet választotta. Kard. Azóta lelkesen jár. Szereti. Neki öt edzési lehetősége lenne hetente, egyenlőre 3 alkalommal jut le. De ha a tanulásban kicsit jobban odatenné magát, ez simán lehetne öt. Alakul a felszerelés is... 

Azt hiszem sportoljon csak a gyerek :) A közösségi élményeken túl sikerélményeket okoz, eltűnik a stressz, és mellette tanulnak sok más minden hasznosat. Csapatszellemet, szocializálódnak, koncentrációt, gondolkodást. 

És ősszel hajrá... indul a kicsik sportolása is, ha a logisztika nem esküszik össze ellenünk. Na mivel? Hát persze, hogy az úszással :)

Családi mozizás

Régen voltunk hatosban moziban, talán még a nyári szünetben. De a szünetben ez kötelező :)

Most egy vidám Disney filmre esett a választás és nem bántuk meg. Elsa, Anna, Sven, Kristoff és természetesen a nagy kedvenc Olaf a hóember mindenki szívébe belopta magát....

X-mas

 

Boldog Karácsonyt kívánunk :)

Advent

Advent.

Már számoljuk visszafelé a napokat egy jó ideje. De azért ennyi fiúval mégiscsak más a várakozás időszaka, mint lányokkal. Ők számolnak, listát írnak, várják a fényeket az ablakba, de a sütögetés, koszorúkészítés nem hozza túl nagy lázba őket. Pontosabban a nagyobbakat. A kicsik élvezik a tésztagyúrást, a díszítést, bár inkább nyalakodnak ők is, mint díszítenek. Persze ha már elkészültek a finomságok, akkor mindenki lelkes látogatója a konyhának.

Még a sütögetés ideje nem érkezett el nálunk, de a fények elkerültek a gyerekszobák ablakaiba a nagyon kedvelt rénszarvasokkal.

Kezdhetem újra....

Már kezdtem azt gondolni, hogy minden megy a maga kerékvágásában. Erre tessék. Derült égből itt a téli szezon. Az még csak elmenne, hogy kezdhetem megtanulni újra, kinek, hol, mikor és milyen elfoglaltsága van, na de a logisztikai feladat is ismét a nyakamba szakadt. Mert hát persze, hogy még csak közelében sincsenek az időpontok a nyári szezonhoz, de még nehezíti a történetet, hogy az eddigi egy szem helyszín helyére négy helyszín kerül. Azt hiszem kedvem lenne utánozni Micimackót, amikor felfedezi, hogy beszorult nyuszi ajtajába...

Segítsééééééééééééééééééég....

Oroszlánt simogattunk

Talán egy hete lehetett, amikor az egyik kolléganőm mesélte, hogy a kislánya megy oroszlánt simogatni. Hát persze, hogy felcsillant a szemem. Aztán amikor megláttam a fényképeket, már tudtam, hogy ezt nekünk is muszáj lesz kipróbálnunk. Nem kellett sokáig győzködnöm senkit, hogy a mai napsütéses nap kiválóan alkalmas oroszlán simogatásra. Így ma kirándultunk.

Sorban állás volt, de addig a fiúk az állatkertben kialakított játszótéren mókáztak.

A kis oroszlánok egyszerűen tündériek voltak. A hatalmas tappancsuk, a játékosságuk. Az élmény, hogy egy ragadozót, vadállatot simogatunk, mintha házi cica lenne, azt hiszem leírhatatlan. 

Így hiába simogattuk meg a két szabadban hancúrozó cicát, persze, hogy sorban álltunk ismét a testvéreikhez...

Ha pedig állatkert, akkor a többi állatot sem hagyhattuk ki...

A szurikáták játéka, a mosómacik, a büdös borz, a nyuszisimogató az őzikével, a hatalmas kutyák, a szürke marhák és persze a kis oroszlánok szülei sem maradhattak ki.

Őszi Szünet pro és kontra :)

Vártuk. Azt hiszem mindannyian :) Persze most is elrohant.

Mint mindig most is sokkal többet szerettem/tünk volna, mint amennyi az időnkbe végül belefért. De hát ez eddig sem volt másképpen.

Várták a nagyok, hiszen nincs suli, ellenben lehet játszani, mókázni, filmezni, sétálni. Vártuk mi, mert lehetőségünk van nem "leckeharcolni" minden este. A kicsik még nem várták :), de nagyon élvezték az ovimentes napokat a sok-sok mókával és extra programokkal.

A kicsik...

Mókáznak. Eleven hét-ördögök, iphone játék függők, puzzle-t raknak kicsit és egyre több nagyot, mondókáznak és énekelnek. Nagyiékkal megjárták az állatkertet és mindenáron T-rex-et akartak látni élőben :) Lehetetlenség lefárasztani őket, mondjuk az utolsó három nap mindent el is követett ennek megvétózására. Várták a tökfaragást. Elkezdtek rajzolni. Ceruzákat kértek. :) Azért jó lesz nekik újra az oviban, meg nekünk is, hátha kicsit jobban elfáradnak estére :)

Domi...

Már pár hete gondolatban vágta a centiket gondolatban, hiszen Petivel (anyukájával) már régen megbeszélt volt, hogy a szünetben két napot együtt töltenek ott-alvós buli keretében :)Szerintem jól sikerült, legalábbis a hallottak alapján. Új kedvencet is szerzett, ráérzett a társasjátékok ízére. Monopolyt játszottak kettesben Petivel, mégis annyira élvezte... (pedig maratonira sikeredett). Kosaraztak, zenéltek. Persze, hogy volt X-box és tablet is, de hát erről szól a világ. Sportolt is, hiszen még vízen vannak, kajakoznak, bár egye rövidebb ideig és egyre inkább az erősítés, alapozás veszi át az evezés helyét. Jó lenne, ha az enyhébb idő kitartana még két hétig.... Tanult (bár a foga nem fűlött hozzá).

Dávid...

Ő most végig itthon volt. Vívtuk a szokásos kamasz-szülő csatáinkat, próbáltuk rávenni, hogy inkább minden nap tanuljon egy keveset, mint majd most éjjel-s-nappal, de nem jártunk sikerrel. Fb, net, filmek, zene minden mennyiségben. Kajak. Dr. Csont és Cobra 11örület van. Chat. Chat. Chat. Azért mégis imádom, még ha ő néha (mostanában állandóan) úgy érzi, hogy csak morgunk vele, őt senki sem szereti. Pedig ő a morgós zsák :)

Elfáradtam. Ennyi energia bomba fiú mellett azt hiszem még évekig nem számíthatunk csendesen üldögélős, pihentető szabadnapokra.. A felével sem végeztem annak, amit terveztem. Amikor pedig egy rövidke időre elcsendesedett a lakás (a kicsik aludtak, és nagyok edzésen voltak) szerét ejtettem egy-két kényeztető habfürdőnek és a hét első felében napfürdőnek is a teraszon. Annyira szép őszi idő volt, élmény volt kint ülni a fotelban, egy forró tejhabos kávéval és könyvvel. 

6 - ki, mikor, hol, mit, hogyan, kivel? - még mindig a kihívásnál tartok

A logisztika mióta hatan vagyunk okoz némi fejtörést. De ettől szép az élet. Egy hónappal a sulikezdés után, megoldódni látszik, hogy ki, hogyan, hová tud eljutni a megfelelő módon és időben. De hogyan lehet ezt mind fejben tartani? Főleg a töméntelen mennyiségű extra programmal?

Van naptár, de bizony sokszor elfelejtem a két rohanás között megnézni. Valami nagyobb, szembetűnőbb kellene....

Még ötletelek, de talán most az őszi szünetben meg is tudom valósítani valamelyiket.... :)

Persze ki tudja, mert ugyan még csak hétfő van, de már feje tetején a világ.... :)

Azért ha sikerrel járok, megosztom mit alkottam és majd reményeim szerint azt is, bevált-e.

Na és a kihívások? 1.

Hát kihívásokból jól állunk, leginkább én.

Túl sok a szerep, a változás, vagy én vagyok ügyetlen? Nem tudom, de valahogy nehezen indul a belerázódás...

Az egyik sarkalatos pontja életünknek, mióta nincs autónk, a logisztika. Elkényelmesedtünk? Nem hinném, de vannak áthághatatlan akadályok, melyeket autó nélkül bizony nem lehet kivitelezni. Ilyenek bizony a délutáni különórák némely esetben. De fejlődök(ünk).

Idén az órarend extra kihívások elé állított. Na szerencsére nem a reggelek tekintetében, bár bevallom ott bőven van fejlődési lehetőségünk. A napokban keringett egy közösségi portálon (leginkább sokgyerekes ismerőseink, barátaink körében) az alábbi illusztráció, mely bizony olyan, mintha rólunk készült volna, csak még két gyermek hiányzik a képről....

 

 Bevallom, nem én szoktam lenni az utolsó, aki elkészül, hanem inkább apa :)

Na szóval, az én egyik nagy kihívások a délutánok megfelelő hangolása. Akárcsak a karmestereknek, nekem is száz felé kell figyelnem és egyeztetnem, hogy lehetőség szerint minden óhaj, sóhaj és kívánalom bekerüljön a palettába, úgy, hogy a két kicsi még nem is jár az óvodán kívül sehová. Mi lesz itt később?

A gimnázium nem a szomszédságunkban van, de nincs elérhetetlen távolságban sem. Még a bkk-t használva is, egy átszállással közlekednek a fiúk, és tulajdonképpen pontból pontba szállítják őket a járművek. Az új tantárgyaknak és a nyelvtagozatnak köszönhetően viszont Dávidnak minden nap , Dominak háromszor is hat órája van. A hatodik óráról majdnem negyed háromkor csengetnek ki. Hétfőn ezt megtoldottuk még a suliban egy matematika szakkörrel Domi oldaláról és Dávid ekkor pótolja a tavalyi év latin tananyagát részletekben a tanárnővel majdhogynem külön óra keretében, bár ezért nem tartozunk ellenszolgáltatással, Dávid annál inkább :), hiszen meg kell tanulja hétről- hétre a tavalyi anyagot. Kedden és csütörtökön Domi dobol, igaz csak hat órakor, de csütörtökön még jelenése van szolfézs órán is a kora délutáni órákban. Így számára a heti kötelező darabszámú edzés csak úgy kivitelezhető, ha a maradék napokon, mint a kedd, szerda, péntek és a szombat megjelenik a kajakedzéseken. Itt ütköztünk az első bökkenőbe, ugyanis az edzései hétköznapokon háromnegyed háromkor kezdődnek, addigra át kell öltözni és bemelegíteni. Pénteken és szombaton nincs is ezzel semmi gond, de ez még csak kettő, a minimális négyből.... Bármennyire sietett, bárhogyan is próbáltuk a fél óra nem volt elegendő, hogy villamossal és busszal odaérjen, így nagyszülői "autós" segítséget kértünk :) Így kedden és szerdán is eljut végre edzésre. Onnan már bkk hazáig és dobra is. Tegnap egy új lehetőséget találtunk, amivel ha éppen nem szakad le az ég, mint ma, (egy mezős területen kell átgyalogolni) akkor sokkal gyorsabban le tud menni a zeneiskolába és haza....

Dávid szerdánként marad még tovább, amikor az angolt pótolja a latinhoz hasonló módon. Mostanában elkezdte érdekelni ISMÉT a gitározás (mondanom sem kell, hogy ez a tanszak is éveke előre tele van), de jelenleg még csak edzésre jár. Így sem unatkozunk lévén az nem pont akkor van, mint Domié, hanem váltják egymást. Még neki sem sokkal kényelmesebb a tempó, mert hazaér, eszik és már szalad is vissza. Télen mi lesz? Amikor tornaterem, edzőtelep, tanmedence, uszoda váltják egymást? 

Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a két legkisebb is elkezd mondjuk úszni....

De ezzel majd ráérek akkor foglalkozni azt hiszem.

Szeptember

Itt az ősz... 

Nem kizárólag a dátum miatt. Holnap reggel beindul újra az őrület a maga zajos forgatagával, színeivel, rohanásaival. Reggel évnyitóra megyünk. Igen megyünk, mivel mindketten új suliban kezdik a tanévet. Domi kicsit könnyebb helyzetben azáltal, hogy az osztályban mindenki új lesz, az iskola is mindenki számára az új, ismeretlen varázsával rendelkezik. Dávidnak nem lesz ilyen könnyű a váltás, hiszen ő nyolcadikba kerül be egy új iskolába, osztályba, ráadásul az általános iskola helyett egy gimnáziumba. És bár most hétvégén az  időjárás még elkényeztetett minket, sütött a nap és meleg volt, azért már lehetett érezni, hogy ez már nem a nyár melege. Egyre korábban köszönt be az esti sötétség és reggel is már sötétben csörög a vekker. Azt hiszem nem lesz könnyű a visszarázódás senkinek. Gyors ébredés, reggeli, minden motyó, táska felpakolása és irány a napi hosszú menet a suliba, edzésre, külön órákra. Majd esténként a harc a kész leckékért, vagy legalábbis azok számonkéréséért. De persze ennek az időszaknak is meg lehet találni  a maga szépségét a rohanó hétköznapokkal együtt. Jó lenne, ha szép hosszú ősz lenne sok napsütéssel, hogy élvezni lehessen a sétákat a színes falevelek között, gyűjtögetve a gesztenyét, mogyorót, és a természet egyéb kincseit.

Egy hosszú, "forró" nyár margójára...

Lassan itt a szeptember és indul újra az őrület. Pontosabban részben már holnap elkezdődik, hiszen újra mennek oviba a legkisebbek, újra lesz délutánonként edzés, Dávidnak össze kellene kapnia magát, hogy a gimis pótlásokban utol érje magát, és lassan beszerzésre kerültek a füzetek, új táskák, tolltartók és belevalók. Hasonlóképpen állunk a tankönyvek jó részével is :(, bár szerencsére egy részüket tényleg ingyen fogjuk kapni, így azokat, ha minden csillagállás megfelelő lesz pénteken vehetjük át az új iskolában.

De az elmúlt hónap tényleg nyár volt. És nem csak az időjárás tekintetében. 

A magyar bajnokság után kezdetét vette nálunk itthon is a nyár. Leginkább azért, mert végre együtt voltunk hatan. Amikor iskola van, akkor persze ez elég gyakori eset, de valakinek valaki ilyenkor mindig hiányzik. Vagy azért mert tanul, vagy mert már alszik, vagy dolgozik, vagy edzésen van. Ritka az a hétvége is, amikor igazán önfeledten tudunk hatan mókázni. Azért akkor sincs panasz, de már igencsak ránk fért egy kis lazulás. A fiúk ismét összekovácsolódtak kissé, na nem a két nagy és a két kicsi egymással ( :( ), leginkább négyen :). Imádom nézni, amikor cinkosan játszanak négyen, vagy akár kettecsként, amolyan egy kicsi - egy nagy párosításban -és bár időnként szeretném, ha a két nagyobb (és olykor a két legkisebb) legalább úgy csinálna, mintha tényleg testvérek lennének és a nagyobbak pedig tényleg idősebbek -   mindenki boldogan nevet, mókázik, élvezi a szabadságot. A szó szerinti szabadságot. Amikor nincs ovi, nincs suli, nincsenek házi feladatok, nincs lecke, nincs edzés, ellenben van móka, kacagás, mérhetetlen mennyiségű palacsinta, paradicsomleves, játék, pancsolás, séta, rohangászás, csetepaté, békülés és minden sérelmet elfelejtünk fél pillanat alatt. Játék volt bőven, és még sok minden más. Nem tudom mennyit jártunk, sétáltunk, de szerintem nem túlzás, ha azt mondom legalább 50 km került a lábainkba az elmúlt hetekben és még csak el sem fáradtunk igazán, bár altatni esténként nem kellett senkit sem. Az időjárás is igazán kegyes volt hozzánk, igazi forró nyár volt az elmúlt időszakban.

Moziztunk is hatosban, megnéztük a Planes - Repcsik című filmet. Olyan cukik, amikor az előzetesek alatt még Patyi szorítja a kezeit a fülére, hogy túl hangos, azután pedig amikor magával ragadja őket a történet, mindenről elfelejtkeznek.

  

Persze lettek volna feladatok is, amikből van amit sikerült teljesíteni és előfordul olyan is, amit bizony még nem tudom, hogy van-e esélyünk megvalósítani. Aminek minden porcikámban örülök, hogy Domi olvas. Sikerült megint találni egy sorozatot, ami magával ragadja és ha arról van szó, akár egy nap alatt kiolvas egy közel kétszáz oldalas könyvet. És látom, hogy élvezi, beleéli magát, átéli a története, miközben önfeledten olvas. Ez nem más, mint az Egy Ropi naplója sorozat. Nem túlzás azt állítani, hogy mind az öt kötetet kiolvasta alig két hét leforgása alatt. Emellett kiolvasott még másik három könyvet, a 39 kulcs sorozat első három kötetét is és persze a kötelező olvasmányon is túljutott, A Pál utcai fiúkat is kiolvasta. Azt hiszem elmondható, hogy teljesítette a nyári házi feladatát, amit beiratkozáskor kapott, hogy olvasson sokat és a legkedvesebb könyvről készítsen egy tíz perces kiselőadást. Dávid... Hát... Na ő nem teljesítette a feladatait és nem is tudom mennyivel fog végezni a tanév kezdetéig. Angol szintfelzárkózás, latin, olvasás... Még mindig nem szeret olvasni, és még mindig nem sikerült megtalálnom a kulcsot ahhoz, hogy megszerettessem vele. Pedig igyekszem.Dr. Csont rajongó, majd meg halt, hogy kapjon valami ilyen témájú könyvet, hát persze, hogy rohantunk és vettünk, méghozzá nem is akármit. Virals- Fertőzöttek címmel megjelent a Dr. Csont filmek alapjául szolgáló könyvsorozat szerzőjétől az első ifjúsági regény. Az írónő törvényszéki antropológus, mint Dr. Brennan. Szóval itt is minden adott volt, hogy hátha... De még ezen kívül is voltak próbálkozások, Twighlight, Az éhezők viadala, Calderon, és még sorolhatnám. A 39 kulcs sorozat első kötetébe is belefogott, de... 

De hát még van egy hét :)

Aztán pedig ismét fenekestől felfordul az élet. Új iskola mindkét nagyobbnak, edzések és ha minden igaz, akkor már nem együtt. Tömegközlekedés. Új osztályok, kapcsolatok.  :)

Ősz :( Remélem még lesz Indián nyár...