Riccione

Mindig elérkezik. Soha nem lehet nem tudomásul venni. Egyszer csak itt az utolsó nap, amibe még mindent belesűrítenénk, és fogadkozunk, hogy még ezt is, meg ezt is meg szeretnénk nézni, csinálni, tenni...

Sajnos mi is hamar konstatáltuk, hogy elröppent ez a pár nap hatalmas kalandokkal, élményekkel, és bizony jó lenne még megtoldani pár nappal...

De hát hogy ne a könnyekről szóljon, irány a part, a homok, a tenger és a napfény, amitől mindig mindenkinek mosolyogni támad kedve. És hogy hogyan is telt ez az utolsó nap? Meséljenek a képek...

Miért telik el a nyár mindig ilyen hamar?

2011.08.14.

Cattolica

Mivel úgy tűnt, hogy a fiúk pocakja rendben van, az egész napot a tengerparton töltöttük. A szállásunkhoz legközelebbi tengerpartot céloztuk meg. Kész szerencse, hogy ilyen sok van itt belőle :-), és az is, hogy a tengerparton észre sem venni, ha átkerülünk egy másik kisvárosba. De ha a GPS nem csalt, akkor Cattolica tengerpartján kötöttünk ki.

Azt hiszem a két nagy sokkal jobban vágyott már a homokozás örömére, mint a két legkisebb, mert szinte egész nap a homok mélyén ástak, kivéve, amikor önfeledten kagylóztak a tengerben. Szeretem az ilyen "nyugodt" semmittevős napokat is, amikor igazán nincs rohanás, jövés-menés, csak egy a cél a kikapcsolódás és a pihenés.

Hogy ez nálunk hogy is zajlik?

Tegnap annyira klassz volt ez a fürdőzés, hogy most szaladok megnézem itt is van-e olyan víz, mint tegnap...

Strandpapucsok sorakozóóóóóóóóóó

Mint anya :-)

repül a repül a....papucs

kis csámpás :-)

Kincskeresők :-) párosan

Legújabb kiskutyánk :-)

Apa hogy is szokta ezt az izét a fejére rakni?

Trendi :-)

Imádom a kis grimaszait...

Durci? vagy csak gondol... gondol.. gondol?

Szerelem :-)

2011.08.12.

Ismerkedés a tengerrel Riminiben

Miután adóztunk a kultúra oltárán és a fiúk sem produkáltak sem lázat, sem túl nagy forgalmat a mosdók irányában, így a délutánt a tengernél terveztük eltölteni. Nem tengerparti szállásunk lévén a legközelebbi tengerparti övezetet vettük célba. Miközben autóztunk lefelé a szerpentines utakon, a fiúk számára nagy kincsre bukkantunk, ami most bár kimaradt a programok sorából, de talán következő alkalommal mindenképpen belefér. Hogy mi is volt ez? Ferrari múzeum.

Leérve a tengerhez, már alig lehetett visszatartani a nagyokat, a kicsik pedig várakozással tekintettek a program elé.

Jéééééééé, itt mennyi homok van.....

Patrik volt a vagány....

....és Oli az óvatos duhaj :-)

A kedvenc kinccsel mindketten jót hancúroztak :-)

Gyere menjünk ki törölközni ....

Ez az egyik nagy kedvencem :-)

2011.08.11.