Négy nap itthon

Ha már így alakult, hogy a két kicsi meg az egy nagy, na meg egy kicsit én is sikeres kruppos, asztmás rohamot produkáltunk - igazán eldönthetné végre az időjárás, hogy milyen idő van, nyárias ősz két három napig, majd fagy meg eső. Hát ezt nagyon nem bírják, akiknek hasonló gondjai vannak. Mert szerintem amúgy is rosszul viseli szervezetünk az ilyen extrém változásokat, de az övéké még inkább. Főleg akkor, ha a legnagyobb még tesz is róla, mondván 

-Anya, nem kell kabát, nincs hideg... - reggel, amikor 10 fok van és a kapuban begyömöszöli a táskájába ... 

vagy amikor edzés után még nem hajlandó levenni a vizes polókat. Szóval egy kis nátha azért van a háttérben.

A két legkisebb pedig szerintem szintén megfázott. Mert bár meleg van napközben, de a homok már hideg, eltünt a pelus a naciból, és így bizony jóval könnyebb felfázni, megfázni. Az oviban pedig nincs nap udvar nélkül. És bár márt bent figyel a sínaci, de az bizony még meleg, a tréning nadrág meg erre nem elég.

Na jó, azért unatkozni nem volt időnk, révén a következő három napban 6 nagydolgozat is vár a fiúkra, meg azért edzés is volt már hétfőn és kedden. Szerencsére Dávid már hamar regenerálódik, hétfőn már annyira túltengett benne az energia, hogy elment edzésre is. Az utána jövő foci nem kellett volna, mert most megint köhécsel, de ettől függetlenül ma is ment evezni. Igaz most háromszázszor csomóztam a lelkére, hogy evezés ok, de futni és focizni ma még ne... A két legkisebb viszont... Hát kritikus. Leültetni őket több napra egy pontra. Esélytelen küldetés. Főleg verőfényes napsütésben, amikor napi háromszázszor mondják el, hogy menjünk a Várba, a Gátra, igazából mindegy hová, csak menjünk. 

Domi az egyedüli vitéz most négyük közül. De nem csak amiatt, mert most éppen ő nem fulladt be. Szeretem, ahogy ő hajlandó megtenni azt, hogy előbb a kötelesség, utána a móka. Kész minden leckéje nem csak holnapra, hanem ami volt még az is. Nagy könnyebbség, hogy mindent egyedül csinál, csak a felmondáshoz kellünk. Gyakoroltunk egy nagy adag matematikát a dolgozatra és alig volt a több oldal feladatban két hibája, az is csak azért, mert félig csinálta meg a feladatot. Nem pedig azért mert nem tudta. Két napja pedig a 31 olvasmányt olvassa és meséli el a tartalmakat. Ma még simítunk rajta egy keveset, meg a vége még hiányzik. 

Dávid... Hát ő már nem volt ilyen szorgos. Ha a figyelmünk csak egy fél pillanatra is elfordul tőle, akkor már rögtön talál más tenni valót. Most, hogy a két legkisebbet muszáj volt valamennyire leültetni ez bizony előfordult. Neki valamiért nem megy az egyedül tanulok. Szeretné ha hagynánk, csak éppen ő nem hagy rá módot. Mert most is megtehette volna, de mégsem működött. Valamit még erre is ki kell majd találnom. Bár nagyjából kész a lecke holnapra, de a kémiában még van mit megtanulni holnapra, a törit még ki sem nyitottuk, és az irodalom is befejezésre vár. Szerencsére ez utóbbi kettő nem holnap lesz, az irodalom csütörtökön, a töri pedig pénteken. Addig azért még van két, illetve három éjszakánk :)

És ha már itthon. Akkor mi kicsit lakberendeztünk. Végre bekerült a hűtő a konyhába.Sokáig kerestük a helyét, mert nagy és a neki hagyott helyre nem fért be. A nappali is új arcot kapott ezáltal.  Átválogattam a játékokat is, mert abból jól állnak a kicsik lévén volt kitől örökölni nem keveset és már kezdett káosz uralkodni ezen a téren. Meg persze azért is, mert időnként szoktam cserélgetni melyik van elől és melyik kerül elrakásra. Így mindig van olyan, amelyik érdekes, olyan, mintha új lenne... És persze nem csak a játékok voltak terítéken, hanem a ruhák is. Nyári- őszi / téli kontra pakolászás. Hogy én ezt mennyire nem szeretem... Ehhez pedig hozzá tartozik a szokásos tárolóban történő féléves rendrakás (amikor már nem lehet belépni, mert csak betolunk oda mindent ahogyan esik sietve és már azt sem látjuk mi van bent), ismét összerakásra került egy régi könyvespolc a legkisebbeknél, mert az ovi óta előtérbe kerültek a könyvek, kirakók. :) Szeretem, hogy elkezdte őket érdekelni az olvasott mese. Igénylik is. Nekem ez nagy szívügyem, mert én imádok olvasni. És leghőbb vágyam, hogy a fiúk is megszeressék. A nagyoknál ez folyamatos "küzdelmem", valahogyan a mai világ és a környezet nem sokat segít nekem ebben. Internet, okos telefonok és társaik. És bár van telefonjuk, cseppet sem tetszik a körülöttük lévő trend, hogy iphone, samsunk csúcskategória van a 10-13 éves korosztálynál. na de ez egy másik történet. Szóval a könyvespolc... A kicsik mostanában gyakran kezükbe kapnak egy egy könyvet és mesélnek a lapozgatás közben. Úgyhogy az ő szobájuk is átalakult kicsit. Ha már az övék, akkor a két nagyobbnál is muszáj volt valamit megváltoztatni, így a szekrények helyet cseréltek, a két alacsonyabb került középre. Van még egy nagyobb falat feladat, az akvárium. Már hetek óta tologatjuk, hogy ki kellene pucolni. Bár a víz belül kristály tiszta, az üveg néz ki szörnyen, a sok napfény hatására algás, és persze a homokot is át kell takarítani. De hát még előttünk a mai nap...

Miért mindig akkor, amikor ....

Végre hosszú hétvége, remek napsütés és akkor....

Oli éjjel nem kicsit fulladt be, olyan kruppos rohamot produkált, hogy azt hittem kórház lesz a vége. Lekopogom...

Reggel már Patyi is hasonló köhögést produkált és Dávid is ugat... De szeretem az őszt... :-(

Azért még délután lehet, hogy megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy nyugalmas sétával a gyönyörű napsütésben.

Mikor lesz már őszi szünet?

Hát az elmúlt két hét sem volt piskóta a két nagyobbal, de a négynapos hétvége utáni sem lesz könnyebb. A múlt héten Domi írt sorban minden nap dolgozatot, először környezet, azután szövegértés, majd végül nyelvtan dolgozat. 
A héten Dávidékon volt a sor, kezdve egy jó kis nyelvtannal és informatikával, folytatva csütörtökön angollal, matekkal, törivel és fizikával, pénteken pedig lett volna kémia, de az elcsúszott jövő hétre. Domi sem maradt ki a szórásból, ő németet írt a héten.
Na és akkor mi vár még ránk jövő héten a szünetig? Domi matekból és olvasásból ír. A matek még csak hagyján, mert egy kis gyakorlás és kész, de az olvasás az rengeteg: Rege a csodaszarvasról, Az isten kardja, Attila temetése, Éjjel a Tiszán, Emese álma, A kerecsensólyom, A magyarok útra kelnek, Árpád a honalapító, Pusztaszer, Botond, Lehel kürtje, Az első magyar király, I.István koronázása, A koronázási jelvények, A sapkatöltés, Andorás vitéz, Szent István király intelmei, Szent László csodái, A tatárjárás, A fényeslitkei asszonyok és a tatárok, Az ország újjáépítése, A nándorfehérvári diadal, Meghalt a zászlóért, Mátyás anyja, Hunyadi Mátyást királlyá választják, Mátyás király és a varga, Mátyás király könyvtára, Az első magyar nyomtatott könyv, A mohácsi csata, Az ország angyala. Természetesen ezek tartalma, szereplők, évszámok... Nem fogunk unatkozni. 
És Dávidék? Hát az elmaradt kémia témazáró egy kicsit megspékelve, egy jó kis irodalom és történelem témazáró, és biosz doga a vadi új tanárral, akit csak egyszer láttak.
Na? Nesze neked négy nap pihi.

Futafok 2012

Az időjárás szinte nyárias volt ma hasonlóan a tavalyi Futafok-hoz. Délben, kora délután már nagyon meleg volt. Azt hiszem, hogy bár ez már egy évek óta megtartott kerületi sportrendezvény, mégis a szervezés és a rajt valahogy idén nem sikerült. A rajt után egyből két kanyar következett, ráadásul nagyon szűken, így az alsósoknál nagyon sok volt az esés. Sajnos Domiék futamában is. A rajtnál ügyesen talpon maradt, azt hittem már túl vagyunk a nehezén, de a befutásnál feltűnt, hogy ennél azért előrébb szokott végezni, azután pedig amikor mutatta, hogy vérzik a karja, mesélte, hogy nagyot esett a kanyarban a rajt után. Valaki kitette a lábát és kvázi fellökte. Leápoltuk a kezét, szerencsére kaptunk Betadine-t és ragtapaszt. Igazából nem tudom hanyadik helyen végezhetett, én olyan 40-50 közé saccolom, ami legalább egy 10-sel rosszabb a megszokottnál. De azt hiszem így is nagyon szépet futott, esés után. Azután mikor anyuékhoz felértünk ebédelni, és átöltözött, akkor láttam, hogy tényleg hatalmasat eshetett, mert a háta tiszta zúzódás és horzsolás volt. Akkor mesélte, hogy gurult is, meg minden, a könyökénél szép lila és kicsit dagadt. Azt hiszem elmondható, hogy ezek után remek teljesítményt produkált ma Domi, akárhányadik is lett. SZÉP VOLT DOMI!

Ebéd után jött Dávid futama. Egy remek rajt után nagyon szépen futott, odatette magát  és nyolcadikként ért célba. Olyanokat előzött meg, akik évekig jóval előtte értek célba, illetve olyan valaki után futott be rögtön, akit eddig még csak meg sem közelített. SZÉP VOLT DÁVID! MEGCSINÁLTAD! (Mert hogy a kiindulási cél az első tízben benne lenni volt) Utána még bohóckodtak egy sort, leöntötték magukat vízzel, belőtték a sérót, meg jöttek-mentek nevetve, mókázva. Annyira szeretem, amikor ilyen vidám és mosolygós.

És mivel ilyen laza napunk volt, a végét megspékelte egy külön matek órával. Most épp irodalmat tanul, hogy holnap evezhessen, mert holnap kajakos csapatépítős családi nap lesz :)

Unalom - ismeri valaki ezt a szót?

Azt hiszem hétvégén sem fogunk unatkozni.

Holnap a változatosság kedvéért Futafok, ahol két számban is érintettek vagyunk. A program szépségét növeli, hogy egy felnőtt és négy gyerek összeállításban. Szerencsére anyuék bevállalták átmeneti időre a két legkisebb felügyeletét (ebéd, délutáni alvás - :), na jó nem panaszkodom, mert ez is nagy segítség, mert már nem fiatalok, 70 felett vannak) és ebédelni is náluk fogunk mindannyian. Domi 11.20kor, Dávid 14.30kor áll rajthoz, 2000, illetve 3200m-en. Ha minden jól megy estére még sikerül a matek órát is besúvasztani.

Vasárnap csapatépítő kajaktúra és családi bográcsolás. Remélem az időjárás kegyes lesz, mert annyira nem mondanak verőfényes jó időt. Kopaszi-gát és Nagytétényi kastély a táv oda és vissza a gyerekeknek, a szülők pedig paprikás krumplit készítenek :) 

Ja és nem mellesleg hétfőn iskola, tehát lecke harc duplán...

A kicsiknek pedig még nincs külön órája. Mi lesz itt később?

Hogyan szakadjunk legalább két felé, avagy egy programdús szombat krónikája

Elég mozgalmas szombatnak néztünk elébe. A nagyobbaknak kajak verseny volt. És bár ezt most amolyan próba volt, hiszen elsőnek számított. Közben pedig Dávidnak jelenése volt a már említett Iskolák Ókori Olimpiája rendezvényen szervezőként. Kész szerencse volt, hogy az ő futama kora reggel volt, és utána szabad lett a napja. Tetszett neki nagyon a kajakverseny (bár most még az érem közelében sem lapátolt), szokta, hogy itt nem 7 - 10 hajó indul egy futamban, hanem sokszor bizony negyven. De külső szemmel mégis azt mondanám, hogy talán mégis jobban odatette magát, mint anno a kenunál. 

Ami pedig külön öröm volt, hogy azt láttam szeretik egymást a kajakosok. Na persze nem vagyok naiv, tudom én, hogy itt is van csúnya beszéd, meg egymás szekálása, de még sincs az a durva beszólogatás, kővel dobálás. A futam után aztán rohantunk a sportpályára és még éppen elcsíptük a láng meggyújtását. Dávid megkapta tógáját és beállt a csatasorba ellátni feladatait. Azt hiszem remekül érezte magát. Remélem azért mesél egy s mást, hogy milyen feladatok voltak a "versenyzőknek". 

Eközben Domi a gáton melegített, hiszen nemsokára jött az ő futama is. Várható módon nem szerzett érmet, de nagyon ügyesen végigevezte a távot. A futam után nagyiék Patyi hisztije közepette a két legkisebbet elvitték magukkal, könnyítendő a helyzetünkön. Mostanában, ovikezdet óta Patrik leginkább sehová nem szeret menni itthonon és a Tesco-n kívül. Ez utóbbinak is csak az a varázsa, hogy a pénztárak előtt van egy "néno" autó, amibe ha rendesen viselkednek, és éppen üres beülhetnek egy kicsit bohóckodni Olival. 

A jövő utánpótlása :)

Domira még várt egy váltó futam délután. Egy gyors ebéd után mehettünk vissza a gátra, készülődni a váltóra. Közben pedig folyamatosan mondogattuk Dominak, hogyan próbálja kicsit feltüzelni magát egy verseny előtt. (Idézet a Madagaszkár c. filmből: "Na ki az állat? Én vagyok az állat...) :) Olyan helyes a korosztálya. Csupa jópofa kiskölök, akik még mellette tudnak köszönni, ha látják, hogy ismernek valahonnan. Jól elszórakoztak a rajtig, majd a futam után is. 

 A nap végén pedig, immáron Dáviddal kiegészülve a családi csapat baktattunk kifelé a gátról, amikor Domi csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy előttünk sétál egy kisfiú és az anyukájuk, "De hol a Miksa?", amikor a bokor mögül egy hang válaszolt, hogy "Itt vagyok" :) Amíg nem kellett elválniuk, addig beszélgettek kifelé menet. Már megérte kenuról kajakra váltani, nem? :)

Azt hiszem egyikünket sem kellett altatni. Amiért pedig nagyon hálásak voltunk, az a reggeli igencsak hűs időjárás utáni napközbeni derű és napsütés és jó idő.

Vasárnap délután a sétát nem lehet kihagyni. Ha csak nem szakad le az ég, akkor a lábaimban van a km. Persze nem csak nekem van mehetnékem, általában a kicsik is partnerek, meg a nagyok is. Sokkal kezelhetőbbek, ha tudják mozoghatnak. Szeretünk ilyenkor olyan helyeken járni, ahol nem kell kézfogás, lehet futni- szaladni persze csak bizonyos feltételek mellett, mint például, ha szólunk megállás, vagy visszajövetel. Az egyik nagy kedvenc a Budai Vár. A mostani sétával aprócska célunk is volt, bár most nem iskolai házi feladat telesítése miatt. Gesztenyegyűjtés. A múlt hét végén annyira tetszett a két legkisebbnek, hogy gondoltuk megismételjük a mókát. A sétányon pedig számos gesztenyefa várja, hogy terméseit összegyűjtsék a gyerekek. Nagy móka volt megint a bokrok tövében keresgélni a kis gesztenyéket, vagy ahogy a két legkisebb mondaná a golyókat. Tele rakták a fényképezőgép táskát. Gyűjtöttek mellé tüskék házikót is, így tökéletes házi őszi dekorációt tudtam varázsolni a gyertyás kosaramba, a vázába.  

Persze akad más móka is a sétányon, mert van látcső is, és a két legkisebbnek van két bátyja, akik időnként nem röstellenek tréfát űzni a kisebbekkel. Nem volt ez most másként, Dávid azt mondta Patyinak, hogy ha nem éri fel a látcső fenti nézőkéjét, akkor nézzen bele alul (ott ahol a pénzbedobálós része van), mert ott is ugyanazt láthatja, mint fent. A kicsi persze itta szavait. :)

Azután akadnak lépcsők, ágyúk, könyöklők, templomok, megállók, ülőkék, ahol szintén lehet mókázni.... Először az ülőkéket vették a fiúk célba (meg persze anya sem maradhatott ki a mókából)

Majd jött a könyöklő...

 A lépcsők...

És ha már nálunk volt a fényképező, és esti fények is voltak, akkor apa is játszott egy kicsit a géppel...

Mire hazaértünk teljesen besötétedett.

Telek

Vasárnap telkeztünk, idén még nem jártunk itt, mivel autó nélkül nem a legegyszerűbb feljutni és mindig találtunk közelebbi kiránduló helyet. Nem állítom, hogy a legjobb napot választottuk, mert hideg volt és nem a verőfényes napsütés, amikor igazán élvezni lehet a helyszínt. A kicsik nagyiékkal autóztak, mi pedig BMV-vel vágtunk neki a távnak. Majd Csillebérc után várt ránk egy kis erdei séta át a hegytetőn Keszire. Egy jó egy-másfél órás utazás után megérkeztünk, a kicsik már javában játszottak. Beizzítottuk a kerti grillt is. A nagyok élvezkedtek a fára mászás terén, a kicsik traktoroztak, audiztak, vakondtúrásokat kutattak (ezt a nagyobbak is imádják, ők tanították a kicsiknek). A rosszabb időjárás ellenére szép, mókás délután kerekedett.

Séta a Várban

Minden gyerekünkben túlteng az energia. Egyikük sem híres a jól és sokáig alvásáról, bár talán mintha Dávid kezdene egy kicsit "javulni" ezen a téren, időnként már el tud aludni fél tízig is. Vasárnap, azaz ma is elég rendesen túlpörögtek, ráadásul a nagyoknál nagyon hiányzik a napi két edzés, pedig még csak pár napja nem járnak. A délutáni alvás után így felkerekedtünk, hogy kicsit lemozgassuk őket és visszavigyük nagyiéknak a tegnapi hűvösvölgyi hancúrhoz kölcsönkapott autót. A Vár felé vettük az irányt, már régen jártunk erre. De a séta nem sikeredett túl hosszúra, mert a túlpörgés következtében eléggé kezelhetetlen volt a négyes fogat. Felsétáltunk az alagút melletti lépcsősoron , elsétáltunk a Várszínház előtt, be az Oroszlános udvarig, megnéztük a szökőkutat, majd rohangásztak egy nagyot a kilátónál a palota előtt, és innen indultunk lefelé szintén sétálva vissza az alagúthoz. Mire a nagyiékhoz értünk megérkezett a vihar is, így haza is autóztunk, mert esett, nem is kicsit.

Állatkerti doboz napok

Ismét doboznapok voltak az állatkertben. Négy gyereknél ez már elgondolkodtató. És mivel a tejfogyasztásunk néha igényelne egy saját tehenet, így nem igazán okozott nehézséget a dobozok gyűjtése a cél érdekében. Nálunk ez 40 dobozt jelentett. Így csak kettőnknek kellett jegyet váltanunk, és a csodaszép szinte nyári melegben remek hétvégi program kerekedett.