Lehet, hogy ezt a címet kellett volna adnom a blognak. Végül is kevesen mondhatják el magukról, hogy 5 igazi, ízig vérig pasival élnek együtt, még akkor is, ha abból történetesen négy kiskorú és a gyermekei. De nem tudok nem írni apájukról, hiszen ő is része a fiúk ötös fogatának.
Nehéz szavakba önteni, hogy mit is gondolok, érzek, amikor róla van szó. Nagyjából 13 éve ismerkedtünk meg egy jó kis esős téli szombat éjszakán. Mint korábban már írtam, villám sebességgel házasodtunk össze, a megismerkedésünk és az esküvőnk közt nem telt el egy év. Már ez alatt az alig egy esztendő alatt rengeteg boldog percet megéltünk, sok vidám és bolondos napot eltöltöttünk együtt.
Egy Pünkösdi hétvégén pedig eldöntöttük, hogy együtt szeretnénk leélni életünk. Szeptember közepén a Vajdahunyad vár kis kápolnájában csodálatos esküvőn mondtuk el egymásnak esküvői fogadalmunk.
Nemsokára kopogtatott egy kis pocaklakó. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a két csíkos tesztet meglátva az én Tomom indián szökdeléssel járta körbe a lakást. Boldogan vártuk, hogy kisfiú vagy kislány kopogtat hozzánk. Gyűjtöttük a tippeket, hogy Fruzsina vagy Dávid kerül a születési anyakönyvi kivonatra.
Nem csak szerető férj, hanem egy csodás apuka is. Gondolkodás nélkül vett és vesz részt azóta is mindenben, ami szemünk fényével, illetve szemünk fényeivel kapcsolatos. Pelenkázott és pelenkáz, ringatott, éjszakázott, altatott, szánkózott, kavicsot gyűjtött, kalózkodott és teszi ezt mind a mai napig. Annyi boldog percet éltünk meg együtt, hogy nem is tudom megmondani melyik volt a kedvenc, melyik volt a legboldogabb. Persze ebben az is közrejátszik, hogy mindig a legfrissebb a legkedvesebb szívünknek. Amikor még csak Dávid mondogatta neki, hogy Apaja..., akkoriban sok szép helyen jártunk hármasban. Először Krétán, majd ősszel Párizs és Disneyland, télutón Dominika, nyáron Olaszország... És még sokáig sorolhatnám merre jártunk itthon is hármasban. Rengeteg fénykép őrzi kirándulásaink, kalandjaink emlékeit. Szerencsések a fiúk, hogy olyan apukájuk van, aki minden buliban benne van, aki maga is tud gyermek lenni mellettük, de mégis megfontolt felnőtt. A kalandok sora Dominik születésével sem ért véget. Immáron két gyermek épített apára homok várat, két gyerekkel pancsolta végig a nyarat és két gyermek mellett is boldog pillanatokat éltünk meg mindketten. Mindannyiunknak felejthetetlen élmény volt Egyiptom a Vörös-tengerrel és a Piramisokkal. De szívesen kirándultunk itthon is az Őrségben, Egerben, Balatonon. Ezeket az emlékeket is fényképek tucatjai őrzik számunkra. Amíg a kórházban töltöttem 3 hónapot a pocakomban a kicsikkel, apukája és anyukája is volt a két nagyobbnak, hogy semmiben sem szenvedjenek hiányt. Nem is lehet meghálálni, ahogy jött és látogatott minket bent (engem és a pockosokat), tartotta bennem az erőt, hogy igenis kibírjuk bármilyen nehéz is és egészségesen születnek majd a fiúk. És közben itthon leckét írt, kirándult, tanult, főzött, mosott és takarított. És persze játszott. Nem sok apukát tudok magunk körül mutatni, aki ha a gyermekei kérték, kérik mindenre kapható, hagyja, hogy homok várat építsenek rá, kacsázni tanít, ha kell egész nap pancsol és búvárkodik, hó angyalt készít és csuszkázik, beáll a szülinapi zsúron és egyszerre 25 gyermeket szórakoztat, "mondod vagy mersz" játékot játszik. És most már 4 fiú nyúzza ha épp ráér, és persze megpróbál minél többször ráérni. És emellett, ha ritkán is, meg leginkább éjszakánként, de mindig szakítunk időt a beszélgetésre, egymásra figyelésre.
Nemsokára kopogtatott egy kis pocaklakó. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a két csíkos tesztet meglátva az én Tomom indián szökdeléssel járta körbe a lakást. Boldogan vártuk, hogy kisfiú vagy kislány kopogtat hozzánk. Gyűjtöttük a tippeket, hogy Fruzsina vagy Dávid kerül a születési anyakönyvi kivonatra.
Nem csak szerető férj, hanem egy csodás apuka is. Gondolkodás nélkül vett és vesz részt azóta is mindenben, ami szemünk fényével, illetve szemünk fényeivel kapcsolatos. Pelenkázott és pelenkáz, ringatott, éjszakázott, altatott, szánkózott, kavicsot gyűjtött, kalózkodott és teszi ezt mind a mai napig. Annyi boldog percet éltünk meg együtt, hogy nem is tudom megmondani melyik volt a kedvenc, melyik volt a legboldogabb. Persze ebben az is közrejátszik, hogy mindig a legfrissebb a legkedvesebb szívünknek. Amikor még csak Dávid mondogatta neki, hogy Apaja..., akkoriban sok szép helyen jártunk hármasban. Először Krétán, majd ősszel Párizs és Disneyland, télutón Dominika, nyáron Olaszország... És még sokáig sorolhatnám merre jártunk itthon is hármasban. Rengeteg fénykép őrzi kirándulásaink, kalandjaink emlékeit. Szerencsések a fiúk, hogy olyan apukájuk van, aki minden buliban benne van, aki maga is tud gyermek lenni mellettük, de mégis megfontolt felnőtt. A kalandok sora Dominik születésével sem ért véget. Immáron két gyermek épített apára homok várat, két gyerekkel pancsolta végig a nyarat és két gyermek mellett is boldog pillanatokat éltünk meg mindketten. Mindannyiunknak felejthetetlen élmény volt Egyiptom a Vörös-tengerrel és a Piramisokkal. De szívesen kirándultunk itthon is az Őrségben, Egerben, Balatonon. Ezeket az emlékeket is fényképek tucatjai őrzik számunkra. Amíg a kórházban töltöttem 3 hónapot a pocakomban a kicsikkel, apukája és anyukája is volt a két nagyobbnak, hogy semmiben sem szenvedjenek hiányt. Nem is lehet meghálálni, ahogy jött és látogatott minket bent (engem és a pockosokat), tartotta bennem az erőt, hogy igenis kibírjuk bármilyen nehéz is és egészségesen születnek majd a fiúk. És közben itthon leckét írt, kirándult, tanult, főzött, mosott és takarított. És persze játszott. Nem sok apukát tudok magunk körül mutatni, aki ha a gyermekei kérték, kérik mindenre kapható, hagyja, hogy homok várat építsenek rá, kacsázni tanít, ha kell egész nap pancsol és búvárkodik, hó angyalt készít és csuszkázik, beáll a szülinapi zsúron és egyszerre 25 gyermeket szórakoztat, "mondod vagy mersz" játékot játszik. És most már 4 fiú nyúzza ha épp ráér, és persze megpróbál minél többször ráérni. És emellett, ha ritkán is, meg leginkább éjszakánként, de mindig szakítunk időt a beszélgetésre, egymásra figyelésre.
A világ LEGJOBB Apukája
:-)
