Gáton

Pénteken délután a Gáton mozgattuk le a két kis örökmozgót. Muszáj volt, hiszen ma nem volt ovi, így nem kicsi energia túltengésben szenvedtek. Miután Domit összeszedtük szolfézs óra után a suliban gondoltuk megnézzük mi újság a telepen, Dávid úgyis ott van edzésen, a dob óráig még van idő, nosza rajta. Ott legalább nem kell feltétlen kézen fogva sétálni, vannak biztonságosnak tűnő szakaszok. Hát időnként tényleg az, mármint olyan mintha biztonságos lenne, de amikor ennyire túl vannak pörögve, akkor felül szoktam ezt is bírálni. Most nagyon erre hajazott a két legkisebb, persze Domi is partner volt benne, mert menni akart kacsázni, de hideg is volt, meg még ugye hátra volt a dobóra is, estek keltek a nemalvás eredményeként. Meg a héten amúgy is ilyen estek-keltek hét volt az oviban is. De ezt már talán írtam is. 

Közben Dávidék már parton voltak, futottak. Ádámmal beszélgettünk, ekkor derült ki, hogy Dávid hétfőtől a nagyokkal, az "A" csoporttal fog edzeni, azaz törhetem kicsit a fejem a logisztikán ismét :-) De ugyanakkor örülök nagyon. A héten már sokszor mondta, mármint Dávid, hogy megdicsérte Ádám, és hogy akkor mostantól komolyabban fog edzeni. Hát muszáj is lesz, mert a nagyoknál ez már annyira nem piskóta... Így mindenképpen hasznos volt, hogy ott jártunk, kicsit talán veszítettek pörgésükből a legkisebbek, Domi is levegőzött egyet a hosszú sulis nap után a dob előtt, hasznos információkat gyűjtöttem az edzések további alakulásáról. Most legalább tudom, hogy már most gondolkodhatom a téli edzések logisztikáján. Mert a hétfő-péntek telep azt hiszem nem lesz gond, hiszen hétfőn mindketten járnak és pénteken pedig csak Dávid érintett, legalábbis akkor, ha 1/2 4 előtt kezdődik, kedden-csütörtökön tornatermi edzések vannak, ami a mi sulinkban van, ez biztosan könnyen fog menni, szombaton most is úszás, ugyanakkor, ugyanott mint eddig mindig, és a szerda... Hát ez nem lesz egyszerű, mert fél öttől fél hétig, de nem itt, hanem Óbudán és a Szigeten. Tanmedence előtt futnak a Margit-szigeten, majd a szokásos helyen van tanmedence. De ez időben jelent sokat, mert idáig el is kell jutni, ráadásul onnan haza is kell érni. Ami kb. azt jelenti, hogy 1/2 4-től 1/2 8ig lesznek lekötve. Hát lecke ügyben lesz mit alkotnom a logisztika terén, mert ez nekik még nem megy egyedül. Márpedig a lecke készen kell legyen.

Kajak - családi nap

Ez még a zűrös, szűkös múlt hétvégén történt. Vasárnap kajakos, bográcsolós, evezős, csapatépítős, családi nap volt. Szerencsére időjósaink rosszul látták milyen idő lesz ezen a napon, mert amíg tartott a program addig szép, napos, nem túl hideg, nem túl meleg őszi  időnk volt. Dávid evezett. Nem is keveset, bár voltak a nagyobbak, akik többet. Na de nem is ez a lényeg. A gátról indultak mindannyian. Dávidék a Nagytétényi Kastélymúzeumig eveztek. Hát ez valahol az M0 alatt van, szerintem nem kicsi távolság. Mi, mármint a kicsik, Domi (aki még kicsi és most nem evezett), és persze apa és anya, ide buszoztunk már eleve. A busztól pedig lesétáltunk a Duna-partra. Nem igen tudtuk eltéveszteni merre menjünk, mert már a csapat (szülői) egy része ott készült elő a bográcsolásra. Krumplipucolás, virsli karikázás, kolbászaprítás, hagymavágás, tűzrakás... Mi először voltunk ebben a társaságban, lévén a fiúk nyáron váltottak kenuból kajakba. De remekül éreztük magunkat. Már ha eltekintünk attól az aprócska szösszenettől, hogy a két legkisebbet lepkehálóval kergettük, leginkább azért, mert csak itt a Duna, meg víz, annyira pedig nincs meleg, ha  a ruha vizes lesz. Márpedig ők is a víz szerelmesei. Már tettek rá célzást, hogy ha nagy leszek én is evezni fogok... :) És persze folyamatos lelki problémájuk volt, hogy sem Domi, sem Dávid most nem velük játszott.

Hamarosan megérkezett Dávid is. Megharcoltuk a muszáj átöltözni mentet, mert szerinte nincs hideg (ezt mondja mínuszban is), és persze gyerek mivoltából fakadóan nem hiszi, hogy vizes pólóban (márpedig egy kajakban nem lehet szárazon maradni, ha evez is) nagyon meg lehet fázni. Mert ugyan a spico most már derékig szárazon tartja, de a felső ugyanúgy úszik a vízben. Szóval megküzdöttünk, de én nyertem :) Legalább most. Közben készült a finom paprikás krumpli sok-sok virslivel, kolbásszal. Az illata isteni volt. Most én nem voltam konyhatündér előtte, lévén futafok volt és mi gyalogosan közlekedünk, így nem vittünk több tepsi házi sütit, de akadt meggyes potyogtatós, almáspite, szóval finom nasik tömkellege. Domit az almáspitén kívül sajna semmi sem hatotta meg. A két kicsit annál inkább. Ott sertepertéltek a bogrács körül, amíg el nem készült, lakmároztak belőle és a sütikből is. Dávid is szereti. 

Volt kacsázás, fára mászás, játék, csevej, mi egy más. Szerintem mindenki jól érezte magát. 

Két óra felé elindultak sodrással szemben, vissza a gátra az evezősök. 

Feloszlott a társaság mi is elindultunk hazafelé, mert a két legkisebben már látszottak az alváshiány tünetei. Remek kis délelőtt és koradélután volt. A kicsik is nagyon élvezték a sok apró kincset, amit a parton találtak, dobáltak. 

Szerencsére Dávidék még a kora esti vihar, dörgés és eső előtt visszaértek a telepre, onnan pedig haza.

Hancúr a Gáton

Hát ezt ma sem lehetett kihagyni, bár ismét sikerült hisztisen érkeznünk. Már a két labda sem elég... Vagy mégis, csak kell egy kis idő, míg megszokják, hogy nem mindig van mindenből fejenként egy-kettő-három?...

Tegnap óta majdnem fél métert emelkedett az öböl vízszintje, de még így is alacsony. A jó kis kacsázó helyen süppedős kavics és homokszerű valami fogadott bennünket, amíg a két nagyobbra vártunk. (Amúgy lehet, hogy csoda történik a háttérben? Dávid átöltözve jött ki az edzésről :) ) Szóval, ott tartottam, hogy kacsázni indultunk...

 Szerencsére a cipőt totális átázása előtt megjöttek a nagyok és indulhatott az igazi hancúr. Na jó, marakodás a labdákért mindig van, meg most éppen az egyik fent is akadt egy fa tetején, legalábbis egy rövidke időre, de nagyon mosolygósra sikeredett a délután. Még a kis nagy kamasz is mosolygott, játszott, nevetett. Ilyenkor annyira boldog vagyok, szeretem, amikor mind mosolyog.

A nagyok cirkuszi ötletére már apa is beállt a sorba, mit nekünk a fehér nadrág, persze, hogy térdelünk, hasalunk mi is a fűben, ha igazi móka kerekedik. Csak valahogy nagyon nehéz négy apró népet egy fényképre varázsolni, főleg, ha az egyik mindig valahová elkószál... 

 És azután fordult a kocka, gazdát cserélt a fényképezőgép és anya ment mókázni...

Hőség és őrület....

Nagy a hőség, nem szeret "kimozdulni", "kirándulni" a vendég, a mi gyerekeink pedig szép lassan megzakkannak itt bent.

Délután végül úgy döntöttünk, hogy ha jönnek ha nem, mi megyünk, mert muszáj mozogni. Hogyan is néznek ki a mentre kész ikreink?

Persze a feltett kérdés után nem volt kérdéses, hogy jönnek a vendégeink is. Egy kis lángos evést követően előkerültek a labdák is...

A Gátra kimenni labda nélkül nem igazán lehetséges. Persze ez  mindig jár egy kis harccal, vitával, de az első pár perc nehézsége után mindig előkerül az összhang is. Most sem volt ez másképpen, bár ezzel kapcsolatosan folytattunk egy kis vitát. Szerintünk a labdáért folytatott kisebb-nagyobb csaták alakítják a gyerekek kapcsolatait, kompromisszum készségét, szocializációját és az idő előrehaladtával mindig beköszönt a békés együtt játszás is. Vendégünk szerint ez csak harc és így nem lehet játszani, hogy valamelyik csemete folyton folyvást meg akarja kaparintani csak és kizárólag saját magának a labdát. És ennél már jobb sétálni is, így egy rövid időre külön váltunk, mivel a mieink hallani sem akartak a labdajáték abbahagyásáról.

Hogyan is kell elkezdeni a játékot? Hát megszabadulunk a cipőnktől...

Lovas :-)

Miután szerintem megértésre találtak érveink már ötös csapatban folyt a gyerekek labdázása és igazán mosolygós is volt..

Sikerült őket alaposan lemozgatni, mire megérkeztek nagyiék a két kisebbért. Muszáj volt kikölcsönöznünk őket a reggeli két utazónk miatt. Ugyanis mindkét nagyobb gyerekünk holnap utazik 3 napos osztálykirándulásra, ráadásul pontosan egy időben, de még csak véletlenül sem egy helyszínről. Ezt pedig lényegesen egyszerűbben lehet kivitelezni a csöppek nélkülözésével.