Pótolni valók....

Elég hosszas a listám ;)

Volt 

- Domi 12 éves lett

- Anyák napja

- Kicsik 5 évesek lettek

- Floorball bajnoki meccs a bronzéremért

- Gyermeknap

- Fertőtó kerülő bicajtúra a nagyobbaknak

- Erdei iskola és osztálykirándulás

- Nevtan történetek

- Dominik születésnapi buli

- Hosszú hétvégék

ami jön:

- Dávid születésnap 15 :)

- Dávid születésnapi buli

- Folytatódnak a nevtan történetek

- sportolás

- iskolai gondok- problémák- sikerek - mit tegyek (tegyünk)

- Vízitúrák

- Edzőtábor

- Rokonlátogatás

Lenne mit írnom bőven... most már csak az időpontot kellene megtalálnom hozzá...

Igyekszem....

Szülői

Mindjárt kettő is és átfedéssel egyszerre. Közben négy kiskorú otthon négyesben. Izgi nem? Mondjuk zseniálisan elvannak egymással, az más kérdés, hogy utána van mit rendbe tenni játékosztályon :) Főleg, hogy három órás volt...

Domiét még párosan kezdtük. Szerintem zseniális hagyomány, hogy az első szülői értekezleten minden tanár bemutatkozik a szülőknek. Azon túlmenően, hogy legalább van kihez kötni egy-egy tárgyat nagyon fontosnak tartom, hogy így tudjuk azt is, mik az elvárások, ki hogyan kér számon, és hogyan jutalmaz, ne adj büntet. Azt hiszem ez nagyon szimpatikus volt számunkra. És a maga furcsasága is ott volt, hogy azért akadtak, akik még engem is tanítottak, így a követelményeik annyira nem okoztak meglepetést számomra. De mennyire más ott ülni a régi padokban immáron szülőként, ráadásul duplán érintetten...

Sok-sok információ zúdult ránk. És bár elmondhatom, hogy továbbra is azt gondolom, hogy sikerült a fiúk számára a legjobb megoldást megtalálnunk, és igazán jó kezekben vannak (Domi az elkövetkező nyolc, Dávid pedig öt évben), azért elszomorít az a helyzet, ami az oktatásban az elmúlt hónapokban történt.

És ez közelről sem iskola probléma szerintem. Nincs tankönyv, legalábbis az ingyenes tankönyvre jogosult gyerekek nem minden könyvet kaptak kézhez és a pótlásukat a központi tankönyvellátó október 15-ére ígérte. Ez szerintem vicc. Nálunk ez még inkább érződik, mivel Dávidot a szokásos határidőkön túl csatlakoztattuk az iskolához, így első körben, bár jogosult lenne ingyen tankönyvre, mégis az volt a felállás, hogy meg kell vásárolnunk a könyveit. Az iskola segítő szándékát jelzi, hogy azt tanácsolták, kérjünk róla ÁFA-s számlát az intézményfenntartó nevére és ők mindent elkövetnek, hogy ezt a pénzt visszakapjuk. Aztán egy kis jogszabály változás következtében mégis módjuk nyílt pótrendelést benyújtani, így a még meg nem vásárolt könyveket megrendelték számunkra. Na ezekből még semmink nincs.

És még sorolhatnám hosszan az új rendelkezéseket, amik nem könnyítenek az életünkön. Szerencsére a gimnáziumokra nem vonatkozik a délután négyig tartó iskola, de mégis kaotikus a helyzet. Új diákigazolvány hiányában ugyanis nem tudják a fiúk igazolni, hogy ők igen is gimnazisták, így ha egy rendőr igazoltatja őket, akkor csak a korábbi általános iskolai igazolványukat tudják bemutatni, amivel ugyebár visszaviheti őket a rendőr a korábbi iskolába. Áthidalandó egyenlőre én írtam nekik igazolást, kérdés megfelelne-e. Mindenesetre már elindult az új diákigazolvány kérelmünk, holnap le is adjuk az okmányirodai adatlapot hozzá. Remélem sikerül mellé igazolást vagy ideiglenes diákot is kapnunk...  

Azon túl, hogy azt gondolom, hogy az új rendelkezések sok szempontból lehetetlen helyzetbe hozták az iskolákat és a pedagógusokat, utolsó percben átírandó tantervvel, és a kapcsolódó elképesztő bürokráciával, azt hiszem nem lehet okunk panaszra. Csodálatra méltó volt a még mindig látszó lelkesedés, hogy értéket teremtsenek, tudást adjanak a gyerekeknek és egy jó közösséget alkossanak számukra számtalan programlehetőséggel és a hagyományok ápolásával. 

Csak, hogy mindjárt egyet említsek, még a hónapban háromnapos bicajtúrára mennek a Balaton északi partjára programok elképesztő kavalkádjával. Ugye nem kell mondanom, hogy lelkesek ? :)

Évnyitó

Elérkezett a nagy nap.

Nem mondom, hogy nagyon várták, de azt igen, hogy érdeklődéssel tekintettek elé, egy kis természetes kíváncsisággal, félelemmel karöltve. Érthető. 

Domi egy jó kis közösséget hagyott maga után, bár nem volt mindig és minden tökéletes, de szeretett az általános iskolába járni és szerintem nyugodtan elmondható, hogy sok kis haverja volt. Kitűnő eredménnyel végezte mind a négy évet :) Persze, hogy izgult kicsit, mi vár rá, milyenek lesznek a többiek és a tanárok, milyen lesz az új iskola, fogja-e szeretni, tudja-e tartani a lépést. És persze izgalommal várta, hogy megkapja az iskolai kitűzőjét ünnepélyes keretek között az évnyitón. 

Dávid egészen más. Nem mondom, hogy nem voltak haverjai és azt sem, hogy rosszul érezte magát az általánosban, de nála az ő érdekei kívánták azt, hogy ha lehet váltani váltsunk, hiszen így fejlődik, tanulhat, és még esélye van a felzárkózásra  is, illetve arra, hogy lássa (ne csak tudja tőlünk, illetve ne csak érezze a kapott családi értékek alapján) egyáltalán nem ciki jól tanulni. Kíváncsiság benne is volt a suli iránt és persze szerette volna látni milyenek a többiek, befogadják-e nyolcadikban egy már három éve csiszolódó közösségbe. 

Mentünk velük. Szerencsére Dávid leendő osztályában nyitottak voltak a gyerekek, beszélgetni kezdtek vele, így apa csatlakozott hozzánk a kicsiknél, a leendő ötödikeseknél (akik ebben az iskolában elsősök, és mégsem). 

Számomra különösen megható volt az évnyitó ünnepély, hiszen én is ebbe a gimnáziumban töltöttem gimis éveimet, bár akkor még nem nyolc osztályos rendszerben. Furcsa és mégis öröm volt újra itt hallgatni a Himnuszt és az igazgatói megnyitót, látni, ahogyan mindkét kisfiam ott áll és most ez nekik szól. Domit, amit a nevét hallva kiment és a leendő végzősöktől megkapta a kitűzőt. 

Az igazgató néni pedig megnyitotta az iskola 133. tanévét. Elképesztő. Múlt, hagyományok, emlékek és a jövő.

... és egy 5.b osztály...

Mozi folyt köv.

Íme a folytatás. Még tavaly kapták ezt a két jegyet is. Ez már nem az ígéret része volt, de azt hiszem örültek nagyon a lehetőségnek, hiszen nem járunk gyakran moziba. Talán pont emiatt nagy kincs, ha lehetőség nyílik rá, hiszen az ottani feeling, a széles vászon, a 3D élmény, a kukorica, üdítő, nézőtér otthon nem adható vissza. Ma egy klasszikus figurákat tartalmazó film került terítékre. Igazi legendák mind: Télapó, Húsvéti Nyúl, Fogtündér... Bár bevallom nekem a Homokember sok mindent nem mondott, de kiderült, hogy Ő Álommanó:). Dér Jankót pedig már ismerjük a Télapu történetből... Ez is sikert aratott a fiúk körében, sőt szerintük, már a két kicsinek is tetszett volna ez a film (ismerik őket :), meg miegymás). Hazafelé most is meséltek, ismét egymás szavába vágva.... Domi szerint a nyuszi volt a legviccesebb, meg amikor a mumust kergették a saját "lovai"...
Szeretem, amikor az apróságoknak is ennyire örülnek, mint például annak, hogy most egy nap kimaradással kétszer is voltak moziban.

na és persze egy olyan kép is ahol a lovak is ott vannak :)

Mozi

Ma moziztak a nagyok. Egyrészt ez régi ígéret volt, másrészt pedig a Szép Kártyán lévő egyenleg a mai éjféllel akárcsak ez az év is a múlt részévé válik. A nagyok kívánságának megfelelően A Hobbit című film került ma terítékre, és mivel még egy mozinyi keret állt rendelkezésre, így kaptak még két jegyet immár az új esztendőre. Na de arról majd később. Nagyon várták. Mindketten Gyűrűk ura fanatikusok, bár olvasásra még túl hosszú nekik, a filmeket kívülről tudják elejétől a végéig és vissza is. Nagy izgalommal várták hát ezt a mozit is. Elbeszélésük szerint szupi volt a film, egy-két rémisztő jelenettel tarkítottan. Bevallom nagy fenntartással kezeltem anno akár a Gyűrűk ura trilógiát anno, amit akkor néztek meg, amikor már minden kishaver látta körülöttük, és ezt is több részletben folytatásos teleregényként. Most is voltak fenntartásaim, ráadásul 3D volt. De azt hiszem nem sérült nagyon a lelkük :), mert a mozi után be nem állt a szájuk, sőt összevesztek azon is, ki mesélhet nevetgélve, mosolyogva és melyik részről.

Pöttyök

Az úgy kezdődött, hogy múlt héten szerdán éjjel Patyi egyszer csak közölte böfögtem. Pontosabban nem böfizett, hanem hányt. Azután visszaaludt és nem történt semmi reggelig. Nem volt lázas, nem fájt láthatólag semmije, viszont rendkívül gyenge volt. Itthon maradt. Oli nagy hősként egyedül képviselte önmagukat az oviban csütörtökön és pénteken is. Közben Patyi popsiján jött pár piros pötyi, amik pont úgy néztek ki, mint Domi szemölcsei korábban. Csütörtökön Dávid is hasmenést produkált, így pénteken már ő is itthon pihent.

Pénteken nagyiéknál aludtak a fiúk (mind a négyen), mert a suli jótékonysági estjére voltunk hivatalosak. Másnap pedig amikor délután értük mentünk, már sok szép pötyi volt nem csak a popóján. Nem kellett sokat töprengenem mi is lehet ez... (szerencse, hogy minden egyéb családtag már túlesett rajta)

Bárányhimlő.

:(

Vasárnapra apa is ágynak dőlt, majd délután Domin volt a sor. Ma már ő is itthon volt, és nem is mehet legalább csütörtökig suliba. De a bárányhimlő miatt Oli is itthon ragadt, bár neki még nincsenek pöttyei.

Patyi időnként szenved, időnként eleven "hétördög", időnként megszeppent, időnként büszke a pöttyeire, hogy csak neki vannak. Oli pedig lelkesen mondogatja, hogy ő mehetne bárhová, mert ő nem pöttyös :)

Egyébként ha már így alakult, akkor annak azért kicsit örülnék, ha ő is pöttyös lenne.

Azt hiszem nyilván való, hogy az eltervezett adventi naptár emiatt került csúszásba, mert hát bizony, azt mégsem az orruk előtt kellett volna elkészítenem, viszont az éjszakák elég rövidek és bevallom, néha nekem is szükségem van egy kicsike, de tényleg csak egy kicsike alvásra. Így folytatásos regény módjára esténként próbálom befejezni. Szerencsére a fiúk türelmesek... :)

Persze nem csak ez a terv dőlt dugába, hanem még más egyéb nekik szánt projekt is húzódik az "itthonlévők" számának drasztikus emelkedése miatt. Hogy lesznek így Luca napra kincsek? Hogy készülnek el a horgolt kis állatkák titokban? Leginkább az utolsó szó hangsúlyos. De már csak 5 munkanapom van ebben az évben :), és talán ezen a munkahelyen is.

Mikor lesz már őszi szünet?

Hát az elmúlt két hét sem volt piskóta a két nagyobbal, de a négynapos hétvége utáni sem lesz könnyebb. A múlt héten Domi írt sorban minden nap dolgozatot, először környezet, azután szövegértés, majd végül nyelvtan dolgozat. 
A héten Dávidékon volt a sor, kezdve egy jó kis nyelvtannal és informatikával, folytatva csütörtökön angollal, matekkal, törivel és fizikával, pénteken pedig lett volna kémia, de az elcsúszott jövő hétre. Domi sem maradt ki a szórásból, ő németet írt a héten.
Na és akkor mi vár még ránk jövő héten a szünetig? Domi matekból és olvasásból ír. A matek még csak hagyján, mert egy kis gyakorlás és kész, de az olvasás az rengeteg: Rege a csodaszarvasról, Az isten kardja, Attila temetése, Éjjel a Tiszán, Emese álma, A kerecsensólyom, A magyarok útra kelnek, Árpád a honalapító, Pusztaszer, Botond, Lehel kürtje, Az első magyar király, I.István koronázása, A koronázási jelvények, A sapkatöltés, Andorás vitéz, Szent István király intelmei, Szent László csodái, A tatárjárás, A fényeslitkei asszonyok és a tatárok, Az ország újjáépítése, A nándorfehérvári diadal, Meghalt a zászlóért, Mátyás anyja, Hunyadi Mátyást királlyá választják, Mátyás király és a varga, Mátyás király könyvtára, Az első magyar nyomtatott könyv, A mohácsi csata, Az ország angyala. Természetesen ezek tartalma, szereplők, évszámok... Nem fogunk unatkozni. 
És Dávidék? Hát az elmaradt kémia témazáró egy kicsit megspékelve, egy jó kis irodalom és történelem témazáró, és biosz doga a vadi új tanárral, akit csak egyszer láttak.
Na? Nesze neked négy nap pihi.

Futafok 2012

Az időjárás szinte nyárias volt ma hasonlóan a tavalyi Futafok-hoz. Délben, kora délután már nagyon meleg volt. Azt hiszem, hogy bár ez már egy évek óta megtartott kerületi sportrendezvény, mégis a szervezés és a rajt valahogy idén nem sikerült. A rajt után egyből két kanyar következett, ráadásul nagyon szűken, így az alsósoknál nagyon sok volt az esés. Sajnos Domiék futamában is. A rajtnál ügyesen talpon maradt, azt hittem már túl vagyunk a nehezén, de a befutásnál feltűnt, hogy ennél azért előrébb szokott végezni, azután pedig amikor mutatta, hogy vérzik a karja, mesélte, hogy nagyot esett a kanyarban a rajt után. Valaki kitette a lábát és kvázi fellökte. Leápoltuk a kezét, szerencsére kaptunk Betadine-t és ragtapaszt. Igazából nem tudom hanyadik helyen végezhetett, én olyan 40-50 közé saccolom, ami legalább egy 10-sel rosszabb a megszokottnál. De azt hiszem így is nagyon szépet futott, esés után. Azután mikor anyuékhoz felértünk ebédelni, és átöltözött, akkor láttam, hogy tényleg hatalmasat eshetett, mert a háta tiszta zúzódás és horzsolás volt. Akkor mesélte, hogy gurult is, meg minden, a könyökénél szép lila és kicsit dagadt. Azt hiszem elmondható, hogy ezek után remek teljesítményt produkált ma Domi, akárhányadik is lett. SZÉP VOLT DOMI!

Ebéd után jött Dávid futama. Egy remek rajt után nagyon szépen futott, odatette magát  és nyolcadikként ért célba. Olyanokat előzött meg, akik évekig jóval előtte értek célba, illetve olyan valaki után futott be rögtön, akit eddig még csak meg sem közelített. SZÉP VOLT DÁVID! MEGCSINÁLTAD! (Mert hogy a kiindulási cél az első tízben benne lenni volt) Utána még bohóckodtak egy sort, leöntötték magukat vízzel, belőtték a sérót, meg jöttek-mentek nevetve, mókázva. Annyira szeretem, amikor ilyen vidám és mosolygós.

És mivel ilyen laza napunk volt, a végét megspékelte egy külön matek órával. Most épp irodalmat tanul, hogy holnap evezhessen, mert holnap kajakos csapatépítős családi nap lesz :)

Kamaszkor 2.

Két egyes után két ötös csak másból, ilyenkor mi van?

Mi legyen a büntivel? Aminek a kikötése az volt, hogy amíg ki nem javítja, addig nem mehet sehová.

Na de ha nem megy edzésre, akkor én bolondulok meg az amúgy is túltengő energiáitól, meg a kamaszkorától. Mert ha jár edzésre, akkor azért legalább lefárad kicsit, ráadásul levegőn van, egészséges dolgot művel. Ha pedig Matildba nem mehet, akkor ott hogyan fog vizsgázni félévkor, ráadásul nem mellékesen hiába fizetjük a havi díjat. Na jó, ha csak egyszer nem megy emiatt, az még bőven belefér, de mivan akkor, ha a javításhoz ennél jóval több idő szükségeltetik? Mert közben nem felel, nem írnak, vagy ha igen azzal még nem javított. Mert mostanában sok a fegyelmezésből származó órai munka osztályozása. 

Ugyanakkor azt is látom, hogy amit szeret, azt meg is tanulja. Nagy dilemma ez. 

Ha meg a szerelem a kérdés? Na ott vagyok igazán bajban. Mert ha nem engedem, akkor sokkal dacosabb, ráadásul úgyis megoldják másképpen a találkozást. Lévén közös az iskola. Hét közben úgysem megy, mert elfoglalt (suli, edzés, tanulás)... Hétvégén meg? Most is milyen zsúfolt, de az üres órákban pl a futafok közti várakozásban, amikor mást nem lehet tenni... 

Hát még alszom rá egyet. (Engedékeny vagyok? )

Segítséééééééééééééééééég (mint Micimackó, amikor beszorul Nyuszi házába - :) - )

Hogyan szakadjunk legalább két felé, avagy egy programdús szombat krónikája

Elég mozgalmas szombatnak néztünk elébe. A nagyobbaknak kajak verseny volt. És bár ezt most amolyan próba volt, hiszen elsőnek számított. Közben pedig Dávidnak jelenése volt a már említett Iskolák Ókori Olimpiája rendezvényen szervezőként. Kész szerencse volt, hogy az ő futama kora reggel volt, és utána szabad lett a napja. Tetszett neki nagyon a kajakverseny (bár most még az érem közelében sem lapátolt), szokta, hogy itt nem 7 - 10 hajó indul egy futamban, hanem sokszor bizony negyven. De külső szemmel mégis azt mondanám, hogy talán mégis jobban odatette magát, mint anno a kenunál. 

Ami pedig külön öröm volt, hogy azt láttam szeretik egymást a kajakosok. Na persze nem vagyok naiv, tudom én, hogy itt is van csúnya beszéd, meg egymás szekálása, de még sincs az a durva beszólogatás, kővel dobálás. A futam után aztán rohantunk a sportpályára és még éppen elcsíptük a láng meggyújtását. Dávid megkapta tógáját és beállt a csatasorba ellátni feladatait. Azt hiszem remekül érezte magát. Remélem azért mesél egy s mást, hogy milyen feladatok voltak a "versenyzőknek". 

Eközben Domi a gáton melegített, hiszen nemsokára jött az ő futama is. Várható módon nem szerzett érmet, de nagyon ügyesen végigevezte a távot. A futam után nagyiék Patyi hisztije közepette a két legkisebbet elvitték magukkal, könnyítendő a helyzetünkön. Mostanában, ovikezdet óta Patrik leginkább sehová nem szeret menni itthonon és a Tesco-n kívül. Ez utóbbinak is csak az a varázsa, hogy a pénztárak előtt van egy "néno" autó, amibe ha rendesen viselkednek, és éppen üres beülhetnek egy kicsit bohóckodni Olival. 

A jövő utánpótlása :)

Domira még várt egy váltó futam délután. Egy gyors ebéd után mehettünk vissza a gátra, készülődni a váltóra. Közben pedig folyamatosan mondogattuk Dominak, hogyan próbálja kicsit feltüzelni magát egy verseny előtt. (Idézet a Madagaszkár c. filmből: "Na ki az állat? Én vagyok az állat...) :) Olyan helyes a korosztálya. Csupa jópofa kiskölök, akik még mellette tudnak köszönni, ha látják, hogy ismernek valahonnan. Jól elszórakoztak a rajtig, majd a futam után is. 

 A nap végén pedig, immáron Dáviddal kiegészülve a családi csapat baktattunk kifelé a gátról, amikor Domi csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy előttünk sétál egy kisfiú és az anyukájuk, "De hol a Miksa?", amikor a bokor mögül egy hang válaszolt, hogy "Itt vagyok" :) Amíg nem kellett elválniuk, addig beszélgettek kifelé menet. Már megérte kenuról kajakra váltani, nem? :)

Azt hiszem egyikünket sem kellett altatni. Amiért pedig nagyon hálásak voltunk, az a reggeli igencsak hűs időjárás utáni napközbeni derű és napsütés és jó idő.

Vasárnap délután a sétát nem lehet kihagyni. Ha csak nem szakad le az ég, akkor a lábaimban van a km. Persze nem csak nekem van mehetnékem, általában a kicsik is partnerek, meg a nagyok is. Sokkal kezelhetőbbek, ha tudják mozoghatnak. Szeretünk ilyenkor olyan helyeken járni, ahol nem kell kézfogás, lehet futni- szaladni persze csak bizonyos feltételek mellett, mint például, ha szólunk megállás, vagy visszajövetel. Az egyik nagy kedvenc a Budai Vár. A mostani sétával aprócska célunk is volt, bár most nem iskolai házi feladat telesítése miatt. Gesztenyegyűjtés. A múlt hét végén annyira tetszett a két legkisebbnek, hogy gondoltuk megismételjük a mókát. A sétányon pedig számos gesztenyefa várja, hogy terméseit összegyűjtsék a gyerekek. Nagy móka volt megint a bokrok tövében keresgélni a kis gesztenyéket, vagy ahogy a két legkisebb mondaná a golyókat. Tele rakták a fényképezőgép táskát. Gyűjtöttek mellé tüskék házikót is, így tökéletes házi őszi dekorációt tudtam varázsolni a gyertyás kosaramba, a vázába.  

Persze akad más móka is a sétányon, mert van látcső is, és a két legkisebbnek van két bátyja, akik időnként nem röstellenek tréfát űzni a kisebbekkel. Nem volt ez most másként, Dávid azt mondta Patyinak, hogy ha nem éri fel a látcső fenti nézőkéjét, akkor nézzen bele alul (ott ahol a pénzbedobálós része van), mert ott is ugyanazt láthatja, mint fent. A kicsi persze itta szavait. :)

Azután akadnak lépcsők, ágyúk, könyöklők, templomok, megállók, ülőkék, ahol szintén lehet mókázni.... Először az ülőkéket vették a fiúk célba (meg persze anya sem maradhatott ki a mókából)

Majd jött a könyöklő...

 A lépcsők...

És ha már nálunk volt a fényképező, és esti fények is voltak, akkor apa is játszott egy kicsit a géppel...

Mire hazaértünk teljesen besötétedett.

Amikor borul a rendnek vélt káosz...

Már azt hittem, hogy tutira minden ok. És akkor elég egy aprócska változás és borul minden. Már eleve volt egy kis csere, mert Domi ma kivételesen nem edzés után ment dobolni Tamás (a dob tanár) egyéb munkája miatt, hanem rögtön suli után, egy órára. De ez elvileg még ok volt, legalábbis kedden úgy tűnt működik. Majd ma talán az első szünetben telefonál Dávid. ( Tudni illik beválasztotta az iskola a kerületi Iskolák Ókori Olimpiája vetélkedő szervező gárdájába, amire ő is és én is nagyon büszke vagyok, mert neki jó, mert érzi itt szeretik és ettől már nekem is jó, meg persze azért is, mert ezek szerint a suliban tud viselkedni, és csak nekünk jut a kamaszos kilengésekből?) Szóval azért telefonált, hogy a hatodik óra után megbeszélés lesz és nem tud menni edzésre, mert sokáig tart. Amíg beszéltünk, addig szép lassan azért kiderült, hogy edzésre tud menni, de nem végez csak kicsit később. Riadóztatta aput is, mert ma ott ebédeltek és ő volt a taxi sofőr szolgálatos a suli-dob-edzés vonalon. Na és innen indult a kalamajka. Mert apu elment Domiért, hogy elvigye dobolni, de kiderült, hogy MA megváltoztatták az órarendet és még lenne egy hatodik órája, ami eddig nem volt. Szerencsére ezt a problémát át tudtuk hidalni, mert elkértük erről kivételesen (informatika volt és mivel tavaly szakkörös volt, így nem is marad le egy óra kihagyással), szóval dobolás pipálva. Na és akkor jött a totális káosz.

Dávidért mentek vissza az sms-ben kapott időpontra, de ő sehol, mobilt nem veszi fel, sms-re nem válaszol. Viszont ahhoz, hogy legalább egyikük ebédeljen, apu elment Domival, hogy ő ebédeljen, én pedig vártam Dávid hívását. Szerencsére ma nálunk volt nagyiék autója, mert egészséges igazolásért is kellett menni az ovi kezdéshez Tökölre a doktor nénihez (hogy miért nem váltunk orvost? mert nagyon szeretem, totálisan megbízom benne, és neki is vannak ikrei is, így tudja mit élünk át velük, mellettük, emellett pedig kiváló szakember). Na és miután apuék kigördültek hazafelé, rá kb. két percre Dávid kikelve magából telefonált, hogy őt otthagyták a suliban, éhen fog halni, stb. stb., csak mint egy kamasz. Mint írtam, szerencsére autós napunk volt, így összeszedtük őúraságát, elvittük az edzésre, ahová megkapta aputól az ebédszállítmányát is (brassói apró pecsenye sült krumplival). Végül is mindenki mindenhol (majdnem mindenhol) ott volt időben, de nem sokon múlott. És oda a "zseniális" logisztikai rendem. Mi lesz itt még később?.... Azt hiszem nem kérdés, muszáj valahogyan szert tennünk ismét egy autóra. Eláruljam mit szeretnék ? Egy "bogarat". Tudom, nem hat személyes, de legalább nem arany árában mérik és a gyerekekkel egy felnőtt tutira befér (amíg meg nem nőnek túlságosan), hogy ezt a rohanást délutánonként tudjuk kezelni akkor is ha borul a "rendnek nevezett káosz". 
És a két kicsi még oviban volt :) És milyen csoda gyönyörűt alkottak.... Festettek létrát és kiflit (a jelüket nagyban) és csináltak szép csigabigát... Alkalomadtán megmutatom....

Sulisok

Elindult a szokásos őrület. Immáron néggyel, de most inkább csak a nagyokról írnék, hiszen a délutáni rohanásban a kicsiknek még nincs aktív szerepe, csak csendes (na jó zajos) szemlélői.

Hol is kezdjem... Hát azt már írtam, hogy Domi negyedikes és szeretnénk, ha felvételizne, Dávid pedig hetedikes, ami szintén nem kevésbé fontos, bár most inkább az előbbi jelent nagyobb vízválasztót számunkra. Nagyon örülnék neki ha sikerülne, mert Domiban van küzdés, akarás, azt hiszem még az önbizalom terén sincsenek hatalmas problémák. Neki mindenképpen érdemes bekerülni egy gimibe, és bevallom nekem, nekünk is könnyebbség lenne, ha tudnám, tudnánk, hogy nyolc évig jó kezekben van. Persze emellett nagyon fontos Dávid éve is, hiszen a hetedik sem egy könnyű tanév, két, pontosabban három új tantárgy. Ebből kettőre azt gondolom még hangsúlyt is kell fektetni, mert fontosak (fizika és kémia), a harmadik pedig az etika, ezzel még mi is ismerkedünk. És persze nála is nagyon szeretném megerősíteni a fő tantárgyakat, hogy jövőre ne úgy kelljen középiskolát választani, hogy ahová tuti sikerül, hanem ténylegesen legyen lehetőség válogatni, mit szeretne, szeretnénk.

A suli igazából nagyjából a szokásos időbeosztást adta, Domi minden nap fél egyig, kivétel a péntek fél három egy lyukas óra utáni testneveléssel. Dávidnak pedig minden nap 6 órája van, szerencsére zömében tesi az utolsó. Mégis van két húzós nap, a szerda és péntek, amikor a hatból ötre bizony tanulni kell. A pénteket kicsit kritikusnak gondolom, mert addigra mindig fáradt, de remélem nem vetítem át rá eme aggodalmam. És ehhez társulnak a délutáni elfoglaltságok. Amíg nyári edzés van, viszonylag egyszerű a dolgom, hiszen minden délután fél háromtól ötig tart az edzés. Ezt nehéz összekeverni, ráadásul most még mindkettőjüknek ekkor van. Bár így is akad két nap, amikor Dávid egyedül megy, Dominak szolfézs órája van ekkor a suliban. Kedden emellé neki még van egy dob óra is este felé, meg még egy csütörtökön. Dávid a fotózást abbahagyta :(, sajnálom nagyon, mert szerette, ráadásul szerintem nagyon színvonalas is volt, de egyszerűen nem lehet ennyi felé szakadni. Hat edzés hetente és még egy médiasuli, időnként kettő, ami tv felvételt jelent elmééleti és gyakorlati oktatással együtt. Ha a beosztása engedi ekkor is megy edzésre. Persze mindezek csak addig, amíg a leckék időben elkészülnek. Nagyon fogadkoznak a fiúk, hogy bírni fogják és tanulnak, Domi, hogy marad a kitűnő, Dávid, hogy a kitűnő a cél. Úgy legyen :-)

Újra kajak és Gát

Végre, vagy még sem?

Végre, mert kicsit túl tengett bennük már az energia. Amúgy pedig imádják a vizet, a hajót, az öblöt. És valahol ez a fajta rendszeresség is hiányzott már. Vagy még sem? Mert ez azt jelenti, mindjárt, napok múlva kezdődik a suli, a tanulás, a harc a kész leckékért, ráadásul immáron duplán. 

De végre megint a Gáton jártunk és a kicsik is nagyon élvezték. Persze csak egy labda volt velünk, ami nem könnyítette meg a helyzetünk.

Apaszerelem. Oli napközben csak apa, este pedig anya. Patyi mindig "nyávog", hogy ő miért nem foghatja apa kezét, miért mindig csak az Oli, de amikor kenyértörés következik és csere van, hogy neki is jó legyen, és persze Oli tolja a hisztit ezerrel, ő az első, aki visszarendez. Én fogom anya kezét :)

Persze vannak ritka négy játékos, egy sem duzzog pillanatok is, amikor minden tökéletes, még ha csak másodpercekre is :)

A mindig mosolygó, de mostanában kissé hisztis "középső", amikor éppen mosolyog:

Egy sértett a távolban...

És amolyan Patyisan, Olisan...