Őszi Szünet pro és kontra :)

Vártuk. Azt hiszem mindannyian :) Persze most is elrohant.

Mint mindig most is sokkal többet szerettem/tünk volna, mint amennyi az időnkbe végül belefért. De hát ez eddig sem volt másképpen.

Várták a nagyok, hiszen nincs suli, ellenben lehet játszani, mókázni, filmezni, sétálni. Vártuk mi, mert lehetőségünk van nem "leckeharcolni" minden este. A kicsik még nem várták :), de nagyon élvezték az ovimentes napokat a sok-sok mókával és extra programokkal.

A kicsik...

Mókáznak. Eleven hét-ördögök, iphone játék függők, puzzle-t raknak kicsit és egyre több nagyot, mondókáznak és énekelnek. Nagyiékkal megjárták az állatkertet és mindenáron T-rex-et akartak látni élőben :) Lehetetlenség lefárasztani őket, mondjuk az utolsó három nap mindent el is követett ennek megvétózására. Várták a tökfaragást. Elkezdtek rajzolni. Ceruzákat kértek. :) Azért jó lesz nekik újra az oviban, meg nekünk is, hátha kicsit jobban elfáradnak estére :)

Domi...

Már pár hete gondolatban vágta a centiket gondolatban, hiszen Petivel (anyukájával) már régen megbeszélt volt, hogy a szünetben két napot együtt töltenek ott-alvós buli keretében :)Szerintem jól sikerült, legalábbis a hallottak alapján. Új kedvencet is szerzett, ráérzett a társasjátékok ízére. Monopolyt játszottak kettesben Petivel, mégis annyira élvezte... (pedig maratonira sikeredett). Kosaraztak, zenéltek. Persze, hogy volt X-box és tablet is, de hát erről szól a világ. Sportolt is, hiszen még vízen vannak, kajakoznak, bár egye rövidebb ideig és egyre inkább az erősítés, alapozás veszi át az evezés helyét. Jó lenne, ha az enyhébb idő kitartana még két hétig.... Tanult (bár a foga nem fűlött hozzá).

Dávid...

Ő most végig itthon volt. Vívtuk a szokásos kamasz-szülő csatáinkat, próbáltuk rávenni, hogy inkább minden nap tanuljon egy keveset, mint majd most éjjel-s-nappal, de nem jártunk sikerrel. Fb, net, filmek, zene minden mennyiségben. Kajak. Dr. Csont és Cobra 11örület van. Chat. Chat. Chat. Azért mégis imádom, még ha ő néha (mostanában állandóan) úgy érzi, hogy csak morgunk vele, őt senki sem szereti. Pedig ő a morgós zsák :)

Elfáradtam. Ennyi energia bomba fiú mellett azt hiszem még évekig nem számíthatunk csendesen üldögélős, pihentető szabadnapokra.. A felével sem végeztem annak, amit terveztem. Amikor pedig egy rövidke időre elcsendesedett a lakás (a kicsik aludtak, és nagyok edzésen voltak) szerét ejtettem egy-két kényeztető habfürdőnek és a hét első felében napfürdőnek is a teraszon. Annyira szép őszi idő volt, élmény volt kint ülni a fotelban, egy forró tejhabos kávéval és könyvvel. 

5 - kihívás a háztartás, naná...

Amikor valaki olyan tisztaságmániás és mellette maximalista (leginkább csak szeretnék ismét az lenni, mert egyre kevésbé működik), mint én, akkor vannak szituációk, amiket nehezen visel. Hát ezt én mostanában nehezen tudom kezelni. Mármint a káoszt. Először is ugyebár reggeltől estig szinte nem vagyunk otthon, ami már önmagában tud gondokat okozni. Leginkább abból fakadóan, hogy reggelente az öt fiú hagyja el utoljára a lakást. Vannak persze "csodás" napok, amikor minden klappol és rend vár itthon, de az esetek nagyobbik felében van mit renoválnia egy rendmániásnak :). 

Aztán persze itt vannak a további kihívások is, mint odafigyelni egyformán a négy gyerekre, lehetőség szerint ugyebár az igényeiknek megfelelően, megvívni a szokásos napi leckeharcokat, a logisztika rajtelmeiben elmélyedni a lehető leginkább, és még sorolhatnám. Na vajon mi a legsérülékenyebb pont? Hát persze, hogy a házimunkák....

Hétfőnként még nevezhetjük idillinek az állapotokat, hiszen futja energiából az éjszakai rendrakásra és a reggeli készülődés közbeni villámgyors takarításra. Keddenként már mintha döcögősebben mennének a dolgok, és ez csak egyre romlik, mire elérünk a péntekhez. Péntekre általában már szép nagy halom vasalásra váró ruha vár rám, meg persze nem kevesebb mosnivaló. Nem tudom másnál hogy van, de a porcicák sem kímélnek minket, pedig a napi felmosás, porszívózás tényleg napi rutin.  A hétköznap estéket a villámgyors vacsorák, a hétvégéket a sütések és főzések tarkítják. Így a legnagyobb mumus szenvedi a legnagyobb csorbát, a vasalás.... El lehet valaha tüntetni a halmot?

Pedig igyekszem,de mégis kicsit kilátástalan a harcom a "tökéletes" rendért. Ilyenkor szoktam magam megnyugtatni egy Vekerdy Tamás által mondott gondolattal:

"Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből."

:) ha ez olyan könnyű lenne .....

A nyúl rénszarvas szánon érkezik, majd csónakba száll...

Jó ideje nem sikerült írnom. Feladat van bőven, nehézségek is tarkítják napjainkat, de leginkább mégis az időhiány okozta zűrzavar a ludas. Most pedig itt a 20-25 cm hó alig pár nappal Húsvét előtt. A kicsik télapós énekeket énekelnek. Akkor most a nyuszi jón, vagy ismét a Mikulás? Nagy a zűrzavar a természet rendjében is. Ma éppen szakadt az eső, nem is kicsit. Amikor megkérdezi a két legkisebb mivel jön a nyuszi, akkor melyik választ adjuk? Szánon, csónakon, esetleg a fűben ugrálva? 

Hancúr a parkban

Délelőtt itthon voltunk, illetve egy rövid bevásárló utat tettünk pelenkáért. Nekem ez nagyon furi így négy fiú után, hogy egy majdnem négy éves kisgyerek miért ül még mindig babakocsiban, miért hord pelenkát éjjel nappal. Persze, valahol mégsem, mert amikor mi vendégeskedtünk kint, akkor azért egy kicsit kaptunk betekintést az ottani életbe, ami nekünk már akkor is meglepő volt, hogy a család minden tagja esténként nem beszélget, vagy legalábbis nem sokat, hanem mindenki a saját iPhone-ján, vagy iPadjén játszik. Jó persze biztosan jobban élnek, könnyebben, mint mi, hiszen jóval jobbak a kereseti lehetőségek, mint itthon és nálunk nem biztos, hogy minden jó helyzetben lévő család megengedheti magának, hogy minden tagja rendelkezzen ezekkel az eszközökkel, legkevésbé egy 2 vagy 3 éves kisgyerek. De szerintem a  mi olaszos mentalitásunk ebben az esetben sem engedné meg, hogy ne beszélgessünk legalább ennyit, vagy még többet, mint most. Így persze nem meglepő, ha későn kezdenek beszélni, nem igazán működik a szocializáció, nem szobatiszta egy kisgyerek még négy évesen. És persze ahhoz mérten is furcsa, hogy nálunk, bár az ikrek a tesóikhoz képest egy minimális késében vannak például a beszéd terén, de ma már szépen, folyékonyan, választékosan beszélnek, igaz néha még mindig "angol" szórendben. 

Ebéd után pedig a Szent István park felé vettük az irányt, hogy "visszakapjuk" két legkisebb csemeténk. Hatalmas hancúr volt a parkban és nagyon szívet melengető volt látni a saját kicsijeink viselkedését. Mert  hamar befogadták a kis vendéget, de egymást mindenek elé helyezték, sőt... Elképesztő mind a mai napig, ahogyan ők kötődnek egymáshoz, ahogyan dac és védszövetség van közöttük és felénk is. :-)

Megvan, elkaptam !!!!

Oli itt a labdád, visszavettem :-)

Tesók :))))