Félév...

Pénteken csak részben kaptunk bizonyítványt. Mint említettem Domi felvételizett, így ő nem volt suliban, majd ma kapja kézhez a félév dokumentált eredményeit.

Dávid megkapta. Bár panaszra annyira nem lehet okom, ismerve őt, azért igen csak van 3 olyan jegye, ami nem felelt meg az év elején támasztott követelményeknek. Egyért nem vagyok mérges, mert ott látszik a javulás, de a másik kettőnél, leginkább az egyiknél, NAGYON. 

Amiért és amire nem haragszom. Azért nem, mert tudom, hogy a gyengébb csoportból átkerülni az erősbe felzárkózást igényel már önmagában, ráadásul azért lemaradások is voltak a két csoport között a tananyag tekintetében. Ami miatt még nem, hogy az év eleji gyenge, harmatos (eléggé) indulás után, most a félév végén már csak négyesek és egy becsúszott hármast hozott haza. Ez pedig a matek. Tudom, hogy e mögött van munka is, mert járt korrepetálásra, ami tényleg hasznos is, másrészt pár alkalommal voltunk külön órán is.

Amire nagyon haragszom, mégpedig azért, mert ha félévzáró nagy dolgozatot nem blicceli el tanulás terén, akkor most ott egy jeggyel jobb áll. Ez pedig a nyelvtan. Simán négyest kaphatott volna. 

És akkor itt leírom azt is, hogy mit kértünk tőle szeptemberben. Azt kértük, hogy amiből ötös volt, ott szeretnénk, ha megtartaná és lehetőleg négyesnél rosszabb jegye ne kerüljön a bizonyítványba. Ez alól egy kivételt tettünk ez pedig az angol volt, ahol a minimum elfogadhatóságot a hármasban jelöltük meg, bár azért szerettük volna, ha megtartja a tavalyi négyest. Sajnos ezt nem sikerült megvalósítania és ebben igencsak ludas őurasága is. Mindjárt az is leírom miért.

Az irányban is tartozom egy kis magyarázattal, hogy miért volt itt kivétel a részünkről. A régi iskolában egészen másképpen tanulták az angolt. Már tavaly egy "hatalmas" űrrel kezdtük az iskolaváltás után az évet, de a gyengébb csoport teljesítményével viszonylag hamar sikerült felvenni a versenyt. Bár sokat harcoltunk azon, hogy nyelvet csak úgy lehet tanulni, ha minden nap előveszi és folyamatosan tanulja a szavakat, azért a küzdelmeinket mégis siker koronázta, mert négyes volt. Idén a nagy  osztálylétszám csökkenés miatt a két osztottan tanított tárgyból megszűntek a csoportok (matek és angol). Tudtuk, hogy a gyengébb csoport és a haladó között azért rendesen van különbség a tudás szintben és már a jegy megtartásáért is kemény harcot kell folytatni önmagával, így történt, hogy azt kértük hármasnál rosszabb ne legyen. És akkor mi is az ő vétke? Leginkább az elbliccelt korrepetálások, a hatalmas lustaság, és a nem folyamatos tanulás. Itt is sikerült elég gyengén indítani a félévet, mert azt hiszem két-három hét alatt igeidőket nem lehet elsajátítani rendesen, de az gondoltuk, hogy utána egy erős készülök, tanulok metodikával hasonló eredmény elérhető, mint a matematika terén. De ehhez bizony oda kellett volna tennie magát neki is, mert bár magyarázhatjuk a nyelvtant, de a szavakat nem tanulhatjuk meg helyette, ráadásul már tudnia kellene, hogy azt is tudni illik, ami nem most volt, hanem két hete adták fel, és bizony a már megtanult szavakat nem fogják minden egyes alkalommal újra feladni, hanem elvárás azok tudása, ismerete. Ja és hogy fordítani és tudni kéne? 

Azért alapvetően nem hozott rossz bizonyítványt, mert átlagát tekintve négyes, és kapott szaktanári dicséretet és igazgatói dicséretet is mellé. Úgyhogy kismanó: Mi lenne, ha megráznád magad és azt nyújtanád amire tényleg képes lennél? 

Domiét mint írtam még nem kaptuk meg, de nála nagyon nincs okunk panaszra, hiszen tudom, hogy a két négyes, ami most lefelé kerekítődött, év végére simán ötös lesz, mert azért egy kicsike jó indulattal most is lehetett volna javítani, ha felel. De sajnos már nem 4,5 a kerekítési határ, hanem 4,61-től kerekítenek felfelé. :) Sebaj. Azt hiszem hogy nagyon szép lesz ez így is, egy kiváló német jeggyel, jeles magatartással és szorgalommal kiegészülten.

Bizonyítványok :)

Szombaton elérkezett az évzáró is. Hőség, ünneplő, ballagás....

A ballagás után elérkezett a szokásos jutalmazások ideje. Nagyon büszke vagyok Domira, aki immár harmadszor részesült gratulációban az igazgató néni által kitűnő bizonyítványáért.

Tényleg szép bizit hozott. Van benne két kitűnő (német és testnevelés), egy dicséret szorobánból, és csupa jeles. Nagyon büszke vagyok rá :)

Dávidra még büszkébb vagyok, ha lehet ilyet mondani. Rengeteget változott és javított a korábbi eredményein. Van amikor elhiszi, hogy képes teljesítményre. Sokat harcoltunk. Iskolát váltott, barátokra lelt, talált hobbit, szerelmet - több értelemben is  :-). Vannak tantárgyak, amiket már szívesen tanul. Sokat javított az átlagán, most  év végén 4,4 (tavaly 3,7) és volt kitűnő benne, igaz "csak" rajzból. Kapott jelest fontos tantárgyból is, nem csak énekből és testnevelésből. Megígérte, hogy a becsúszott egyetlen hármas jövőre eltűnik nyelvtanból. A fő tantárgyakból pedig szinte mindegyikből javított legalább egy jegyet. Az év folyamán kapott két igazgatói dicséretet, javult a magatartása és a szorgalom jegye, SZERETTÉK a tanárok és egyáltalán nem gondolták őt problémásnak. Azt gondolom, hogy nem csak a gyerekem változott meg :-) alig röpke két hónapos nyári szünet alatt és nem feltétlen gyengébb az új iskola a réginél. Mivel a kezét még nem lehetett teljesen elengedni, így tudom, hogy most sem volt kevesebb a tanulni való és a követelmény, viszont kevesebbszer kellett nekem pedagógus szerepbe bújnom és tanítanom. 

Jutalomkönyv és kitűnő bizonyítvány :-)

Szombaton ismét bizonyítványosztásra voltunk hivatalosak. Dominik első bizonyítványosztására. Olyan nagyfiú már ő is amikor öltönyben van...

Ugye milyen komoly?

Mielőtt elindultunk volna itthonról, csak úgy viccesen megkérdeztem Domit, hogy milyen lesz a bizije. Olyan kis édesen, telve önbizalommal válaszolt, hogy öröm volt hallgatni. Hát kitűnő. Persze azt tudtam, hogy milyen jól sikerültek a dolgozatai, hogy egész évben milyen kis ügyesen dolgozott. És tényleg, ahányszor csak találkoztam a tanító nénikkel csupa dícsérő szót hallottam róla. Ennek tudatában azt gondoltam, hogy azért annyira messze nem járhat az igazságtól, mert biztosan tele lesz jelessel az a bizonyítvány. És igaza lett. Már javában tartott az évzáró, már túl voltunk a ballagási beszédeken, amikor is eljött a jutalmazás ideje. És amikor az igazgató néni elkezdte sorolni a könyvjutalomban részesítet diákokat, köztük volt az én gyöngyszemem is :-)

Elmondhatatlan boldogság ez számomra.  Azt hiszem nekem talán egyszer sikerült kitűnő bizonyítványt hazavinnem, pedig én lányból vagyok és imádtam tanulni, de mindig akadt egy-egy négyes rajzból vagy technikából esetleg szorgalomból vagy magatarásból. Egyszóval : NAGYON BÜSZKE VAGYOK Dominikre e kitűnő bizonyítványáért és hogy ezt iskolai szinten is ilyen módon értékelték. A jutalomkönyvbe pedig gyönyörű beírást kapott...

Amikor pedig a tanító nénije osztotta a bizonyítványokat, az egyik szemem sírt,  a másik pedig nevetett. Mérhetetlen büszkeség fogott el a sok dícséret hallatán, és öröm volt hallgatni, ahogy a tanító néni minden kisgyereknek, személyre szabottan mondott valami szép nyári útravalót, önbizalmat adó csoda mondatokat. A másik szemem pedig sírt, hogy Dávidéknál ez miért nem mehetett így, ő miért nem indulhatott el ennyi pozitív töltettel a tanulás tengerén. Mekkora erőt adhatott volna neki is egy pozitív mondat, vagy egy ilyen jellegű támogatás. Hiszen Domiéknál sem lett kítűnő mindenki, de még a legrosszcsontabb kisdiáknak is úgy adta át Erika néni a bizonyítványt, mintha az kitűnő lenne és bár említette, hogy voltak harcaik, de kihangsúlyozni a szépet és a jót hangsúlyozta, minden kisdiák esetében. Szóval megkönnyeztem ezt a bizonyítvány osztást.

:-)

Amikor egy elsős ballagtat egy nyolcadikos kis-nagylányt..

A tanító nénik ajándékcsokraival :-)

Búcsú az alsó tagozattól

:-)

Bizonyítványosztás, tanévzáró... és búcsú az alsó tagozattól. Idén nálunk két bizonyítvány is kiosztásra került- kerül. Persze szerencsére nem egyszerre, akkor igazán gondban lettem volna, hová is menjek... Dávid kapott ma bizit. Sikerült már fényesebben is zárnia tanévet, de hát ő nem egy egyszerű eset. Sőt... De megvallom őszintén én rosszabbra számítottam.

Nem tudom, hogy örülök-e neki, hogy végre jön egy váltás az iskolában (nálunk alsóban négy évig egy tanítónéni tanított mindent), több új tanár lesz jövőre, meg persze új tantárgyak. Meghozza ez a várt változást Dávidnál? Vagy iskolát is kellett volna váltanunk? Nem tudom, hogy könnyebbséget, vagy nehézséget fog okozni több pedagógus sokféle igényének a megfelelés, milyen lesz a felső tagozat. Még kimondani is furcsa. Felsős lesz. Most ment elsőbe nemrég. És nemcsak az alsótól búcsúztunk, hanem a tanító nénitől is. Elrepül gyorsan ez a négy év. A következő négy is ilyen gyorsan elrepül majd?  Még megannyi kérdés és hol vannak a válaszok? Még mindig nem tudom, hogy ahogy eddig próbáltunk neki segíteni a tanulásban, az segítség volt-e, vagy csak felesleges küzdelem, mit kellett volna másképp tennem, tennünk ahhoz, hogy előjöjjön az a tudás az iskolában is, amiről tudom, hogy megdolgoztunk érte (igen megdolgoztunk, mert Dávidot nyüstöltük, mi magunk is újratanultunk vele mindent, ő is megdolgozott érte és mi is, Tom és én). Ahhoz, hogy Dávid két tollvonást tegyen non stop felügyeletet igényel. Sajnos! Pedig az esze rendben van, de ugye sokkal könnyebb a lustaság, mint energiát és időt fektetni a tudásba. Illetve az idő, még nem is helyes kifejezés, mert időt bőven belefektet, sőt, az egész család kénytelen belefektetni, csak nem mindegy, hogy a hisztibe, vagy a tanulásba. Merthogy nálunk iskola szezonban sajnos minden szabadidős pillanat Dávid leckéjéről kell szóljon. Ezáltal eltűnik minden móka, kirándulás, felhőtlen játék, mert harcolunk :-(

Úgyhogy az egyik legnagyobb nyári projektem, hogy megoldást találjak a fenti problémára. Hogyan tudom rávenni gyermekem, hogy magáért tanul, és ha a hiszti időt a leckére fordítaná a töredék idő alatt elkészülne és mindenkit megkímélne a kiadós veszekedésektől. Mert mit is tehetnénk még? Magára hagyhatnánk? De akkor soha nem lenne leckéje. Vagy mégis? Ki tudja? Aki igen igazán megmondhatná végre a jó és helyes utat. :-) Minden tantárgyhoz nem fogadhatunk mellé egy harcost, aki megvívja helyettünk a csatát ...

Másik nagy nyári feladat, játékosan elmélyíteni a meg (nem) szerzett tudást :-) harc nélkül, játékosan, csak úgy, a móka kedvéért (nyelvtan, helyesírás, angol). Vannak ötleteim, csakhogy ebben neki is partnerként kéne közreműködnie. A kicsi (Domi) már ma is partner volt a játékban, angoloztunk :-) Dávid persze eltűnt :-( De nem adom fel!!!

És még mennyi tervem van, csak győzzük megvalósítani.

Az utolsó alsós bizonyítvány, ami egyben első is, mert először kaptunk jegyeket és nem szöveges értékelést.

És egy utolsó kép Erika nénivel és az első tantermünkkel...