Szeretem amikor készülnek a kis csomagok. Izgulok, hogy legyen öröm, hogy eltaláljuk mi volt az, amire igazán vágytak. Mert bár készülnek a levelek, de ezek akár kétnaponta is felülíródhatnak, mint ahogyan ez idén is sokszor megesett.
Szerintem sokkal jobban izgulok mint ők, amikor eljön a pillanata az ajándék bontásnak. Idén kicsit rendhagyó ajándék bontást terveztünk. Nem is tudom már kitől hallottam, hogy náluk reggel kerülnek bontásra az ajándékok és így már az egész nap örömmel, mókával, játékkal, varázslattal telivé válik. Én ezt egy kicsit megfűszereztem. Mert valahogyan bele szerettem volna csempészni a várakozás izgalmát. Mert valahol az is hozzátartozik a nap varázsához. Így történt, hogy reggelre tele volt a fa alja ajándékokkal, de mindenki csak egyet bonthatott ki (bevallom kicsit irányítottan, hogy fokozhassuk a feszültséget és várakozást - hiszen ha a legáhítottabb kerül elsőként kibontásra - amire igen jó esély lett volna az irányítás nélkül - , akkor eltűnik ennek varázsa). Majd hat órát kellett várniuk a következőig (mivel igencsak korai ébredés sikeredett a fiúk fél hatos ébresztőjével), utána már csak 3-at, majd kettőt és végül kibonthatták az összeset.
Előkerül egy régi darab is ilyenkor, ami immáron négy apróságot tesz boldoggá és varázsol mosolyt az arcokra....
A két Mickey együtt és olykor felváltva táncolva énekli a Jingle Bell-t az apróságok legnagyobb örömére :-)
Előkerül egy régi darab is ilyenkor, ami immáron négy apróságot tesz boldoggá és varázsol mosolyt az arcokra....
A két Mickey együtt és olykor felváltva táncolva énekli a Jingle Bell-t az apróságok legnagyobb örömére :-)
