Hello 2016

Új év, új fogadalmak, új vágyak, álmok a régiek mellett ... vagy mégsem? meg voltak már rég csak valamiért feledésbe merültek? 

Négy kis pasival az élet tiszta kihívás... kaland... 

A kamasz. 16 éves. Már elmúlt. Egyik pillanatban mintha egy értelmes emberi lény lenne, a következőben marslakó, megint máskor három éves kisfiú és még hosszasan sorolhatnám.

A középső. De csak korban. 14 lesz. Úristen, de megnőtt már ő is ... mindjárt ő is kamasz lesz ... segítséééég!

A legkisebbek, mindjárt ketten... három perc különbséggel. Igazi csibészek éjjel és nappal. Ezt szó szerint kell érteni!

Újévi séta

Tegnap próbálkoztunk ismét a hagyományainkkal. Azután az élet megint egy kicsikét közbe szólt, de azért nem íródott át teljesen a program.

Minden újévi első napon a Várban szoktunk sétálni kora délután. Tegnap is ezt terveztük, de akkora  köd gomolygott, hogy e helyett inkább a várost vettük célba :)

Mint minden mostanság esedékes sétánk alkalmával a két kicsi most sem volt tökéletes partner a programhoz, ami már ott kezdődött, hogy meg kellett harcolnunk azzal, hogy nem sétálhat velünk a fél háztartás, majd folytatódott azzal ki kinek a kezét hajlandó megfogni és akiét hajlandó lenne, az hajlandó-e viszont kezet fogni egy aprócska hisztigombóccal. Na hát ez már nem működött tökéletesen, így akadtak kisebb nagyobb hisztirohamos a séta során, mert a nagyok fotózni akartak. Ennek örömére nem születtek töméntelen mennyiségben használható fényképek, de az a pár darab viszont, ami sikerült, az olyan igazán őket jellemző...

Talán felismerhető, hogy itt sikerült megkaparintanunk a fényképezőgépet :)

Domi nagy kedvencei a régi autók :)

Házszámok vagy járólap számok? Már nem is emlékszem, de hogy is tehetném, ha nem én fotóztam, csak szemlélője voltam az anya nézd ez azt amazt mondatoknak...