Nyári szünet

11 hét.

Az elején mindig végtelenül hosszúnak tűnik, mármint szülői szemmel... utána pedig annyira gyorsan elszalad...

Mint ezen a nyáron is. Szint még most ért véget az iskola, most voltak vizi túrázni a fiúk, alig érkezett haza az edzőtáborból Dominik. Már el is röpül a június és a július eleje is. Javában tervezzük az augusztusi szabadságot. Merre menjünk, mit mutassunk meg a világ csodáiból a fiúknak. És már mindjárt vége az augusztusnak is. Annyi minden történt, mindenről jó lenne megemlékezni itt a blogon is, de valahogy nem volt fontos a szoba, a számítógép, a blogolás. Fontosabbak a még együtt tölthető pillanatok, percek, órák, a még nem teljesült kérések teljesítése. Még pár napig itthon vagyok velük, de már el kell kezdeni a visszaszokást az éjszakákból a nappalok felé, a végtelen játéktól a kötelezettségek irányába. 

De még vár ránk másfél hét móka, kacagás, hogy frissen, újult erővel fogjunk neki az új tanévnek, az új feladatoknak, kihívásoknak mind a hatan.

Újra kajak és Gát

Végre, vagy még sem?

Végre, mert kicsit túl tengett bennük már az energia. Amúgy pedig imádják a vizet, a hajót, az öblöt. És valahol ez a fajta rendszeresség is hiányzott már. Vagy még sem? Mert ez azt jelenti, mindjárt, napok múlva kezdődik a suli, a tanulás, a harc a kész leckékért, ráadásul immáron duplán. 

De végre megint a Gáton jártunk és a kicsik is nagyon élvezték. Persze csak egy labda volt velünk, ami nem könnyítette meg a helyzetünk.

Apaszerelem. Oli napközben csak apa, este pedig anya. Patyi mindig "nyávog", hogy ő miért nem foghatja apa kezét, miért mindig csak az Oli, de amikor kenyértörés következik és csere van, hogy neki is jó legyen, és persze Oli tolja a hisztit ezerrel, ő az első, aki visszarendez. Én fogom anya kezét :)

Persze vannak ritka négy játékos, egy sem duzzog pillanatok is, amikor minden tökéletes, még ha csak másodpercekre is :)

A mindig mosolygó, de mostanában kissé hisztis "középső", amikor éppen mosolyog:

Egy sértett a távolban...

És amolyan Patyisan, Olisan...

Ma egy gyerekesek voltunk egy napra :-)

Mivel Dávid elutazott Vókányba, a kicsik pedig még nagyiéknál maradtak, Domi egyke volt egy napra :-) Szeretem, amikor a két nagyobbnak kijár egy kis kitüntetett figyelem. A kicsiknél még nem volt rá példa, mert bár volt olyan, hogy csak ők voltak velünk, sőt minden nap van ilyen időszak, de olyan még nem volt, hogy csak az egyikük.  De ez a nap Domiról szólt.

Egy éve voltunk utoljára így hármasban. Akkor is nagyon élvezte, de szerintem most sem volt ok panaszra. Idén ő nem táborozik, barátok nélkül még nem szerettem volna elengedni a sulis táborba Akaliba, az edző tábor ugrott a váltás miatt, bár oda sem ment volna még, de majd jövőre. Így neki megpróbáltunk itthon egy kis extrát varázsolni.

Apa is itthon volt, több ping-pong csatát megvívtak az étkező asztalon :-), megnéztük a "Vissza a jövőbe" trilógiát, spagit ebédeltünk. Délután pedig a kicsit kellemesebb hőfokban, nem volt 40 csak olyan 39,5 :-) kimentünk a Gátra. Már rég óta szeretett volna Hekkezni. Mivel őt fagyival, sütivel nem igen lehet kényeztetni, ezért halaztunk :-) De mielőtt megtömtük volna a pocakját, még volt foci ezerrel apával, körbe sétáltuk a Gátat egyik végétől a másikig. Majd egy jó kis hekkezéssel zártuk az estét.

Bizonyítványok :)

Szombaton elérkezett az évzáró is. Hőség, ünneplő, ballagás....

A ballagás után elérkezett a szokásos jutalmazások ideje. Nagyon büszke vagyok Domira, aki immár harmadszor részesült gratulációban az igazgató néni által kitűnő bizonyítványáért.

Tényleg szép bizit hozott. Van benne két kitűnő (német és testnevelés), egy dicséret szorobánból, és csupa jeles. Nagyon büszke vagyok rá :)

Dávidra még büszkébb vagyok, ha lehet ilyet mondani. Rengeteget változott és javított a korábbi eredményein. Van amikor elhiszi, hogy képes teljesítményre. Sokat harcoltunk. Iskolát váltott, barátokra lelt, talált hobbit, szerelmet - több értelemben is  :-). Vannak tantárgyak, amiket már szívesen tanul. Sokat javított az átlagán, most  év végén 4,4 (tavaly 3,7) és volt kitűnő benne, igaz "csak" rajzból. Kapott jelest fontos tantárgyból is, nem csak énekből és testnevelésből. Megígérte, hogy a becsúszott egyetlen hármas jövőre eltűnik nyelvtanból. A fő tantárgyakból pedig szinte mindegyikből javított legalább egy jegyet. Az év folyamán kapott két igazgatói dicséretet, javult a magatartása és a szorgalom jegye, SZERETTÉK a tanárok és egyáltalán nem gondolták őt problémásnak. Azt gondolom, hogy nem csak a gyerekem változott meg :-) alig röpke két hónapos nyári szünet alatt és nem feltétlen gyengébb az új iskola a réginél. Mivel a kezét még nem lehetett teljesen elengedni, így tudom, hogy most sem volt kevesebb a tanulni való és a követelmény, viszont kevesebbszer kellett nekem pedagógus szerepbe bújnom és tanítanom. 

Tropicarium

Már sokszor jártunk itt még a kicsik születése előtt. Aztán tavaly egy foci tornán Dominik lett a csapat legjobb játékosa és nyert egy belépő jegyet a Tropicariumba. A kicsik mellett és persze iskola idényben Dáviddal való folytonos harcunkban nem jutottunk el vele hal, krokodil és egyéb állatfajok meglátogatásához. Pedig még a jegy lejárati idejét is sikerült kicsit megnövelnünk, de akkor jött a mindegyikükön végigfutó campylobacter fertőzés. Nagyiéknak volt egy ötlete, hogy mi lenne, ha az őszi szünetben vagy egy mozit vagy a Tropicariumot meglátogatnák a nagyokkal. Ez utóbbit választották a fiúk. Nagyon készültek, vittek két fényképezőgépet is. Fejenként készítettek vagy 100 fotót, amiből nagyjából 5-5 fénykép lett használható, de azok között vannak igazi gyöngyszemek is, ha azt vesszük alapul, hogy két igencsak kezdő fotográfusról beszélünk. Azért volt fényképezőgép szerencsére nagyiéknál is, nagyon várom azokat a fényképeket. Azokból utólag töltök fel a fiúk remekművei mellé.


                                    

És a két legremekebb alkotás :-)

Ősz, szünet

Igazából a nyarat szeretem. De nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nem szép az ősz. Szeretek az őszi napsütésben sétálni. Tegnap például kedvenc helyünkön sétáltunk a fiúkkal, és bár ott gondozzák a parkot, szedik a faleveleket, de mégis van avar a maga színes kavalkádjával. És persze nekem van két bolondos nagy fiam, akikben folyton folyvást túlteng az energia. Muszáj őket lemozgatni. És ha már Kopaszigát, akkor nem maradhatott otthon a foci labda és a roller sem. A  gördeszka csak azért pihent a csomagtartóban, mert azt nem lehet bevinni a parkba. És ha már van foci labda és nőnek fák a parkon belül, akkor persze hogy van kapura lövés. És ha van kapura lövés, akkor vetődés is. És ha vetődés.....

Szóval Domi hozta a formáját és egy avarban történő hempergőzés után közölte:

"- Apa, Mami..... csináltam levélangyalt!"

 :-)

Ugye, hogy nem lehet nem mosolyogni? Imádom őket. Néha (de tényleg csak néha) olyan komolyan is lehet velük beszélgetni, mintha felnőttek lennének, máskor pedig önfeledt gyerekek, akik nem csak hóangyalt, hanem levélangyalt is tudnak csinálni. És ennek eredményeként született egy madárijesztő is, mert Domi ruháján ott figyeltek mindenhol a színes vagy épp elszáradt falevelek.

Remélem a héten még lesz részünk ilyen szép napsütésben. Most hogy szünet van szeretném még kihasználni az utolsó napsugarakat és sokat levegőzni a fiúkkal.

És ha már foci, akkor bunyó is, mint a nagyoknál :-)

És az ŐSZ....