Krupp és asztma :(

Ma ködös reggelre virradtunk. Ezt anélkül is tudtam, hogy kinéztem volna az ablakon. Négy ugató "kiskutya" került a négy kisfiam helyére. Patyi már este köhögött, elég csúnyán, így nem rizikóztam meg, hogy kúp nélkül vágjunk neki az éjszakának. Emellett persze ventolin ezerrel. Reggel már Oli is köhögött, és Dávid és természetesen Domi is. Szép kilátások....

Kicsik és nagyok és brrrrrrrrr

Hát időnként nem tudom biztosan eldönteni, hogy melyik csapat a könnyebb vagy nehezebb eset, a kicsik avagy a nagyok? Mert ...

Meg azért is, mert igyekszem négyfelé szakadni minden délután és hétvégén, de nem sikerül :(, pedig annyira szeretnék mindegyik mellett ott állni, a kicsikkel autót tologatni, mesét nézni, ölbe venni, a nagyobbakkal megnézni mit alkotta a számítógépen, vagy meghallgatni minden történetet, egyszer időben kész lenni a leckékkel úgy, hogy maradjon idő beszélgetésekre, társasjátékra, teljes nyugalomban eltöltött sétákra. 

De mindez egyenlőre csak merő vágyálom. De nem adom fel. Biztosan van megoldás mindenre, csak még nem találtam, találtuk meg. 

Lassan egy hete szenvedünk a kruppos rohamtól. Tegnap volt az első nap, hogy nem kellett az a fránya kúp. Persze tegnap már munkanap volt, így nem fenyegetett az ügyeletre kell menni veszélye, mint a hosszú hétvégén. Pedig legalább négyszer álltunk a kapujában a négy nap alatt és már igazán mindent kipróbáltunk. Péntek éjjel Oli okozott aggodalmat a csodásnak éppen nem nevezhető kruppos köhögésével. Aki hallott már ilyet, annak nem kell ecsetelnem, hogy még hallgatni is szörnyű, hát még ha tudjuk mivel járhat. Meg persze az is nyilvánvaló, hogy ezek után másnak nem jó ha sok a hiszti, a szaladgálás, viszont a jó levegő segíteni tud. Csak azért, hogy mindezt még kicsit tetőzzük, reggelre Patyi is köhögött, de az igazi roham este jött, most vele. Ráadásul ő aztán mindent bevetett. Csak hallgattuk, persze a kúp után, keresve a babyhaler bababefújó fejét, amit persze, hogy nem találtam, így joghurtból eszkábáltam egyet. Volt echinacea golyó, oscillococ, ambroxol, c vitamin, cataflam csepp. Minden ami eszembe jutott. De valahogy nem akart alakulni, és minden este egyre rosszabb lett. És kellett a kúp is. Persze most már tudom, hogy ügyes voltam, és mindent jól csináltam, jól jutott eszembe a cataflam csepp is, a ventolin is, a köhögés is tökéletes választás volt. Csak ez ilyen makacsra sikeredett. Mindeközben kint verőfényes napsütés. Ennek következtében szemek nyitásától esti elalvásig mást sem hallgattunk, mint, hogy menjünk már sétálni, túrázni, kirándulni, hiszen süt a Napocska. Nem mondom, hogy nem tettünk rá kísérletet, de valahogyan nem tűnt utólag jó ötletnek. De két energiabombát helybe szegezni mindenféle mozgás nélkül. Hát nem négy kezes feladat. Mégis csak ennyi volt. :) Két hét óvodai szünet folyamatosan. Mert jövő héten nincs az őszi szünet miatt.

Eközben ugye a szokásos dolgozatra készülődés a másik oldalon. Domi még csak hagyján, mert ő maximalista hajlammal van megáldva. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell noszogatni, kikérdezni, tévé elől "elkergetni", hogy majd ha készen van... De tud is és hajlandó is egyedül tanulni. És lám meg is van az eredménye. Minden dolgozata ötös lett: környezet, szövegértés, nyelvtan, német, olvasás (abból a jó sokból), és már csak a matekot nem tudjuk, de ha csak annyira tudta, mint itthon, akkor ott sem lehet más eredmény. Közben készül a vers és prózamondó versenyre, egy kb két és fél oldalas versikével. 

Na és Dávid. Hát ő most nem egyszerű eset, bár eddig sem volt az. Egyik imádott tanár egyik napról a másikra eltűnt az iskolából (igen csak nyomós okból, amennyire a pletykákra lehet alapozni) és azóta kizökkent a "megszokott" kerékvágásból. Ez a tanító bácsi egy példakép volt előtte és ez most teljesen összeomlott. A pletykák hozzá is eljutottak, méghozzá a gyerekektől, ki tudja pontosan melyik verzióban. Azóta újra harcolunk itthon. Nincs felírva a lecke, a leckefüzetet nem íratja alá, előző este derülnek ki a dolgozatok és azok is véletlenül. Akkor pedig már képtelenség bármit is tenni. Nem csoda, hogy sorra hozta a héten haza az igencsak rossz jegyeket. A baj az, hogy hiába ülünk ott vele és mellette, helyette nem tanulhatunk. És bár már kipróbáltunk minden féle verziót, valahogyan most semmi sem működik. Másolás, hangos olvasás, mi keressük meg a lényeget és húzzuk alá.... Segítsééééééééééég. És bár tudom, hogy ez utóbbi egyáltalán nem jó, mármint, hogy mi keressük meg a lényeget, a fontosat, de a kiszínezem a tankönyvet és összefüggéstelen mondatokat olvasok fel belőle verziónál talán mégis jobb, főleg, hogy legalább a korrigálással nem kell megharcolnom. És mint írtam most még a két legkisebbet sem lehetett teljesen szabadjára engedni, az oviban sem fáradtak el semennyire, tehát ők is "maximális" figyelmet igényeltek  - volna. Na és persze így hogy fogja kijavítani a jegyeket? A fogadóóra pedig még hol van... december? - most az még fényévnyi távolságnak tűnik. Muszáj lesz valamit kitalálni, hogy a hiányok pótlódjanak, és ha tanul, akkor az tényleg tanulás legyen, ne elfecsérelt idő.

Remélem a szünetre már mindenki egészséges lesz teljesen, kijönnek az aztmás, kruppos rohamokból, hogy lehessen nagyokat kirándulni (már ha az időjárás elég kegyes lesz), esetleg nem kell végig tanuljuk a hetet, vagy legalábbis nem leszünk a könyvekhez láncolva. 
Hipp hipp hurrá, holnaptól nincs suliiiiiiiiiiiiiiiii :))))))

Négy nap itthon

Ha már így alakult, hogy a két kicsi meg az egy nagy, na meg egy kicsit én is sikeres kruppos, asztmás rohamot produkáltunk - igazán eldönthetné végre az időjárás, hogy milyen idő van, nyárias ősz két három napig, majd fagy meg eső. Hát ezt nagyon nem bírják, akiknek hasonló gondjai vannak. Mert szerintem amúgy is rosszul viseli szervezetünk az ilyen extrém változásokat, de az övéké még inkább. Főleg akkor, ha a legnagyobb még tesz is róla, mondván 

-Anya, nem kell kabát, nincs hideg... - reggel, amikor 10 fok van és a kapuban begyömöszöli a táskájába ... 

vagy amikor edzés után még nem hajlandó levenni a vizes polókat. Szóval egy kis nátha azért van a háttérben.

A két legkisebb pedig szerintem szintén megfázott. Mert bár meleg van napközben, de a homok már hideg, eltünt a pelus a naciból, és így bizony jóval könnyebb felfázni, megfázni. Az oviban pedig nincs nap udvar nélkül. És bár márt bent figyel a sínaci, de az bizony még meleg, a tréning nadrág meg erre nem elég.

Na jó, azért unatkozni nem volt időnk, révén a következő három napban 6 nagydolgozat is vár a fiúkra, meg azért edzés is volt már hétfőn és kedden. Szerencsére Dávid már hamar regenerálódik, hétfőn már annyira túltengett benne az energia, hogy elment edzésre is. Az utána jövő foci nem kellett volna, mert most megint köhécsel, de ettől függetlenül ma is ment evezni. Igaz most háromszázszor csomóztam a lelkére, hogy evezés ok, de futni és focizni ma még ne... A két legkisebb viszont... Hát kritikus. Leültetni őket több napra egy pontra. Esélytelen küldetés. Főleg verőfényes napsütésben, amikor napi háromszázszor mondják el, hogy menjünk a Várba, a Gátra, igazából mindegy hová, csak menjünk. 

Domi az egyedüli vitéz most négyük közül. De nem csak amiatt, mert most éppen ő nem fulladt be. Szeretem, ahogy ő hajlandó megtenni azt, hogy előbb a kötelesség, utána a móka. Kész minden leckéje nem csak holnapra, hanem ami volt még az is. Nagy könnyebbség, hogy mindent egyedül csinál, csak a felmondáshoz kellünk. Gyakoroltunk egy nagy adag matematikát a dolgozatra és alig volt a több oldal feladatban két hibája, az is csak azért, mert félig csinálta meg a feladatot. Nem pedig azért mert nem tudta. Két napja pedig a 31 olvasmányt olvassa és meséli el a tartalmakat. Ma még simítunk rajta egy keveset, meg a vége még hiányzik. 

Dávid... Hát ő már nem volt ilyen szorgos. Ha a figyelmünk csak egy fél pillanatra is elfordul tőle, akkor már rögtön talál más tenni valót. Most, hogy a két legkisebbet muszáj volt valamennyire leültetni ez bizony előfordult. Neki valamiért nem megy az egyedül tanulok. Szeretné ha hagynánk, csak éppen ő nem hagy rá módot. Mert most is megtehette volna, de mégsem működött. Valamit még erre is ki kell majd találnom. Bár nagyjából kész a lecke holnapra, de a kémiában még van mit megtanulni holnapra, a törit még ki sem nyitottuk, és az irodalom is befejezésre vár. Szerencsére ez utóbbi kettő nem holnap lesz, az irodalom csütörtökön, a töri pedig pénteken. Addig azért még van két, illetve három éjszakánk :)

És ha már itthon. Akkor mi kicsit lakberendeztünk. Végre bekerült a hűtő a konyhába.Sokáig kerestük a helyét, mert nagy és a neki hagyott helyre nem fért be. A nappali is új arcot kapott ezáltal.  Átválogattam a játékokat is, mert abból jól állnak a kicsik lévén volt kitől örökölni nem keveset és már kezdett káosz uralkodni ezen a téren. Meg persze azért is, mert időnként szoktam cserélgetni melyik van elől és melyik kerül elrakásra. Így mindig van olyan, amelyik érdekes, olyan, mintha új lenne... És persze nem csak a játékok voltak terítéken, hanem a ruhák is. Nyári- őszi / téli kontra pakolászás. Hogy én ezt mennyire nem szeretem... Ehhez pedig hozzá tartozik a szokásos tárolóban történő féléves rendrakás (amikor már nem lehet belépni, mert csak betolunk oda mindent ahogyan esik sietve és már azt sem látjuk mi van bent), ismét összerakásra került egy régi könyvespolc a legkisebbeknél, mert az ovi óta előtérbe kerültek a könyvek, kirakók. :) Szeretem, hogy elkezdte őket érdekelni az olvasott mese. Igénylik is. Nekem ez nagy szívügyem, mert én imádok olvasni. És leghőbb vágyam, hogy a fiúk is megszeressék. A nagyoknál ez folyamatos "küzdelmem", valahogyan a mai világ és a környezet nem sokat segít nekem ebben. Internet, okos telefonok és társaik. És bár van telefonjuk, cseppet sem tetszik a körülöttük lévő trend, hogy iphone, samsunk csúcskategória van a 10-13 éves korosztálynál. na de ez egy másik történet. Szóval a könyvespolc... A kicsik mostanában gyakran kezükbe kapnak egy egy könyvet és mesélnek a lapozgatás közben. Úgyhogy az ő szobájuk is átalakult kicsit. Ha már az övék, akkor a két nagyobbnál is muszáj volt valamit megváltoztatni, így a szekrények helyet cseréltek, a két alacsonyabb került középre. Van még egy nagyobb falat feladat, az akvárium. Már hetek óta tologatjuk, hogy ki kellene pucolni. Bár a víz belül kristály tiszta, az üveg néz ki szörnyen, a sok napfény hatására algás, és persze a homokot is át kell takarítani. De hát még előttünk a mai nap...

Miért mindig akkor, amikor ....

Végre hosszú hétvége, remek napsütés és akkor....

Oli éjjel nem kicsit fulladt be, olyan kruppos rohamot produkált, hogy azt hittem kórház lesz a vége. Lekopogom...

Reggel már Patyi is hasonló köhögést produkált és Dávid is ugat... De szeretem az őszt... :-(

Azért még délután lehet, hogy megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy nyugalmas sétával a gyönyörű napsütésben.