Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - II. rész

A zsúfolt hétvégénk második napja leginkább a fiúknak bővelkedett programokban. nekem inkább az előkészületekbe volt sok teendőm, java részt még tegnap este-éjjel. Domi Bencéékkel töltötte az estét és velük készült vissza a 24 órás sport napra a suliban és utána hatalmasat hancúrozni a telkükön, pancsolni, játszani a legjobb barátjával. Nagyon jól érezte magát, jókedvűen érkezett, csacsogott, boldog volt. És hulla fáradt, fürdés után ülve aludt el a nappaliban. 

Dávid pedig sátrazni ment az edző társakkal, drukkolni a ma induló társaknak a szolnoki országos diák olimpián. Fél hétre kellett teljes menet felszerelésben a Keleti pályaudvaron lennünk. Annyira szeretem, amikor ilyen mosolygós, vidám, felszabadult és azt látom, hogy jól érzi magát, elfogadták, befogadták. Robi mondott ma neki egy szívemnek kedves mondatot : "Én melletted szeretnék ülni...."

Éjjel még nagyrészt összepakoltam a 4 garnitúra evezős ruhát, hálózsákot, tréninget, cipőket és hajnalban pedig lelkesen készítettem neki a kedvenc szendvicseit, almát, és az elmaradhatatlan nasikat. Megvettük a jegyet a pályaudvaron kora hajnalban és vártuk, hogy mindenki megérkezzen és felszálljanak a vonatra. 

Jó volt látni, ahogyan a kis hajó négy bátor kenusa igazi csapatként viselkedett, együtt szálltak fel, egy kupacba ültek le a vonaton, egymásnak segítve pakolták fel a táskáikat a fenti tartókra. És azt kell mondanom rég volt ennyire vidám, bohóc az én kis nagy fiam, aki huncutkodott velem. Miközben szülők a peron álltunk, integetésre készen, végre ő integetett nekem, mosolyogva, kacagva, sms-t küldve, telcsizve, szeretettel telve. Ugye ilyen marad.... csak egy kicsit.... hogy megint legyen miből meríteni a kamaszkor nehezebb pillanataiban.

A nap hátralévő részében a kicsiké voltam teljesen. Na jó közben mosás, vasalás, mert még nincs vége a program hegyeknek. Holnap sűrű folytatás következik. És még hétfőn is tartani fog.

Hét óra felé megérkezett Domi, már nagyon hiányzott. Üres a ház a fiúk nélkül. Apa külföldön, Domi a suliban és Bencééknél volt, Dávid Szolnokon.... Az előbb Dávid is telefonált. Remek napjuk volt, sok napsütéssel, mókával, finom lett a vacsora amit főztek bográcsban (paprikás krumpli) és képzeljem: "... tizenegyig lehet sétálni, bulizni, azután alvás, mert holnap reggel futam...."

Most hogy a három itthon lévő kispasim alszik, készülök a reggelre. Fél nyolckor indulás Szolnokra. Folytatás holnap...

Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - I.rész

Igazából a zsúfoltság, már csütörtök este kezdődött, amikor is még sehol nem tartottunk Tom utazási kellékeinek összepakolásának a végén, de hipp és hopp máris este nyolc óra volt, és ideje összeszedni minden gyermekünket. Dávid az edzőjével jött haza. Imád hajót kötözni, és mivel hétvégén verseny, így a világ legnagyobb kincséért sem hagyta volna ki a lehetőséget. nekem pedig 20 éves érettségi találkozóm volt erre az estére. Jól indítottunk nem?

Nagyjából éjjel egykor sikerült is hazaérnem, és nagyjából kettőkor már sikerült is volna mély, pihentető, ám annál rövidebb álomba merülnünk, amikor is Oli felébredt és esze ágában sem volt tovább aludnia. Így a négy órás ébresztő igazából ébren is talált bennünket. Valami csoda folytán sikerült az utolsó simításokat teljesen időben véghez vinnünk, így fél ötkor, már az autóban csücsülve robogtunk természetesen Oli társaságában a reptér felé. Hat órakor pedig már kész volt a fiúk tízóraija, táskák bepakolva, ruhák összekészítve, már csak ébresztenem kellett a fiúkat, Oli kivételével. Hét órakor pedig indulás tovább, mert uszodás nap van, ráadásul bemutató óra. 

Nagyon büszke vagyok. Gyönyörűen úszik Domi. És persze meg is nyugodtam most látva mit tud, mert így a Dunán mégiscsak nagyobb biztonságban érzem őt. Az usziból rohanás a suliba, majd haza. Mosás-vasalás felváltva, hiszen a fiúknak hétvégén igencsak szükségük lesz a sport felszereléseikre. Két óra körül hazaért Dávid, etetés, edző cumók pakolása és hamarosan indulás a Gátra. Edzés. Majd újabb rohanás az angol projekt képeiért a fotós boltba, majd onnan Domi sulijába, ahol ma van, volt az éves sport bemutató és gála nagy napja, és az iskola 35. születésnapja.
Bevallom, bár ez az iskola sem tökéletes - na de létezik egyáltalán olyan, hogy tökéletes? - mégis sokszor közel áll a szívemhez. Szeretem, hogy vannak családi közös események, melyek akár az egész iskolát is megmozgatják. Szeretem, hogy a hétvége java részt a gyerekeké, a pihenésé és nem a tanulás hegyeké. Szeretem, hogy a tanárok közvetlenek, hogy vannak alkalmak, amikor nem félnek "emberi", gyermeki és humoros mivoltukat megmutatni.  Szeretem a sport szellemét az iskolában. Sokkal többször érzem a fair play-t mint korábban bárhol máshol. Hogy ez talán a sportnak köszönhető? Nem tudom. Persze van, amikor morgolódok, hogy miért csütörtök reggel derül ki, hogy péntekre a gálára zöld póló is kell, hogy ha ritkán, de nem lesz tökéletes a dolgozat, akkor jó lenne tudni legalább azt, hogy nemsokára lesz és akkor lehet készülni többet, másképpen. Bár azt hiszem, hogy ennek van egy előnyös oldala is. Ha nem tudjuk, nem stresszelünk. Tanulni pedig folyamatosan kell. De szeretem, hogy a dolgozatok rövidek, nem túlságosan megterhelőek. Vagy ez csak Domi esetében igaz? Elvitathatatlan, hogy a legritkább esetben kell itthon leckét készíteni, mert javítással együtt, hibátlan leckével kapom meg Domit délutánonként. Ez nagyon hiányzott és hiányzik Dávidék iskolájában. Nem is most, hanem alsóban, amikor sokszor bizony este hatkor kellett nekiállnunk a javításnak, befejezésnek.
Na de félre ezekkel... Kedden a művészeteké volt a főszerep a művelődési házban tartott gálán, ma pedig a sportot, a sportban elért sikereket és az iskola születésnapját ünnepelték, na és persze a legnagyobb eseménnyel zárult a gála a Queen-re We are the champions.... azaz az érmes felvonulással. 
Lévén sport iskola, minden évfolyamon van egy sport tagozatos osztály. Domiék úszó osztály, ami azt jelenti, hogy hetente háromszor kezdünk kora reggel az uszodában úszás órával. Emellett számos torna óra gazdagítja órarendjüket és még a délutáni sportszakkörök: foci, atlétika heti kétszer, fiú torna, kosár, heti egyszer. Mi még focizunk heti 3x a suli után és kenuzunk szintén heti két-három alkalommal. 
Az osztálytársak zöme is labdás sportokhoz kötődik, Kornél "bácsi" pedig - aki a testnevelő tanár - Így nem is volt kérdéses, hogy fellépő szám nem lehet más mint a labdával való zsonglőrködés :) kézzel és lábbal egyaránt. Mindezt persze zenére. remek ötletként - bár sajnos ezt nem igen tudtam megörökíteni csekély fényképész tudományommal és a tömegre való tekintettel - a gyerekek az olimpiai öt karika színeiben és formájában adták elő tudományukat.

Miután minden sportos osztály, szakkör (karate, capoera, akrobatikus rock and roll, trampolin) bemutatta műsorát következett a gála záró akkordja, az érmes felvonulás. Annyira megható :))  Rengeteg kisgyerek, nyakukban sok-sok érem, amit az idei tanév során szereztek a különböző megmérettetéseken.... Nagyon kedves volt szívemnek ez a pár perc és megható, ahogyan az én kicsi fiam is ott állt a sok-sok érmes között...

És az elmaradhatatlan születésnapi torta....

Nagyon jól sikerült nap volt. Remélem a hétvége folytatása is ilyen sikeres lesz.