Elkezdődött....
Megint olyan gyorsan rohannak a percek, órák, hogy követhetetlen. Még alig mennek el a fiúk az iskolába, máris végez Dávid, jön haza, harc a leckéért, edzés amikor csak belefér. És van egy új szerelem is, a fotózás. Van egy fantasztikus művészeti iskola a kerületben, ahol számtalan hobbinak hódolhatnak a gyerekek a zenén kívül is. Bár első körben a néptánc kapcsán ismertük meg az iskolát, most egészen más oldaláról szerettük volna megismerni. Már tavaly volt egy kísérletünk év közben, igaz akkor Dávid kapcsán. Teljesen meg volt őrülve a gitározásért. De nem volt üres hely, így akkor napolódott a kérdés. Mert bár persze tudom én, hogy vannak a gitártanulásnak egyéb útjai és módjai is, mint egy zeneiskola, de én valahogy azt gondolom, hogy mégiscsak ez a megszokott és rendes út. És persze itt is előjön az én kis maximalizmusom, ha lúd legyen kövér, nem árt egy kis zeneelmélet és kottaolvasás sem. És azért igazolódott az a gyanúm is, hogy ez amolyan Rock táboros fellángolás volt csak az én legnagyobb szívem csücskénél, mert mikor idén is rákérdeztünk, még időben, akkor már nem is volt annyira érdekes, sőt mondhatni majdhogynem egy kis elutasítás is kihangzott a nem mögül.
Nemígy Domi. Fejébe vette, hogy dobolni szeretne. Ez sem rossz, ugye? -de amíg nem hegedű........... :-) Így ismét megcéloztuk a zeneiskolát. És már nem volt hely. El tudjátok ezt képzelni? Persze felajánlották, hogy akkor járjon idén zeneelméletre és akkor jövőre biztosan lesz hely, na de ezt kérni egy fiútól. Jó, biztosan lehetne, de nem az enyémtől. Azért sikerült egy meghallgatást kieszközölnünk, ami viszont fergetegesre sikeredett. Az 5 percből majdnem egy óra kerekedett, és az eredménye az lett, hogy ha netalán év közben alakul üresedés, akkor mehet, ha pedig mégsem, akkor májusban felveszik, hogy szeptemberben tutira meglegyen a helye :-)
Eközben azért alakult Dávid programja is. Még nyáron elkezdett fényképezni a szülinapos kis KODAK-kal, és elég ügyesnek találtuk ahhoz, hogy kapjunk az alkalmon, hogy fotós képzés is indul a művészeti iskola keretein belül. Egy kis utánajárás, egy kis érdeklődés, egy szórólap, és hipp-hopp már be is írattuk. Azóta is lelkesen jár. Be kell vallanom, szívesen mennék vele. Nekem is nagy szerelmem a fotózás, igaz, csak amolyan amatőr szinten. Járják a kerületet és a szomszédos kerületeket, egy-egy múzeumot a közelben és a Tropicáriumba is mehetnek majd télen, amikor kint nagyon zord az idő. Azt hiszem klassz kis hobbit talált magának Dávid, remélem ki is tart mellette.
És van még egy szerelem: az iskolarádió. Misi bácsi nagyon megkapó személyiség. Szeretem, hogy a gyerekek értékeit keresi és nem a hibákat. Ezáltal sikerült elérje az én nagy fiamnál, hogy kedvet kapjon még valamihez, ami igencsak izgalmas és kalandos egy kisfiú számára. A hátteréről nem is beszélve az iskolarádiónak, hiszen egy neves gyermek média iskola áll a háttérben. Ha pedig nem csak lelkes, mellette ügyes is valaki, akkor már ennek keretein belül folytathatja a médiás tanulmányokat.
Akkor hogy is nézünk ki mostanság?
Dávid reggelente rohan, hogy rádiózhasson még a tanítás kezdete előtt. Délután szintén rohanás vagy haza és gyors lecke kezdés után tovább edzésre, vagy vissza szerdánként fotózni. Domi hetente 3szor úszik tesi órákon, kétszer focizik a suliban és kétszer atlétizál, emellett pedig lelkes kenus, bár még a nulladik korcsoportot sem érte el korban, majd csak jövőre. De már ezerrel készül, hogy mehessen az január végig erőnléti fizikai felmérőre Győrbe.
És mindezek még csak a két nagyobb programjai. Hol vannak a kicsik, apa és én....
Azt hiszem ebben a tanévben sem foguk unatkozni.
