Séta a Dunakorzón

Hétvégente most hogy közeledik az év vége és már túl jutottunk a vizsgákon is, bár még témazáró dolgozatok várnak a fiúkra, ha az időjárás engedi, nyakunkba vesszük a várost. Újra felfedezzük a tömegközlekedés rejtelmeit. Ilyenkor hatosban felpattanunk a villamosra és csak úgy találomra nekivágunk egy jó nagy sétának. Szerencsére ezen a hétvégén remek idő kínálkozott erre vasárnap, ha már szombaton kissé fázós volt a verseny. Így most sem tettünk másként, miután el kellett fogadnunk, hogy a két legkisebb semmiképpen nem szeretné ágyban eltölteni a délutáni csendes pihenőt, kora délután útnak indultunk. A villamoson megvitattuk, mi is legyen az úticél. Minden hétvégén mégsem mehetünk a Várba... 

Ez alkalommal az Erzsébet-hídnál szálltunk le a villamosról. Átsétáltunk a hídon, megcsodálva magasságát, a panorámát. Mi tagadás, szeretem ezt a várost. Szép. És ilyenkor mindig sikerül egy kicsit újra felfedezni, új oldalait megpillantani.

Persze egészen más gyerekekkel kalandozni a városban és egy kicsit az ő szemükkel is látni a körülöttünk lévő világot. Főleg ha mindjárt négy is jutott belőle :-). Hatosfogatunk meg van spékelve egy ikerpárral, egy vidám középsővel és a durrogó-szeszélyes kiskamasszal.

A túlparton a Duna-korzó felé vettük az irányt. Megvizsgáltuk a szökőkutat. 

 Jaj, az előbb majdnem elfelejtkeztem róla, tulajdonképpen 8an voltunk, velünk volt a két kutyus, Lucky és Lucky (az elajándékozott Basset hund után szabadon). És mivel nálunk szinte szokás, hogy ha kilépünk az ajtón, mindjárt minden aprónép szomjas és éhes, akár rögtön ebéd után is, így szomjat oltottunk a fák árnyékában a Petőfi szobor lábánál.

Persze ha már árnyas fák vannak és vannak a járdán szigetek, akkor ott mindenféle kincseket lehet lelni, mint például kis kavicsok, fenyő mulcs és még sorolhatnám. Csak győzzük megtalálni őket...

És ha már hűsöltünk, ittunk, akkor feltétlenül el kellett veszítenünk a kulacsunkat is, amiért volt rohanás visszafelé, szerencsére megkerült a kincs, bár a "hamuban sült vizünk" így kárba veszett, mert úgy ítéltetett, hogy csak egy alapos mosogatást követően használható újfent a kulacs. 

Sokat változott a korzó az eltelt évek alatt, legalábbis azóta, hogy így sétáltunk volna ráérősen, oda vissza rohangálva, többször meg-megállva.

Szeretem, amikor a két legkisebb ennyire összhangban van, amikor sikerül őket egy fényképre csalogatni.

Amikor pár másodpercig ők a "jógyerekek", majd jön az eleven "hétördög" szindróma :-) és a közös csínytevés...

Miután bejártuk a korzót keresztbe és kasul, majd a Váci utcában sikerült a hőn áhított fagyikat is bekebelezni, átvágtunk az Erzsébet téren a Bazilika felé.

Szép, kellemes és mozgalmas délutánunk kerekedett, egy hatalmas sétát tettünk meg, így nekivágtunk a hazafelé tartó útnak is. Átsétáltunk a Lánchídon, majd ismét villamosra szálltunk. Remélem még sok hasonló sétában lesz részünk a nyáron. Szeretnék még sok-sok ilyen napfényes délutánt.