A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Domi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Domi. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 1., kedd

Volt egyszer egy 12. születésnapi buli

Ha már volt születésnap, akkor egy igazi fiús buli is járt hozzá. Nem is akármilyen. Jól bevált már korábban, hogy bowlingos partit tartottunk a fiúknak. Most sem tettünk másképp, csak a létszám duzzadt kicsit nagyobbra a korábbinál, így három pályán játszottak a lurkók. A parti érdekességét pedig az adta, hogy két helyről is érkeztek a vendégek, mert természetesen nem maradhattak ki az osztálytársak és persze a floorball csapat tagjai sem a meghívottak köréből. Mégis, mintha mindenki ismert volna mindenkit hangulat alakult ki rövid idő alatt. Domi három pályán játszott egyszerre, hogy minden csapattal együtt ünnepelhessen. Idén csent ötletként pedig kipróbáltuk milyen az, ha nem sok apróbb meglepetést kap az ünnepelt, hanem az összes meghívottól egyetlen közös ajándékot kap, ami akkor éppen szívének vágya. Azt hiszem nálunk is sikert aratott ez az ötlet ;)
És hogy milyen is volt a buli? Beszéljenek a fényképek ;)















2014. június 25., szerda

Dominik 12.

Most történt, hogy a 32 héten egy éjszaka arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Rohantunk a kórházba. Rohant a doktor bácsink is. Végig aggódtam az éjszakát, a délelőttöt és a délutánit is, mire 2002. április 26-án 15:25-kor megszületett a világ egyik legstrammabb kisfia alig 2430 g-mal és aprócska 49 cm-rel, de tökéletes Apgar értékekkel. Elmondhatatlan öröm volt a karunkban tartani, tudni, hogy egészséges. A világ legjobb kisbabája volt. Mosolygott, evett és aludt. Ahogy cseperedett megmaradt az örök mosolya. Hihetetlen, hogy már 12 éves. Gimnazista. Maximalista hajlamaimat mintha örökölte volna ;) Dobol, immáron két éve. Mi más is lehetett volna az ajándék, mint egy dobfelszerelés.
Boldog Születésnapot Domi!
Mosolyogj mindig, mert mosolyog mosolyt szül.
Egy mosollyal mindenkit boldoggá teszel.



2013. december 25., szerda

X-mas


 

Boldog Karácsonyt kívánunk :)


2013. november 16., szombat

A középső is szerelemes?

A konyhában van éppen mindenki. Amúgy is ez a központi helység nálunk. Itt írják a fiúk a leckét, itt rajzolnak a kicsik, és persze valaki biztosan éhes. 
Beszélgetünk, pontosabban a fiúk megpróbálják túlharsogni egymást. Mindenki mondja a maga kis történetét, mi pedig megpróbáljuk elérni, hogy legalább mindezt egymás után tegyék és ne egyszerre. Egyszer csak Patyi kiböki, hogy Oli és Jázi csókolózni szokott az oviban. Persze Olivér sem szeretne mondandó nélkül maradni, így mindjárt hozzáteszi, hogy Patrik a Zsombival szokott néha puszilózni, amikor őket utánozzák. :) Jót nevetünk, amikor megszólal Dominik. 
- Mit fogtok csinálni, ha nekem lesz barátnőm?
Először néma csend. Meglepődés. Eddig Domit nem izgatták a lányok, a fantáziáját sokkal inkább a bandázás, legók, x-box töltötték ki. Azért mikor magunkhoz tértünk a meglepetésből, elkezdtük faggatni...
- Tetszik valaki?
- Igen.
- Osztálytársad?
- Igen.
- Ki az?
- Lili....
- Te tetszel neki?
- Gyuri szerint igen. :)
Annyira zabálni való volt, ahogyan végül is megosztotta a titkát velünk. Olyan igazi Domis. Mindenféle megkerülés nélkül, egyszer csak kiböki.... :) mint általában mindent, ami fontos számára.

2013. október 16., szerda

2. - mármint kihívás

Hát igen... Testvérharcok... Erről én nem sokat tudok, lévén saját testvérem nincs. De kezdek otthon lenni a témában a két nagyobb révén. :(
Most éppen hetek óta tart. Kezdem kicsit rosszul viselni. Mit lehet ilyenkor tenni? De most komolyan? Máskor meg tök jól elvannak egymással....
Reggelente megy az örök harc, ha nem jössz, nem várlak meg... és elrongyol a nagyobb, persze, hogy délben nem várja meg, mert az ciki....
Aztán itthon folytatják.... miért nyúltál a ...., az az enyém, nem a tied..., majd este, amikor cinkostárs kell, mintha mi sem történt volna sugdolódznak a szobájukban....
Mikor kellene közbeavatkozni, és mikor távolról figyelni, mikor tanácsot adni és kinek, ki kezdte vajon és ki a sértett fél a valóságban? Nem könnyű kérdések és azt hiszem máshol is hasonló lehet a helyzet. Csak talán ennyi fiú között ez élesebben kirajzolódik.

2013. október 15., kedd

Ismét egy-egy-egy-egy.... tájékoztató... :)

Még alig értek haza a bringa túráról, máris szállingóztak haza az újabb és újabb tájékoztatók. Volt amit már említettem, most megpróbáltam a többit csokorba szedni.

Bólyai matematika verseny.... 
október 11-én pénteken került megrendezésre - mindketten mentek, az eredményekre még várni kell.

Curie-versenyek.... 
környezetvédelmi versenyre Domi jelentkezett. Szintén csapatverseny, melynek majd az első négy fordulója levelezős. Az iskola nagyon erős benne, így a területi fordulókban rendező iskola. Meglátjuk :)

Teremdekorálás....
téma a négy elem - föld, levegő, tűz és víz  -  fantázia határtalan, csak legyen aki meg is valósítja. Iskola szintű feladat a gyerekeknek minden évfolyamon. Az enyémek lelkesek ....

Erzsébet nap....
Jeles ünnepe iskolánknak. Névadó ünnep. Gálaműsor és minden egyéb, ami csak elképzelhető. A gálán fellépnek az osztályok a MOM-ban. Készülnek már, bár itthon még rejtély fedi a produkciókat.
Pályázatok napja. A megadott témakörben, mely idén a  négy elem, elképesztő széles spektrumban lehet pályázati munkákat készíteni: ének, művészetek, informatika, matematika, fizika, kémia, földrajz, biológia, történelem és még sorolhatnám a sor. Készülnek a fiúk, az ötletelés már folyamatban.

Sítúra...
Korábban már említettem talán, hogy pályázatot nyert az iskola. Így lehetőség van a pályázat időtartama alatt kulturális, tanulmányi és sport tevékenységek csoportos folytatására a pályázaton nyert (nem kicsi) keret terhére. Szerencsére korábban is sok hasonló program volt, így az iskola már rutinnal tudja szervezni a klasszabbnál klasszabb programokat. Többek között idén ismét Ausztriába mennek síelni és snowboardozni. Legalábbis Domi, mert Dávid számára a nyelvi tanulmányút elsőbbséget élvez az idei tanévben. Nagy álma válik így valóra, hiszen kipróbálhatja milyen a snowboardozás. Régóta álmodozik róla.

2013. szeptember 10., kedd

Szülői

Mindjárt kettő is és átfedéssel egyszerre. Közben négy kiskorú otthon négyesben. Izgi nem? Mondjuk zseniálisan elvannak egymással, az más kérdés, hogy utána van mit rendbe tenni játékosztályon :) Főleg, hogy három órás volt...
Domiét még párosan kezdtük. Szerintem zseniális hagyomány, hogy az első szülői értekezleten minden tanár bemutatkozik a szülőknek. Azon túlmenően, hogy legalább van kihez kötni egy-egy tárgyat nagyon fontosnak tartom, hogy így tudjuk azt is, mik az elvárások, ki hogyan kér számon, és hogyan jutalmaz, ne adj büntet. Azt hiszem ez nagyon szimpatikus volt számunkra. És a maga furcsasága is ott volt, hogy azért akadtak, akik még engem is tanítottak, így a követelményeik annyira nem okoztak meglepetést számomra. De mennyire más ott ülni a régi padokban immáron szülőként, ráadásul duplán érintetten...
Sok-sok információ zúdult ránk. És bár elmondhatom, hogy továbbra is azt gondolom, hogy sikerült a fiúk számára a legjobb megoldást megtalálnunk, és igazán jó kezekben vannak (Domi az elkövetkező nyolc, Dávid pedig öt évben), azért elszomorít az a helyzet, ami az oktatásban az elmúlt hónapokban történt.
És ez közelről sem iskola probléma szerintem. Nincs tankönyv, legalábbis az ingyenes tankönyvre jogosult gyerekek nem minden könyvet kaptak kézhez és a pótlásukat a központi tankönyvellátó október 15-ére ígérte. Ez szerintem vicc. Nálunk ez még inkább érződik, mivel Dávidot a szokásos határidőkön túl csatlakoztattuk az iskolához, így első körben, bár jogosult lenne ingyen tankönyvre, mégis az volt a felállás, hogy meg kell vásárolnunk a könyveit. Az iskola segítő szándékát jelzi, hogy azt tanácsolták, kérjünk róla ÁFA-s számlát az intézményfenntartó nevére és ők mindent elkövetnek, hogy ezt a pénzt visszakapjuk. Aztán egy kis jogszabály változás következtében mégis módjuk nyílt pótrendelést benyújtani, így a még meg nem vásárolt könyveket megrendelték számunkra. Na ezekből még semmink nincs.
És még sorolhatnám hosszan az új rendelkezéseket, amik nem könnyítenek az életünkön. Szerencsére a gimnáziumokra nem vonatkozik a délután négyig tartó iskola, de mégis kaotikus a helyzet. Új diákigazolvány hiányában ugyanis nem tudják a fiúk igazolni, hogy ők igen is gimnazisták, így ha egy rendőr igazoltatja őket, akkor csak a korábbi általános iskolai igazolványukat tudják bemutatni, amivel ugyebár visszaviheti őket a rendőr a korábbi iskolába. Áthidalandó egyenlőre én írtam nekik igazolást, kérdés megfelelne-e. Mindenesetre már elindult az új diákigazolvány kérelmünk, holnap le is adjuk az okmányirodai adatlapot hozzá. Remélem sikerül mellé igazolást vagy ideiglenes diákot is kapnunk...  
Azon túl, hogy azt gondolom, hogy az új rendelkezések sok szempontból lehetetlen helyzetbe hozták az iskolákat és a pedagógusokat, utolsó percben átírandó tantervvel, és a kapcsolódó elképesztő bürokráciával, azt hiszem nem lehet okunk panaszra. Csodálatra méltó volt a még mindig látszó lelkesedés, hogy értéket teremtsenek, tudást adjanak a gyerekeknek és egy jó közösséget alkossanak számukra számtalan programlehetőséggel és a hagyományok ápolásával. 
Csak, hogy mindjárt egyet említsek, még a hónapban háromnapos bicajtúrára mennek a Balaton északi partjára programok elképesztő kavalkádjával. Ugye nem kell mondanom, hogy lelkesek ? :)

2013. szeptember 2., hétfő

Évnyitó

Elérkezett a nagy nap.
Nem mondom, hogy nagyon várták, de azt igen, hogy érdeklődéssel tekintettek elé, egy kis természetes kíváncsisággal, félelemmel karöltve. Érthető. 
Domi egy jó kis közösséget hagyott maga után, bár nem volt mindig és minden tökéletes, de szeretett az általános iskolába járni és szerintem nyugodtan elmondható, hogy sok kis haverja volt. Kitűnő eredménnyel végezte mind a négy évet :) Persze, hogy izgult kicsit, mi vár rá, milyenek lesznek a többiek és a tanárok, milyen lesz az új iskola, fogja-e szeretni, tudja-e tartani a lépést. És persze izgalommal várta, hogy megkapja az iskolai kitűzőjét ünnepélyes keretek között az évnyitón. 
Dávid egészen más. Nem mondom, hogy nem voltak haverjai és azt sem, hogy rosszul érezte magát az általánosban, de nála az ő érdekei kívánták azt, hogy ha lehet váltani váltsunk, hiszen így fejlődik, tanulhat, és még esélye van a felzárkózásra  is, illetve arra, hogy lássa (ne csak tudja tőlünk, illetve ne csak érezze a kapott családi értékek alapján) egyáltalán nem ciki jól tanulni. Kíváncsiság benne is volt a suli iránt és persze szerette volna látni milyenek a többiek, befogadják-e nyolcadikban egy már három éve csiszolódó közösségbe. 
Mentünk velük. Szerencsére Dávid leendő osztályában nyitottak voltak a gyerekek, beszélgetni kezdtek vele, így apa csatlakozott hozzánk a kicsiknél, a leendő ötödikeseknél (akik ebben az iskolában elsősök, és mégsem). 
Számomra különösen megható volt az évnyitó ünnepély, hiszen én is ebbe a gimnáziumban töltöttem gimis éveimet, bár akkor még nem nyolc osztályos rendszerben. Furcsa és mégis öröm volt újra itt hallgatni a Himnuszt és az igazgatói megnyitót, látni, ahogyan mindkét kisfiam ott áll és most ez nekik szól. Domit, amit a nevét hallva kiment és a leendő végzősöktől megkapta a kitűzőt. 
Az igazgató néni pedig megnyitotta az iskola 133. tanévét. Elképesztő. Múlt, hagyományok, emlékek és a jövő.
... és egy 5.b osztály...


2013. július 27., szombat

Jobbagyféltekés rajztábor

Domi nem ment edzőtáborba, de semmiképpen nem szerettük volna napi elfoglaltság nélkül hagyni őt sem. Ötleteltünk. Persze az utolsó percekben találni valamit, ami megfizethető, teljes programot és ígéretes elfoglaltságot kínál, nem egyszerű feladat. De mi szeretjük a kihívásokat. Már rég óta kacérkodtam a jobbagyféltekés rajzolással. Sokat és jókat olvastam, hallottam róla. Elkezdtem keresgélni. Ekkor akadtam Gombás Mónika rajztáborára Budaörsön. 
A fiúk már kicsi korukban is sokat alkottak velem, szalvétáztunk, gyurmáztunk, festettünk. Rajzolni velem ugyan nem rajzoltak, mert az nekem nem megy (na majd most Domi jól megtanít), de apa zseniálisan rajzol. A rajzolás, alkotás szeretete tehát adott volt. Megkérdeztük mit szólna ehhez a programhoz. Érdekelte és utólag az is elmondhatom, hogy élvezte is. Olyan rajzok kerültek ki a keze közül, hogy csoda. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ezeket ő rajzolta.
Szuper program volt, bár fárasztó, de ajánlani tudom csak. És bár először úgy tűnt, hogy a lányok lesznek túlsúlyban, azért szép számban voltak fiúk kicsitől egészen a felnőttekig.

Ló - ami fejjel lefelé készült :)

A rózsa, amit állítólag nekem rajzolt :)

A fő mű



2013. július 20., szombat

Beiratkozás(ok)

Szerencsére mindjárt kettő is volt belőle :)
Domi amúgy rendesen meghirdetett időpontban kitöltetendő papírokkal amik még az értesítés a felvétel sikerességéről című levél részei voltak. És egy olyan tanárnő lesz az osztályfőnök, aki még engem is tanított sok-sok évvel ezelőtt és nagyon szerettem. Vajon lesz még olyan tanár a Dominiket tanítók között akit én is jól ismerek? Mindenesetre kapott egy szép tartalmas házi feladatot a nyárra, listát kell készítsen a nyári olvasmányairól és a leginkább tetszőről egy tíz perces kiselőadással kell felkészüljön. 
Nagyon örültünk annak, hogy a heti egy úszás a torna óra keretén belül továbbra is megmarad és a színvonal is garantált a Darnyi Tamás nevével fémjelzett úszóiskolában. A magas óraszámú nyelvoktatás, az osztott óraszámban tanított testnevelés, matematika és nyelvtan és informatikaoktatás az első négy évben szintén jó alapokat garantál. Érdekes újdonság lesz számunkra a latin hetedik és nyolcadik évfolyamon, amit Dávidnál mindjárt ki is próbálhatunk már nyáron. Akinek pedig a választott pálya tekintetében szüksége lehet rá a későbbiekben az a további években is tanulhatja tovább választott tantárgyként. A második nyelv tekintetében pedig van három négy évünk még dönteni.
Nagyon tetszik, hogy kártyás beléptető rendszer illetve e-napló működik az iskolában. Ez szerintem leginkább a beléptető rendszer fontos a mai világban. Jó tudni, hogy tényleg megérkeztek és mikor távoztak a gyerekek. 
Dávid beiratása is megtörtént és bár érdekes információként szolgált számunkra, hogy a tankönyveit a késői átigazolás miatt nekünk kell beszereznünk iskolán kívül, de a segítőkészség az iskola oldaláról azt hiszem maximális, hiszen minden információt és tanácsot megkaptunk ahhoz, illetve a segítő kezeket is, hogy megpróbálhassuk érvényesíteni a beszerzést követően az tankönyvekre való ingyenes jogosultságot.
Ő már nem jár úszni, viszont rá is várnak érdekes megmérettetések és újdonságok rendesen. Nyáron ismerkedünk a latin nyelv szépségeivel, ősztől mozi és médiaismeretet is tanulni fog, ráadásul ismét visszacsöppen az ókori történelembe, mégpedig nem is akárhová, Rómába :) Angolból azt hiszem fel kell kötnünk a nadrágot, de ennyi kihívás azt hiszem belefér. 
Ráadásul ő már megkapta a mágneskártyás belépő kártyáját és az iskolai kitűzőjét is, hiszen ő nem ötödikes (elsős) lesz a gimiben.
Kapnak nyakkendőt majd augusztusban és lesz iskolai egyenpoló is :)

2013. július 11., csütörtök

A siker következményei

Megdolgoztunk a sikerért. Azt hiszem joggal írhatom többesszámban, mert igazi csapat munka volt. De azt hiszem, hogy megérdemelte a lehetőséget Dávid és a sikerért is megdolgozott, még akkor is, ha morgott, dühöngött közben. 
Most is szokott morogni :) De most leginkább amiatt, hogy a szeptemberig tartó időszakra azért kaptunk egy kis feladatot. Na jó, nem is annyira kicsit, de azt tudjuk, hogy hosszú távon mindenképpen megéri a fáradozást. 
Az egyik kisebb feladat az, hogy az angolt tovább kell fejleszteni és szavakat kell tanulnunk a nyár folyamán. Kaptunk hozzá szótárfüzetet, támpontokat és segítő kezeket :) Az tény és ezt valahol tökéletesen tudtuk is, hogy a gimiben a nyelvtanítás egészen biztosan sokkal profibb és intenzívebb, mint a mi általános iskolánkban volt. Ettől függetlenül tulajdonképpen ezen felül, minthogy a mi tananyagunk és a gimis tanagyag közötti szókészletet pótolni szükséges, nagy gond nincsen. 
A nagyobb falat azt hiszem a latin. Ugyanis a mi giminkben hetedik és nyolcadik évfolyamon latint is tanulnak a gyerekek. Na már most nekünk ezt az évet kell megpróbálnunk bepótolni nyáron.Kaptunk szintén könyvet, füzetet, tankönyvet. A kislány pedig, aki egyébként Dávid osztálytársa is lesz jövőre, megígérte, hogy ha nagyon elakadnánk, akkor szívesen segít. 
Egy szó mint száz.... nem kis faladataink vannak és bizony néha meg kell harcolnunk azzal, hogy bizony ezen a nyáron akad egy kis tanulandó is, de valahol azért Dávid is tudja, nem csak mi, hogy mindez az ő érdekeit szolgálja, amúgy pedig nem is olyan nagy gond, ha fejlődik az angol tudása iskolán kívül is :)

Emellett Domi is kapott házi feladtot a nyárra beiratkozáskor. A kötelező olvasmányon túl, amit persze Dávid is megkapott, mindkettőjüknek listát kell vezetnie az elolvasott könyvekről. Dominak pedig egy 5-10 percek bemutatót is kell készítenie a legkedvesebb nyári olvasmányáról.
Hát ez utóbbi annyira még nem a szívük csücske, de az az igazság, hogy ha már leülnek és olvasnak és esetleg az még tetszik is, akkor Domin már határozottan látszik, hogy még élvezi is, bár igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy az ellenkezőjéről próbáljon meggyőzni bennünket. A Pál utcai fiúk mellett most a 39 kulcs sorozat köteteit olvassa. Dávid pedig mivel Dr. Csont rajongó, most megkapta az írónő kamaszoknak szóló regényét, és látszólag szívesen bújja a sorokat. Nálunk ez már haladás. Neki Kosztolányi Aranysárkánya a kötelező olvasmány.

2013. július 4., csütörtök

Vizsgák

A mi iskolánkban van egy szokás. Szerintem nem rossz, bár a megelőző napok nem mindig kellemesek. Vizsgáznak a gyerekek 4., 6. és 8. osztályban év végén, mintha érettségi lenne. Idén Domi volt soros, lévén negyedikes volt. Négy év anyaga (majdnem) négy tantárgyból. Olvasásból Kincskereső kisködmön, nyelvtanból szinte minden, matematikából nem kevésbé és környezetből Magyarország és minden ezzel kapcsolatos témakör. Azt hiszem remekül teljesítettünk, hiszen három ötös lett és a negyedik négyesről sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy az nem lehetett volna ötös. A két teljesen írásbeli vizsga ötös lett, mind a nyelvtant és mind a matematikát remekül csinálta Domi. A környezet vizsga szintén ötös lett :), szóbeli és egy kicsi írásbeli feladatokkal. Az olvasásra Domi azt mesélte, hogy mindent tudott, végig jelentkezett és minden kérdésre jó választ adott. A szóbelin ugyebár visszacsatolása is volt a válaszok után, így azt hiszem lehet hinni a mondottaknak. Hogy hogyan lett négyes? Nem tudom és nem is jártam igazán utána, mivel a jegy bár az év végi jegy harmadát tette ki, nem nagyon osztott és szorzott, hiszen minden egyéb olvasás jegye ötös volt egész évben.
Gratula Domi, nagyon szépen teljesítettél :)

2013. február 15., péntek

Második akadály leküzdve :)

Igen felvételi.
Ami igazán nem is akadály volt, hanem sokkal inkább döntés. Megszületett az írásbeli eredménye és meg kellett szülessen a hogyan tovább döntés is. Nagyon persze nem volt kérdéses a dolog, hiszen már december elején húzott minket a szívünk egy irányba (leginkább engem), de tőlem teljesen függetlenül Domit és Apát is. Így már csak az volt kérdés, hogy az akkor megszült véleményt milyen döntéssé formáljuk. Az eredmény sem volt teljesen mellékes, ami szerintem igen is szuper lett tekintve a felkészülési körülményeket, amit az iskola hozzátett és persze a stressz okozta hibázási lehetőséget leginkább úgy, hogy mi azt kértük Domitól, hogy 70 pontot mindenképpen próbáljon meg írni és ő ezt túlszárnyalta. A választott iskolában pedig súlyoztak bizonyos feladatokat, pontosabban mindkét tárgyból 3-3-at, melynek eredményeként 100 pont feletti eredménnyel vághatunk neki a szóbelinek. A héten megszületett a döntés, leküzdöttük a második "akadály"-t is, hiszen mind Győrbe, mind az iskolába leadásra került a jelentkezési lap a megfelelő csatolmányokkal. A szóbeli pedig március 5-én lesz :)
Csak így tovább Domcsi.

2013. január 21., hétfő

Félév...

Pénteken csak részben kaptunk bizonyítványt. Mint említettem Domi felvételizett, így ő nem volt suliban, majd ma kapja kézhez a félév dokumentált eredményeit.

Dávid megkapta. Bár panaszra annyira nem lehet okom, ismerve őt, azért igen csak van 3 olyan jegye, ami nem felelt meg az év elején támasztott követelményeknek. Egyért nem vagyok mérges, mert ott látszik a javulás, de a másik kettőnél, leginkább az egyiknél, NAGYON. 
Amiért és amire nem haragszom. Azért nem, mert tudom, hogy a gyengébb csoportból átkerülni az erősbe felzárkózást igényel már önmagában, ráadásul azért lemaradások is voltak a két csoport között a tananyag tekintetében. Ami miatt még nem, hogy az év eleji gyenge, harmatos (eléggé) indulás után, most a félév végén már csak négyesek és egy becsúszott hármast hozott haza. Ez pedig a matek. Tudom, hogy e mögött van munka is, mert járt korrepetálásra, ami tényleg hasznos is, másrészt pár alkalommal voltunk külön órán is.
Amire nagyon haragszom, mégpedig azért, mert ha félévzáró nagy dolgozatot nem blicceli el tanulás terén, akkor most ott egy jeggyel jobb áll. Ez pedig a nyelvtan. Simán négyest kaphatott volna. 
És akkor itt leírom azt is, hogy mit kértünk tőle szeptemberben. Azt kértük, hogy amiből ötös volt, ott szeretnénk, ha megtartaná és lehetőleg négyesnél rosszabb jegye ne kerüljön a bizonyítványba. Ez alól egy kivételt tettünk ez pedig az angol volt, ahol a minimum elfogadhatóságot a hármasban jelöltük meg, bár azért szerettük volna, ha megtartja a tavalyi négyest. Sajnos ezt nem sikerült megvalósítania és ebben igencsak ludas őurasága is. Mindjárt az is leírom miért.
Az irányban is tartozom egy kis magyarázattal, hogy miért volt itt kivétel a részünkről. A régi iskolában egészen másképpen tanulták az angolt. Már tavaly egy "hatalmas" űrrel kezdtük az iskolaváltás után az évet, de a gyengébb csoport teljesítményével viszonylag hamar sikerült felvenni a versenyt. Bár sokat harcoltunk azon, hogy nyelvet csak úgy lehet tanulni, ha minden nap előveszi és folyamatosan tanulja a szavakat, azért a küzdelmeinket mégis siker koronázta, mert négyes volt. Idén a nagy  osztálylétszám csökkenés miatt a két osztottan tanított tárgyból megszűntek a csoportok (matek és angol). Tudtuk, hogy a gyengébb csoport és a haladó között azért rendesen van különbség a tudás szintben és már a jegy megtartásáért is kemény harcot kell folytatni önmagával, így történt, hogy azt kértük hármasnál rosszabb ne legyen. És akkor mi is az ő vétke? Leginkább az elbliccelt korrepetálások, a hatalmas lustaság, és a nem folyamatos tanulás. Itt is sikerült elég gyengén indítani a félévet, mert azt hiszem két-három hét alatt igeidőket nem lehet elsajátítani rendesen, de az gondoltuk, hogy utána egy erős készülök, tanulok metodikával hasonló eredmény elérhető, mint a matematika terén. De ehhez bizony oda kellett volna tennie magát neki is, mert bár magyarázhatjuk a nyelvtant, de a szavakat nem tanulhatjuk meg helyette, ráadásul már tudnia kellene, hogy azt is tudni illik, ami nem most volt, hanem két hete adták fel, és bizony a már megtanult szavakat nem fogják minden egyes alkalommal újra feladni, hanem elvárás azok tudása, ismerete. Ja és hogy fordítani és tudni kéne? 
Azért alapvetően nem hozott rossz bizonyítványt, mert átlagát tekintve négyes, és kapott szaktanári dicséretet és igazgatói dicséretet is mellé. Úgyhogy kismanó: Mi lenne, ha megráznád magad és azt nyújtanád amire tényleg képes lennél? 

Domiét mint írtam még nem kaptuk meg, de nála nagyon nincs okunk panaszra, hiszen tudom, hogy a két négyes, ami most lefelé kerekítődött, év végére simán ötös lesz, mert azért egy kicsike jó indulattal most is lehetett volna javítani, ha felel. De sajnos már nem 4,5 a kerekítési határ, hanem 4,61-től kerekítenek felfelé. :) Sebaj. Azt hiszem hogy nagyon szép lesz ez így is, egy kiváló német jeggyel, jeles magatartással és szorgalommal kiegészülten.

2013. január 18., péntek

Első akadály leküzdve :)

Elérkezett a nagy nap. Megmérettetés. És bár azt gondolom, hogy ha netalán a végeredmény nem a várakozásoknak megfelelő lenne, akkor sem történne tragédia, mégis azt gondolom, hogy fontos esemény volt ez a nap. Nekünk is, hogy jól ismerjük-e a gyermekünk, illetve Dominak is. 
Azt mindenképpen el kell mondani, hogy a felkészülésben ha nem is mindig volt tökéletesen partner, de maximálisan kivette a részét a munkából. Csinálta, gyakorolta. Ügyes volt. És bár nem születtek itthon tökéletes feladatsorok, de a körülmények sem voltak azok. Jóóóóóóó, persze tudom, hogy magán a felvételin sem azok, hiszen izgulás, stressz és még sokféle összetevő van. De. Valljuk be, azért ott még sincs két örökösen kiabáló hároméves mellette, akik mindenképpen neki akarnak mondani valamit, vagy tőle szeretnének valamit, nem bömböl a kedvenc film a háttérben (amit ő is sokkal szívesebben nézne), nem bosszantja a bátyja valami nüansznyi dologgal és még sorolhatnám.
Azt hiszem a célunkat a felkészülés során elértük, ismerkedjen meg a menettel, a feladatok típusaival, gyakoroljunk rá, legyen feladata a fogalmazás megírása, lássa, hogyan értékelik és tudjon kidolgozni rá megoldási technikákat. Ezalatt értem azt, hogy melyik feladattal érdemes kezdeni, mire kellene több idő, melyik amelyikkel mindenképpen el kell készülni, mert bizony sok pontot ér. És persze maradjon idő valamennyi arra is, hogy átnézhesse. Igazából volt, van egy elképzelés, hogy ismerve Domit, mennyi az a pont, amire képes és azt meg tudta-e ténylegesen írni. Reméljük így lesz :)
Szóval miután felkészülés terén azt hiszem mindent elkövettünk, ami elkövethető, már csak az izgalmi állapotot kellett minimálisra csökkentenünk, erre pedig bevetettük apát :) Mert ha ők ketten együtt vannak, akkor ott móka van és kacagás, aminél jobb stresszoldást el sem tudok képzelni. Azt hiszem ez a módszer most is bejött. Szerencsére látható jelét az izgalomnak nem láttuk Domin, legalábbis amit igen, az a teljesen elfogadható keretek között mozgott, akárcsak, ha az iskolában írnának dolgozatot. Bár ő is tisztában volt az esemény tétjével, azért ezt a terhet igyekeztünk levenni a válláról. 
Végeredményként pedig visszakaptam közel két óra elteltével egy mosolygós kisfiút, aki azt mondta, hogy nem volt nehéz, és egész jól sikerült alkalmaznia a megbeszélt taktikákat. :) Kell ennél több? Azt hiszem nem. Mert azt semmiképpen nem szerettem volna, ha kudarcként éli meg az írásbelit, még akkor sem, ha.... De ez nem fordult elő, hiszen nem adtunk rá esélyt :)

2012. december 31., hétfő

Mozi

Ma moziztak a nagyok. Egyrészt ez régi ígéret volt, másrészt pedig a Szép Kártyán lévő egyenleg a mai éjféllel akárcsak ez az év is a múlt részévé válik. A nagyok kívánságának megfelelően A Hobbit című film került ma terítékre, és mivel még egy mozinyi keret állt rendelkezésre, így kaptak még két jegyet immár az új esztendőre. Na de arról majd később. Nagyon várták. Mindketten Gyűrűk ura fanatikusok, bár olvasásra még túl hosszú nekik, a filmeket kívülről tudják elejétől a végéig és vissza is. Nagy izgalommal várták hát ezt a mozit is. Elbeszélésük szerint szupi volt a film, egy-két rémisztő jelenettel tarkítottan. Bevallom nagy fenntartással kezeltem anno akár a Gyűrűk ura trilógiát anno, amit akkor néztek meg, amikor már minden kishaver látta körülöttük, és ezt is több részletben folytatásos teleregényként. Most is voltak fenntartásaim, ráadásul 3D volt. De azt hiszem nem sérült nagyon a lelkük :), mert a mozi után be nem állt a szájuk, sőt összevesztek azon is, ki mesélhet nevetgélve, mosolyogva és melyik részről.



2012. december 19., szerda

Dobkoncert :)

Koncert a szülőknek, vizsga a gyerekeknek. Félévzáró koncert, persze csak kicsi és az iskola egyik termében, de mégis ünnepélyes, mert szépen felöltözött gyerekek kicsit ünnepi hangulatban megmutathatják mit tudnak. Ütős hangszerek. Dobok minden mennyiségben. Kizárólag. 
Na persze elfogult is vagyok, hiszen Domi is résztvevő volt, de szerintem nagyon jól sikerült, jó volt látni, hogy ügyesek. 

Dob koncert első felvonás... 

.. és a folytatás