Siker :)

SIKERÜLT

FELVETTÉK

GIMIS MIND A KETTŐ

:)

(azt hiszem gőzerővel tanulhatjuk a latint nyáron)

izgalmas kaland lesz :)

Újabb felvételi

Mint írtam, alig két hetünk volt a felkészülésre, viszont a felölelt tananyag annál sokrétűbb és több volt.

Nem is tudtuk nagyon hová nyúljunk és mire készüljünk, mindezt úgy, hogy közben a suliban is minden nap dolgozat, hol ebből, hol abból. A nyelvtanban nagy segítség volt Györgyi néni, az angolban Janka , a matek területén én vettem kezelésbe Dávidot, Törit (miután villámtempóban összeszedtem neki a tananyag lényegét) apával nézték át, irodalmat pedig szintén Györgyi nénivel beszélték át, de itthon tanultuk együtt.

És a napok villámtempóban múltak és követték egymást és nagyon gyorsan elérkezett a megmérettetés napja.

Nem volt könnyű helyzetben Dávid, jó két órán keresztül mindig az adott tárgyat a "leendő" osztályban tanító pedagógussal beszélgetve tekintettek át.

A beszélgetések alatt talán egyedül az angol esetén éreztük azt, hogy izgult nagyon - amire egyébként számítottunk is, hiszen mint írtam egyrészt elég sok rossz élmény kötődik hozzá, másrészt azt látatlanban is tudtuk, hogy van színvonal béli különbség a két iskola nyelvoktatásában, nem is kicsi.

Várakozással tekintettünk az eredmény elé, bár azért bizakodóak voltunk, hiszen nagyon poztív légkörben zajlott a délelőtt.

Igazából nem is tudom, hogy mi a nehezebb. Különbözeti vizsgával felvételizni, vagy a hagyományos felvételi eljárás keretein belül bekerülni egy jó középiskolába. Így utólag azt hiszem, hogy mindkettőnek meg van a maga nehézsége. A rendes felvételi eljárást is megtapasztalva tudjuk, hogy sok az okos kisgyerek, aki versenyhelyzetben is tud nagyon jól teljesíteni, és bizony nem nevezhetőek könnyűnek a feladatsorok. De azt is tudom, hogy ez sem volt könnyebb. Egyrészt nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre a felkészülésre, és sokkal szélesebb körben kellett számot adni a tudásról. Ugyanakkor Dávid szempontjából és őt ismerve azt hiszem, hogy ez a fajta kötetlenebb, közvetlen visszacsatolású beszélgetős megoldás pozitívabb volt minden szempontból. És aminek most is nagyon örültem, hogy nem érezte rosszul magát a beszélgetések során, így bármilyen eredmény is születik, nem marad rossz emlék.

Ha pedig sikerül, akkor biztosan nem lesz egyszerű nyarunk, hiszen mi eddig nem tanultunk latinul, és bizony egy év latint be kell pótolnunk a nyáron és persze az angol szintet is biztosan feljebb kell tornáznunk. Ugye sikerül?

:)

SIKERÜLT!!!!!

Domit felvették a gimibe.  Rém boldog és élvezi, hogy oda megy, ahová anya is járt.

Ideiglenes eredmény

Felkerült a választott iskolánk honlapjára az ideiglenes lista (még március idusán). A saját csoportjában Domi a 7. Öt csoport van, mindegyik csoportba 12 gyermek kerül felvételre. A ranglista 60 első helyezettje. Azt ugye nem kell mondanom, hogy nem 60 próbálkozó volt...

:)

Második akadály leküzdve :)

Igen felvételi.

Ami igazán nem is akadály volt, hanem sokkal inkább döntés. Megszületett az írásbeli eredménye és meg kellett szülessen a hogyan tovább döntés is. Nagyon persze nem volt kérdéses a dolog, hiszen már december elején húzott minket a szívünk egy irányba (leginkább engem), de tőlem teljesen függetlenül Domit és Apát is. Így már csak az volt kérdés, hogy az akkor megszült véleményt milyen döntéssé formáljuk. Az eredmény sem volt teljesen mellékes, ami szerintem igen is szuper lett tekintve a felkészülési körülményeket, amit az iskola hozzátett és persze a stressz okozta hibázási lehetőséget leginkább úgy, hogy mi azt kértük Domitól, hogy 70 pontot mindenképpen próbáljon meg írni és ő ezt túlszárnyalta. A választott iskolában pedig súlyoztak bizonyos feladatokat, pontosabban mindkét tárgyból 3-3-at, melynek eredményeként 100 pont feletti eredménnyel vághatunk neki a szóbelinek. A héten megszületett a döntés, leküzdöttük a második "akadály"-t is, hiszen mind Győrbe, mind az iskolába leadásra került a jelentkezési lap a megfelelő csatolmányokkal. A szóbeli pedig március 5-én lesz :)

Csak így tovább Domcsi.

Első akadály leküzdve :)

Elérkezett a nagy nap. Megmérettetés. És bár azt gondolom, hogy ha netalán a végeredmény nem a várakozásoknak megfelelő lenne, akkor sem történne tragédia, mégis azt gondolom, hogy fontos esemény volt ez a nap. Nekünk is, hogy jól ismerjük-e a gyermekünk, illetve Dominak is. 

Azt mindenképpen el kell mondani, hogy a felkészülésben ha nem is mindig volt tökéletesen partner, de maximálisan kivette a részét a munkából. Csinálta, gyakorolta. Ügyes volt. És bár nem születtek itthon tökéletes feladatsorok, de a körülmények sem voltak azok. Jóóóóóóó, persze tudom, hogy magán a felvételin sem azok, hiszen izgulás, stressz és még sokféle összetevő van. De. Valljuk be, azért ott még sincs két örökösen kiabáló hároméves mellette, akik mindenképpen neki akarnak mondani valamit, vagy tőle szeretnének valamit, nem bömböl a kedvenc film a háttérben (amit ő is sokkal szívesebben nézne), nem bosszantja a bátyja valami nüansznyi dologgal és még sorolhatnám.

Azt hiszem a célunkat a felkészülés során elértük, ismerkedjen meg a menettel, a feladatok típusaival, gyakoroljunk rá, legyen feladata a fogalmazás megírása, lássa, hogyan értékelik és tudjon kidolgozni rá megoldási technikákat. Ezalatt értem azt, hogy melyik feladattal érdemes kezdeni, mire kellene több idő, melyik amelyikkel mindenképpen el kell készülni, mert bizony sok pontot ér. És persze maradjon idő valamennyi arra is, hogy átnézhesse. Igazából volt, van egy elképzelés, hogy ismerve Domit, mennyi az a pont, amire képes és azt meg tudta-e ténylegesen írni. Reméljük így lesz :)

Szóval miután felkészülés terén azt hiszem mindent elkövettünk, ami elkövethető, már csak az izgalmi állapotot kellett minimálisra csökkentenünk, erre pedig bevetettük apát :) Mert ha ők ketten együtt vannak, akkor ott móka van és kacagás, aminél jobb stresszoldást el sem tudok képzelni. Azt hiszem ez a módszer most is bejött. Szerencsére látható jelét az izgalomnak nem láttuk Domin, legalábbis amit igen, az a teljesen elfogadható keretek között mozgott, akárcsak, ha az iskolában írnának dolgozatot. Bár ő is tisztában volt az esemény tétjével, azért ezt a terhet igyekeztünk levenni a válláról. 

Végeredményként pedig visszakaptam közel két óra elteltével egy mosolygós kisfiút, aki azt mondta, hogy nem volt nehéz, és egész jól sikerült alkalmaznia a megbeszélt taktikákat. :) Kell ennél több? Azt hiszem nem. Mert azt semmiképpen nem szerettem volna, ha kudarcként éli meg az írásbelit, még akkor sem, ha.... De ez nem fordult elő, hiszen nem adtunk rá esélyt :)