Boldogságos 14. évfordulót Nekünk :)
14 éve egy szép napos őszi napon történt. Sok ma is mosolygásra késztető pillanata volt a napnak. Kora reggel rohanás a fodrászhoz, aki varázslatos kontyot alkotott, majd délelőtti smink a polgári ceremóniára, ahol csak a szűk család volt jelen.
Egy rövidke fotózás a kertben és otthon, pár falat ebéd és már készülődhettünk is a délutánra. Tomi amint megpróbált belebújni az én nadrágomba. Ez az egyik kedvenc. Hogy ez hogyan történhetett? Hát a ruhája, két fogason lógott, nehogy meggyűrődjön idő előtt. A zakó pedig egy már félig használatban lévő fogasra került, amin már ott volt az én fekete kosztümnadrágom. Hát ezt vélte először magáénak. :)
Azután eltűnt a menyasszonyi autónk. Nem lehetett sem a céget, sem a sofőrt elérni telefonon. A kocsidíszt felraktuk egy otthon várakozó autóra és azzal indultunk a templomi ceremóniát megelőző fotózásra. Út közben előkerült az autónk is (szerencsére), és az országúton félreállva, virágátpakolás után nyerget váltottunk és már azzal érkeztünk a hősök terére. Csodaszép napsütés volt. És nem csak a fotós készített rólunk képeket, hanem pár tucat turista is a Hősök terén. Menet közben, amikor már jó pár fotó elkattant, észrevettük, hogy a fodrász csipesz a hajamban maradt a két oldalsó lokni megőrzése végett, így azért készültek már a csipesz mellőzésével is fotók. :) És elékezett a várva várt ceremónia. Béla atya, aki szegény már nincs közöttünk, számtalan vendég, barát, rokon, és egy csodaszép kápolna a Vajdahunyad vár szívében. Vacsora a kerengőben, móka, tánc, finom vacsora és sok-sok szép emlék.
 |
| az a csipesz... :) |
 |
| kedvenc fényképeim egyike :) |
 |
| elkapott pillanat :) |
És egy kis nászutas emlék....
