...az úgy volt, hogy...
Nagyon sok minden változás történt körülöttünk az elmúlt időszakban, és itt nem pár hétre gondolok. Hanem nagyjából évekre.
A legnagyobb, vagy legalábbis erősen ott van versenyben az első helyért, hogy ikreket kaptunk :-). Két tüneményt, akik gyökeresen felforgatták mindennapjaink. Akinek nincs nem tudja mivel jár, de azt sem miből marad ki :). Nagyon sokaktól megkaptuk, hogy minek kellett nekünk ennyi gyerek, ha nem lenne, mennyivel könnyebb lenne. De én ezt nem így gondolom. Mert persze mi is terveztünk. Hármat. Négy lett belőle, de egy pillanatát nem bánom. Elképesztő energia szükséges a két legkisebbhez, de annyit adnak, hogy elmondhatatlan. Persze nem ez volt az egyetlen hatalmas változás az életünkben.
Jött a válság és a két tuti biztos nyugdíjas, jól fizető állásból hipp és hopp lett részemről betegállomány és veszélyeztetett terhesség, kórház hosszú hetekig, amíg meg nem születtek, apának pedig lévén autóiparban dolgozott megszűnt pozíciója.
Egyik pillanatról a másikra nagy család lettünk, négy kiskrapekkel, két iskolással és két egészen apróval. Alvás minimalizálva, elfoglaltság, energiaigény annál több. És rengeteg öröm a négy fiúban. Persze azért nem tündér mesében élünk, szoktunk harcolni is egymással, meg kell küzdenünk egy kamasszal és egy majdnem kamasszal, akik mindenben a nagyot példázza, meg két duracell extra, lemeríthetetlen ikerrel.
Kézen fekvő, hogy valaminek változnia kell, mert nagyon szeretnénk, ha megint minden napsütéses lenne körülöttünk, és bár nem panaszkodom, mert sok a mosoly, de van hová visszatornáznunk magunkat a mélységi árokból....
Az okosok pedig azt mondják, ha mindent ugyanúgy csinálsz mint eddig, akkor semmi sem fog változni. Hát mi gondoltunk egy nagyot. Első lépésként elkezdtünk egy jó hónapja sportolni. Na jó, eddig sem ültünk otthon és lógattuk a lábunk, de azért azt mégsem lehet sportnak nevezni, ha rohanunk a gyerekek után, szaladunk két helyszín között, hogy időben mindenki odaérjen, legyen ebéd, vasalt ruha, tiszta lakás... Így egy nagyot gondolva elkezdtünk futni. Már próbálkoztunk vele tavasszal is, de akkor alig pár száz méter után meg akartunk fulladni... Most úgy tűnik kitartóbban harcolunk, már 2 km-nél járunk, 1400m-ről kezdtük, alkalmanként 50m-rel emelve a távot. Ma mivel átléptük a bűvös kettőt, elhatároztuk, hogy még egyszer ugyanennyi, utána pedig 100m-rel növeljük. Ez nagyjából két kör a tó körül, cél az 5-6 kör...
Remélem, ha mi tudunk változni, akkor az életünkben is elindul egy változás, pozitív mindenképpen :)
