A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kutyák és Macskák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kutyák és Macskák. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 20., hétfő

Robokuty

Péntek óta van egy robokutyunk. :-)
Na jó, már legalább három hete tagja kis családunknak, csak éppen ekkor mentünk a kötelező oltásra vele. És ott szembesültünk a tudomány vívmányaival. Mert hogy kiderült, (valamiért eddig elkerülte a figyelmünk, vagy csak 4 gyermekünk mellett nem voltunk elég informáltak a témában) hogy Július 1-től minden tulajdonost váltott kutyának kell rendelkeznie microchippel. Hát Luckynak nem volt, ezért mielőtt bármilyen kötelező kis oltást ellátást elvégeztek volna rajta, kapott egy kis microchipet. Igy lett robokutyunk. Persze utána megkapta a szokásos oltást és ellátást is. 
Legközelebb két hét múlva lesz esedékes oltásunk és utána már csak egy fog hiányozni és "Irány a nagyvilág..."
Visszatérve a chipre, bár mint említettem nem tudtunk róla, hogy kötelező, hogy már a tenyésztőnek dolga lett volna a chip beültetése Luckyba, mégis azt gondolom, hogy nagyon hasznos dolog. Több okból is. Azon túlmenően, hogy már volt szökevény kutyusunk, aki ha tűzijáték vagy nagyobb vihar támadt, akkor képes volt árkon-bokron menekülni. Szóval ha elveszik egy chippel rendelkező kutyus, akkor könyebben megtalálható. De azt hiszem, hogy a leginkább hasznos mivolta egy chipnek nem ebben rejlik, hanem, hogy sok információt meg lehet tudni a kutyusokról. Ki a gazdája, mikor milyen oltásokat kapott. És azt hiszem ez utóbbi a legfontosabb, ha valamilyen gubanc adódna egy ismeretlen kutyus és köztünk. 
Szóval hajrá robokutyok. :-)

2010. augusztus 31., kedd

Lucky és egy tanévnyitó

Lucky egy tündér. Nagyon helyes kis kutyalány. A gyerekeket imádja, és mérhetetlen türelme van. Nem zavarja, ha a fülébe visít a két legkisebb, hogy "vau-vau-vau", vagy a nagyobbak folyton hancúrra csábítják. Nyugodt, kiegyensúlyozott kutymuty, ami azt hiszem elengedhetetlen kelléke egy kiskutyának négy gyerek mellett. Dávid szerint pont ilyen kiskutyára volt szükségünk, aki még csak véletlenül sem morog, benne van minden buliban, és tündéri szemei vannak.
Azért persze nem unatkoztam, unatkoztunk így sem, mert lesben kellett állnunk kihajigált plüss játék lopkodás, bepisilés végett. És persze teljes gőzzel készültünk az esti és a holnap reggeli tanévnyitóra. Azaz átrendeztük a fél lakást, tologattuk a bútorokat, gyermek és kutya barát otthont próbáltunk varázsolni miközben persze felszámoltuk a nyár alatt keletkezett káoszt. A rendezkedés sikerességét majd megmutatja a jövő. Remélem Lucky nem tud majd mindenhova bemászni így és a két legpöttyebb gyerekem most már majd nyugodtan, akár egyszerre is ki fogom tudni engedni a járóka okozta ketrecből. Ez volt talán a legfontosabb szempont a tologatás közben. A két nagyobbaknál ennyi idős korukban meg sem fordult a fejemben, hogy az alsó polcokról feljebb kellene pakolni, vagy hogyan készítsek gyerek barát lakot a családnak, mely mindenki igényeit kielégíti. De a két duracell nyuszi mellett esélytelen lettem volna a korábbi berendezéssel. Ketten szaladnak három felé és tíz kézzel vizsgálnak meg minden számukra érdekesnek mutatkozó tárgyat. De most hátha...  :-)
A mai tanévnyitó ünnepélyességét elmosta a 10 fokos, esős időjárás. De jó volt újra a kis barátai  között látni Domit, látni, ahogy a tanító néni (Erika néni) mindenkit öleléssel és hatalmas puszikkal fogadott. És persze az is elképesztő, hogy a közel három hónap alatt, mekkorát nőttek mindannyian. A kis elsősökből komoly másodikosok lettek :-)

2010. augusztus 30., hétfő

Kuty 3.

Hazaértek.
Igaz már régebben, de közben vacsiztunk, fürdettünk és persze játszottunk. Nagyooooooooooooon édi. LUCKY. Ez lett a neve a kishölgynek. 
A kicsik sikongattak örömükben, és kiabálták, hogy vau vau. A nagyok pedig simogatják, követik, szólongatják. Remélem a lelkesedés akkor is megmarad, amikor majd sétálni kell menni hóban, fagyban, sárban, esőben, forróságban, akkor is ha esetleg lenne más program is.
egy kis ízelítő....


(A szőnyeget azért feltekertük :-)  )



... ugye nem is lesz elkényeztetve nagyon nagyon nagyon...


Kuty 2. rész

Odaértek a fiúk, izgatottan várom, mit szól a két nagyobb. :-)
Addig egy kis ízelítő a két kisebb aktuális kedvencéről:

Csőbe másztam :-)


Ketrecen belüli kisketrec? :-)


Kuty

A fiúk elindultak a kutyért :-)

2010. augusztus 13., péntek

Kutyások

Mondhatni kutyások vagyunk. Mióta ismerjük egymást mindig volt kutyusunk. És immár harmadik éve cicánk is van. Nem amolyan kiállításra hordom és mutogatom, hanem olyan kis kedvenc, ajándékba. De nekünk gyönyörű. És nem utolsó sorban imádni való. Most nagyon pótolja Balut, mert amikor hazaérünk ő is jön, elénk szalad, lefekszik és vakartatja a pociját, kergeti a farkincáját. De Mirr Murr mindig is ilyen volt. Ettől függetlenül Balu nagyon hiányzik az egész családnak. Ahányszor csak elmegyünk a helye mellett, valamelyikünk biztosan megjegyzi, hogy szegény Balu, de nagyon hiányzik. A gyerekek pedig, hogy mikor lesz másik Balu? Amikor pedig reggeli, ebéd vagy vacsora után szokásunk szerint a megmaradt kutyusnak való finom falatokat vagyok kénytelen szanálni, akkor én szoktam nagyon elszomorodni, hogy Balu mennyire örülne ennek vagy annak a falatnak. Szóval mindannyiunknak nagyon hiányzik személy szerint Balu, de magának a kutyusnak a léte, ragaszkodása, hogy vár minket ha elmegyünk, farok csóválva örül ha megérkezünk, játszik a fiúkkal, hagyja, hogy a két kicsi ismerkedjen az állatokkal, kutyákkal és tulajdonképpen mind a négy gyermek azt csináljon vele amit csak akar. 
Úgyhogy szükségszerű, hogy kell valami utánpótlást találnunk Balu kutya nyomdokaira. Így hát elő az internettel, kutya könyvekkel, de elsősorban Veronikával, aki minden kutyok és macsok ismerője a baráti társaságban és akinek cicáinkat is köszönhetjük. Tudniillik régebben, még macsek nélküli létünk hajnalán mindenképpen whiskas és karthauzi cicákat keresgéltünk. De az igazat megvallva nem szerettünk volna több 10ezer forintokat kiadni egyetlen kiscicáért sem. De korábbi macskátlan létünk miatt nem igazán tudtuk merre forduljunk egy ilyen házi kedvenc beszerzésekor. És akkor egy alkalommal, amikor náluk jártunk vendégségben, valahogy előkerült a kutya és cica téma (hiszen náluk is lakik egy pár házi kedvenc, édesebbnél édesebbek). És Veronika talált nekünk egy kölyökcict, szakasztott karthauzi-t (bár pedigréje egy szál sem volt, még is mindenki csodájára járt és mindenkinek kellett volna a mi Sábánk). 
Így esett, hogy most is tanácsot kértünk tőle. Mert egy dologban biztosak voltunk, nem szeretnénk még egy szakállas colliet, és nem amiatt, mert nem volt jó választás 9 éve, hanem mert nem Balu hasonmást szeretnénk, hanem egy olyan házi kedvencet, akit nem hasonlíthatunk senkihez. (Na jó, tudom, hogy ez elkerülhetetlen, na de mégis könnyebben elkerülhető, ha nem szakasztott mása elődjének, a most még "egyetlenünknek".) És persze a legfontosabb szempontokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, miszerint az új kis jövevénynek eszébe sem juthat, hogy morogjon a gyerekekre, vagy ne legyen kedve velük hancúrozni. Egy ízig vérig gyerekbarát kutyra vágyunk. És tanácsot kértünk. Mégis milyen fajta legyen? Mert ötletek vannak most is szép számban  :-) Jack Russel terrier, Grand or Petit Griffon Vendéen, cseh terrier, fox terrier de még sorolhatnám a listát. És persze a fenti legfontosabb "elváráson" túl, legyen szobában tartható, rövid szőrű, barátságos, imádni való pofival, viszonylag kisebb termettel, legyen virgonc de mértékkel, szófogadó de kis bohóc aki néha ellenáll (csak hogy ne lehessen unatkozni). Család és gyermekbarát. 
Ennyi felsorolást követően megszületett a közös ötlet is: Basset Hound. Persze nem pedigrés, topp papírokkal rendelkező, hanem amolyan ajándékba adjuk kutyus formájában. De a mi barátnőnk ebben is tökéletesen otthon van (tudniillik nagy állatvédő, mentő, gondozó, gazdikereső,.... ).  
Nagyon várjuk a kis buksit :-) A fiúk még inkább.