Kamaszok vagy csak fiúk?

Szeszélyesek, mint az áprilisi időjárás. A végletek között jár a hangulatuk. Immáron kettőnek a négyből. Ketten kamaszok?

Rendetlenek. (Mondjuk Domi még elviselhetően, és alapvetően megtalálja az általa szét hagyott halmokban, amire szüksége van. Kivétel, ha Dávid összekeverte a sajátjával és elrakta.) 

Most éppen rend van náluk, mert a szokásos hétvégi rendrakás után mindkettőjük dolgai a helyükre kerültek, de amint szerét ejtik és bevonulnak a szobába, nem kell fél óra és máris feje tetején áll minden. És ilyenkor jönnek a telefonok. Mint például tegnap délután. Hol van a rövid futónadrágom? az oldaltáskám? az angol szavaim? a futócipőm? és még hosszasan sorolhatnám.

Egyszer a fejüket fogják elveszíteni. Nem is tudom, hogyan tudnak ennyire szétszórtak lenni. 

- Anya, valahogy eltűnt a fejemről a sapkám....

Ki hallott már ilyet? Most vagy nem is volt a fején, vagy hogyan nem vette észre, amikor leesett? A futónadrág? Hát az Dávidnál volt, a sajátjával együtt. Mert ugyebár az öt számmal kisebbről tényleg nem látszik, hogy az nem az övé...

A hangulatuk? Akár percenként képes változni. Az egyik pillanatban kedvesek, segítőkészek, a következőben pedig mintha beléjük bújt volna az ördög. Dühöngenek, morognak, szemtelenek. Szeretik az öccseiket, játszanak mókáznak együtt, majd fél pillanat múlva, már bosszankodnak azon, hogy a kicsik miért követik őket és miért szeretnének velük lenni.

A lustaság fél egészség? Hát nekem nem... Viszont nekik nagyon bejön. Elképzelésem nincs róla, hogy lehet ennyi időt semmit tevésre pazarolni, főleg úgy, hogy utána rendszerint jön a rohanás, a kevés az időm a leckéimre, a hogy fogom kiolvasni...

Azt hiszem inkább kamaszok :)

Kamaszkor 2.

Két egyes után két ötös csak másból, ilyenkor mi van?

Mi legyen a büntivel? Aminek a kikötése az volt, hogy amíg ki nem javítja, addig nem mehet sehová.

Na de ha nem megy edzésre, akkor én bolondulok meg az amúgy is túltengő energiáitól, meg a kamaszkorától. Mert ha jár edzésre, akkor azért legalább lefárad kicsit, ráadásul levegőn van, egészséges dolgot művel. Ha pedig Matildba nem mehet, akkor ott hogyan fog vizsgázni félévkor, ráadásul nem mellékesen hiába fizetjük a havi díjat. Na jó, ha csak egyszer nem megy emiatt, az még bőven belefér, de mivan akkor, ha a javításhoz ennél jóval több idő szükségeltetik? Mert közben nem felel, nem írnak, vagy ha igen azzal még nem javított. Mert mostanában sok a fegyelmezésből származó órai munka osztályozása. 

Ugyanakkor azt is látom, hogy amit szeret, azt meg is tanulja. Nagy dilemma ez. 

Ha meg a szerelem a kérdés? Na ott vagyok igazán bajban. Mert ha nem engedem, akkor sokkal dacosabb, ráadásul úgyis megoldják másképpen a találkozást. Lévén közös az iskola. Hét közben úgysem megy, mert elfoglalt (suli, edzés, tanulás)... Hétvégén meg? Most is milyen zsúfolt, de az üres órákban pl a futafok közti várakozásban, amikor mást nem lehet tenni... 

Hát még alszom rá egyet. (Engedékeny vagyok? )

Segítséééééééééééééééééég (mint Micimackó, amikor beszorul Nyuszi házába - :) - )

Kamaszkor

Hát nem túl könnyű vele időnként együtt élni. Mármint a kamaszkorral. Mert a gyermeket imádom. 

Egy párbeszédünk és előzményei.

Előzmények: hetek óta mondogattam neki, hogy nem kellene jelezni az új angol tanár néninek, hogy Te a gyengébb csoportba jártál tavaly és nem tanultátok még ezeket az igeidőket? Kérdezd meg mikor van korrepetálás, mert ebből az egy ismétlő órából nem fogod tudni. Persze, hogy elfelejtette, mert nem volt fontos. Azután jött egy szódolgozat, ami nem csak szavakból állt, hanem a végén 5 mondatból, az általa még nem tanult igeidőkben. "Remekül" sikerült a doga. Aminek a következménye bünti, a bünti pedig időnként fáj.

- Amíg nem javítod ki, addig maradhatsz ott suli után az iskolánál, nincs Matild (médiasuli), és ma nincs facebook. A hétvégi randikat pedig még meggondolom. 

- Nemér mindent megtiltani, téged biztos nem büntettek így a nagyiék. 

- Hát nem, mert nem vittem haza ilyen jegyet, de ha büntettek, akkor szobafogság is volt nekem is.

- De nem tiltottak meg egyszerre ennyi mindent.

- Hát lehet, hogy a mobilom nem vették el, nem tiltották meg, hogy netezzek és face-ezzek, de ezek nem voltak, a szobafogság meg pontosan olyan volt, mint a nem maradhatsz ott suli után a sulinál.

-Neked akkor sem tiltották meg ezeket....

Nehéz megmagyarázni, hogy mert nem volt. Tényleg ilyen rég volt? De a bünti akkor is fájt, erre emlékszem :)

...és nagyok

....

Hát velük is zajlik az élet, bár náluk most olyan nagy látványos változás, fejlődés éppen nincsen. Hacsak az nem, hogy bizony vissza kell szokni a szoros menetrendre, mert különben úszunk az árral. És ez nem csak rájuk igaz, hanem ránk is bizony. Bár a reggelek elég jól működnek, a délutánok már jóval kevésbé.

Dominik. Ha kellőképpen noszogatom edzés vagy dob után, akkor képes önállóan tanulni és tud is. Alig kell javítani a leckén. Sajnos azért próbálja másolni Dávidot, ezt igyekszünk tűzzel vassal írtani. Még neki is szoknia kell, hogy már nem kész leckével érkezik haza, hiszen a kajak edzés korán van, így rögtön tanítás után jön ki a suliból, anyuéknál ebédel Dáviddal és apu viszi őket edzésre. Van két nap, amikor viszont marad a suliban, bár ilyenkor sem lesz kész a leckéje, mert szolfézs órán van és előtte még szeret menni atlétikára is. Kétszer egy héten dobol, amit élvez nagyon (én is azt tenném, pedig én lány vagyok), de ezen nem is csodálkozom. Elképesztő a dobszoba a zeneiskolában és Tamás is nagyon jó fej, aki a "tanár". Egyenlőre ügyesen veszi az akadályokat, és mellette az edzést és a dobolást. Már csak kicsit többet kellene ennie, hogy energiája is legyen mindehhez.

Bár itt többen vagyunk, de ez annyira Domis  :)

Dávid. Na hát ő képtelen egyedül tanulni. Ebben mi is hibásak vagyunk, de küzdünk az önállósodás irányába. Viszont ebből fakadóan katasztrófálisak a délutánok, A két kicsi lógna a nyakunkon és mesélne, mesélne, mesélne, de így persze nem lehet tanulni. Mi következik ebből. Úszunk az árral és az idővel. Ha pedig valamiért nem ketten vagyunk itthon? Kész katasztrófa. Van ami nagyon könnyen megy, de van bizony, amivel nagyon megharcolunk. Persze ebben benne van a kamaszkor minden nyűge is. Szélsőséges hangulatok, flegmaság, minden mindegy állapotok. Szerelem. Bár ennek most kicsit örülök is, mert most mintha ő választott volna és nem fordítva. Azt hiszem ez a működőképesebb verzió. Persze kell a kölcsönösség, de mégis, nekem még az normális, ha a fiú kezdeményez és nem fordítva :) Mindemellett nincs könnyű dolga a matek és angol csoportösszevonások miatt. Nem tudom, hogyan lehet ezt a fjata lemaradást áthidalni, de dolgozunk rajta.