Tévedtem, a harmadik nap volt a legnehezebb ....

A második kivizsgálós napot fél lábon ugrálva is túléltük. Hiszen nem kellett éhgyomorra menni, nem kellett "hajnalban" beérni és csak egy szimpla UH-on kellett megjelennünk. Igazából 15 perc alatt végeztünk, na jó lehet, hogy volt 25 is a pisi leadásokkal, öltözésekkel együtt, de villámgyorsak voltunk.

A harmadik nap ismét kihívásokkal kecsegtetett, nem is kevéssel, mint utólag kiderült. Már eleve nyűgösen ébredtek a fiúk, miért nem lehet enni, inni, már megint... ezeket Dávid tolmácsolta, de azt hiszem hasonlóan vélekedtek a kicsik is, legalábbis a nyügi erre engedett következtetni. Mindenesetre sikerült sokkal hamarabb odaérnünk és elkezdeni a vizsgálatot. De mégis kétszer olyan hosszúnak tűnt, mint egy nappal korábban, pedig percre pontosan ugyanolyan hosszú volt. Állítólag a fruktóz szirupos lötyi sokkal rosszabb ízű volt, mint a laktózos :( de azért elfogyott. Az éhségük sokkal hamarabb jelentkezett, irtózatosan túlpörögtek ismét és nagyon sok volt a hiszti. A folyosón hamar elegük lett mindenből, ezért útra keltünk felszerelkezve a fecskendőkkel, hogy a megfelelő időben tudjunk fújni. Bejártuk a környéket A-tól Z-ig, Nagyon meglepődtünk. Sok, szép, új épület, lakópark épült, új egyetemi központ, iroda házak, tisztán tartott fél sétáló utcák. Csak ne lett volna annyi gusztusosan tálalt fornetti és pékség és cukrászda és minden, ahol el tudták sírni óhajukat, hogy hama hama hama és követhesse a sírás, nyügi. Biztosan a hirtelen jött kánikula is rátett egy lapáttal és természetesen a telehold is segített a sok nyűgösködésben. Mi is rosszabbul viseltük, gondolom a meleg miatt is, részben pedig mert nem az első nap volt. De biztosan volt valami a levegőben is, mert a nővérkék is nagyon le voltak lassulva, az osztályon is minden a feje tetején állt reggel. És persze várták a szponzorokat is, akik jóvoltából ennyi sok kisgyerek kerül jó kezek közé. Ilyenkor gondolom mindig azt, hogy az adónk egy százalék csak egy parányi csepp a tengerben és nem is tudom hol lenne rá nagyobb szükség. Jó lenne, ha sokkal több felé mehetne és nem csak egy százalék. 

Miután túlélték a fiúk az éhséget, és készen lettünk a vizsgálattal, hamar kiértékelték a nővérkék az eredményt és mehettünk a doktor nénihez megbeszélni a teendőket.

Mind a négy kis pasasnak ugyanaz a "baja". Fruktóz felszívódási zavar, azaz fruktóz malabszorpció. Fruktóz csökkentett diéta a javaslat. Azaz ki kell kísérleteznünk, melyik zöldség, gyümölcs és mennyi és milyen formában és mivel kombináltan kerülhet az étlapra. A bibi csak az, hogy fruktóz étel ízesítőként nagyon sok élelemben megtalálható még és van egy olyan "rossz" tulajdonsága, hogy fel tud halmozódni. Ezért is történhetett meg, hogy a héten Domi megint hányt, pedig akkor, aznap nem is evett semmit, amiben volt vagy lett volna. De ha eléri azt a bizonyos szintet, ahol már tünetet produkál, akkor azon változtatni szükséges. Hát nem fogok unatkozni a nyáron, most sem.

Meg kell várnunk a fiúk záró jelentéseit és akkor már le tudok ülni beszélgetni a doktor néninkkel- aki szintén gasztroenterológus - hogy hogyan is tovább. Kész szerencse, hogy a doktor néninknek ez a szakterülete. Már a lista is szép, amit kaptunk a kórházban és a fele zöldség és gyümölcs sincs rajta. Nem beszélve azokról az élelmiszerekről, melyekben ez adalék anyag. Ráadásul egyéb cukrok rontják a fruktóz felszívódását, egyedül a szőlőcukor van rá jótékony hatással, de azt nem lehet korlátlanul fogyasztani, mivel diabetogén helyzetet okozhat. 

De nézzük a jó oldalát. Egyrészt kiderült mi okozta a sok kis gubancot a fiúknál, másrészt nem mindegyiküknél más a probléma, hanem egyforma, ami valljuk be, az én helyzetemen legalább könnyít egy kicsit, mert nem négy hanem csak egy felé kell vásárolni, főzni, tudást és tapasztalatot szerezni. És, hogy a doktor nénink szavaival zárjam a sort: "Igazán egészségesen fogunk táplálkozni"

Túl az első, szerintem legnehezebb napon

Túl vagyunk az első napon. Szerintem a legnehezebben és a leghosszabbon is egyben. Miért a leghosszabb? Mert majdnem fél 11 volt, mire elkezdődtek a kifújós vizsgálatok éhgyomorra. És 3/4 1-kor értek véget a legkisebbel. A sort Dávid nyitotta, folytatta Patrik és Oliver zárta. 

Azt hiszem a legkisebbek várakozáson felül teljesítettek többszörösen is. Egyrészt az éhség miatt már minden kortynak örültek, amikor megkapták a cukor szirupos lötyijüket, így fél pillanat alatt eltüntették a cumis üvegekből (nem úgy, mint anno Domi, akinek könyörögtünk, hogy ezt nem lehet óráig kortyolgatni). A fújkálás velük strapásabb volt, de amikor felfedeztük, hogy séta közben gyorsabban telik az idő (az a röpke 2 1/2, majdnem 3 óra), "kiszöktünk" a környező utcákba, tudtunk autókat számolni, rácsodálkozni a világra és könnyebben lekötni a cukros lötyitől túlpörgött gyerekeinket, már egész hamar múltak a percek és órák. És utána végre kaptak enni is. Ilyenkor milyen jó evő lesz mind.... A kórházi leves és főzi percek alatt a pocakokban landolt :) 

Az igazi tortúra csak ekkor kezdődött igazán. Vérvétel :( Dáviddal már szerencsére semmi gond, tudja, hogy ami muszáj, az muszáj. A kicsiktől nem csak én tartottam, hanem a nővérek is sorakoztak, hogy ha segítség kell, legyen elég kéz. Igazából egy segítő kézre volt csak szükség és arra, hogy az ölemben csücsüljenek. Azt hiszem NAGYON, de NAGYON BÜSZKE lehetek mindkét pöttömre. Mert a vákuumos csúcs szuper technika nem igen akart működni. A tűszúrást követő pillanatokon kívül nem sírtak, sőt még igazán lefogni sem kellett egyiküket sem, pedig nem két pillanat volt megtölteni a négy kémcsövet. Patrikkal is eltartott vagy 10 percig, mire lassan, mindenféle pumpáló, masszírozó technika bevetése után sikerült a csövecskéket megtölteni, de azt hiszem a mai nap igazi hőse Oliver volt. Az első tűszúrás után semmi. Pedig tolták, forgatták a tűt mégsem. Bevallom nézni sem tudtam, annyira sajnáltam, de ő mint egy igazi  kis hős teljesen csendben tűrte. Szóval újabb szúrás. De ekkor már nem a vákuumossal. hanem egy nagy, vastag, szép, sárga tűvel, aminek szabad a vége. Itt már ő sem volt teljesen toleráns és együtt működő, eltörött a mécses, azt hiszem érthetően. Amikor pedig sikerült, és elindul a vére  kicsi cseppenként, megadóan, néma csendben hüppögött csak tovább. Cseppenként masszírozták ki a kis kézfejéből a négy teli kémcsőre valót, több mint 20 percen keresztül. Nyugodtan ült az ölemben, miközben simogattam a kis buksiját és csak dicsértem, dicsértem és ámultam, bámultam... Azt hiszem nagyon klassz kispasijaim vannak.

Holnap folyt.köv. Remélhetőleg egyszerűbb napunk lesz, egyrészt nem kell éhgyomorra mennünk, másrészt pedig UH vizsgálat következik. kaptunk egy kis haladékot a következő fújkálósig.

Indul a második (gasztro)menet ...

Holnap újabb menetünk indul a gasztroenterológia területén. Mivel Dominál voltak említésre méltó találati pontok, most a másik három csemete kerül sorra: Dávid, Patrik és Oliver. Dáviddal szerintem minden pikk és pakk fog működni, de most így, este felé, még a leghalványabb elképzelésem sincs arról, hogyan fog vizsgálatokhoz szükséges lötty a kicsik pocijában landolni az előírt időn belül. Sőt. Ez már csak a sokadik csörte lesz, nekünk előtte meg kell vívnunk velük a reggeli hiánya ellen folytatott kérelem sorozat utáni, de biztosan várható hiszti rohamokat.

Gasztroenterológia III.

Hétfőn reggel ismét jelenésünk volt a kórházban, éhgyomorra. De már csak az ultrahang vizsgálat volt hátra, ami szerencsére sem nem fáj, sem pedig nem egy több órás huzavona. 

Hamar végeztünk, igazából várnunk is alig kellett. A vizsgálat után pedig találkoztunk a doktor nénivel, aki elmondta mit találtak és mik a további teendőink.

Diagnózis: Fruktóz felszívódási zavar és laktóz intolerancia.

Szerencsére lisztre nem érzékeny Domi, ami számunkra nagy megkönnyebbülés, hiszen annak a kevés általa szeretett ételnek a java része mind mind tartalmaz ha nem is lisztet, de búzát, gabonát. Szerencsére nem allergia amit diagnosztizáltak nála, így bár nem szabad túlzott, korlátlan mennyiségben fogyasztania őket, de életveszélyes állapotot nem tudunk előidézni semmiképpen. A diéta lényege, hogy meg kell találnunk azt az arányt fruktóz esetén, ami még nem vált ki reakciót, aminek mennyiségét még kezelni tudja a szervezete Dominak. Nem is gondolnánk mennyi mindennek van fruktóz tartalma (fogkrém, ízesített tejtermékek, májkrém). És ez laktóz intoleranciával párosítva még bonyolultabb. Lényeg a lényeg, hogy nem szükséges teljesen kiiktatni a gyümölcsöt és zöldséget sem az étrendjéből, hiszen a vitaminokra és rostokra azért szükség van, de csak módjával és odafigyeléssel adhatók. Például az is kiderült, hogy a cukrok sem jók ebben az esetben, mert ha emlékeim nem csalnak, akkor rontják a fruktóz felszívódás mértékét. Cukrok közül egyedül a szőlőcukor ami "hasznos" kis mennyiségben, mert segíti a fruktóz felszívódást. 

Egy egyszerű példán szemléltette a mi esetünket a doktor néni. Ami az eper volt. Sokan porcukorral, mások tejszínhabbal vagy akár a kettő kombinációjával szeretik. A mi esetünkben ha éppen önmagában fogyasztaná Domi, akkor ugyebár csak a fruktóz tartalmával kellene számolnunk, ami bár nem jó nagy mennyiségben, de egyéb fruktózmentes élelmiszerek fogyasztásával megengedhető. Ha porcukrot tennénk neki rá (de ez akár lehetne barna, nád, kristálycukor is), akkor tovább rontanánk a helyzeten. Ugyan ez a helyzet állna elő, ha tejszínhabbal szeretné Domi (mondanom sem kell, hogy még meg sem kóstolta soha egyiket sem), akkor belépne a repertoárba a laktóz is, ami ugyancsak még előnytelenebb esetet hozna. De, ha szőlőcukorral ízesítenénk neki, akkor segítenénk a fruktóz felszívódását. Azt hiszem nem lesz könnyű dolgom az első hetekben, de mégis azt gondolom, hogy a sok-sok rossz közül mégis egy kezelhető és felismert problémát kaptunk, amit legalább tudok, tudjuk a gyógymódját. Egyrészt minimalizálni kell a laktózbevitelt, ami ma már a sokféle laktózmentes tejtermékkel annyira nem nehéz (bár kétségtelen költségesebb mint a rendes tejtermékek esetén), illetve enyhíthető a tejtermékek okozta hatás egy enzim pótló tabletta adásával. Persze gondolom nem ez az elsődleges megoldás, hogy tablettával tömjük a pociját. 
Májusban megyünk a másik három kispasival is, mert nekik is vannak elvétve tüneteik, amik indokolttá teszik egy hasonló kivizsgálás lefolytatását. 

Gasztroenterológia II.

Ma ismét kora reggel indultunk útnak ahányan csak voltunk. Dávid Bendéékhez, hogy együtt eljussanak a heti edzőtáborba, kicsik a nagyiékhoz megőrzésre, apa dolgozni, mi pedig szintén éhgyomorral a kórházba a mai folytatásra. Leadtuk a tegnap gyűjtött mintánkat, amit emésztettségre vizsgálnak, ha jól emlékszem. Majd fújtunk. És nem lett jó az első fújás, magas értéket mutatott, emiatt Dominak futnia kellett kb. 10x rongyolt le és fel a jó kis régi épületben a másodikról a földszintig, hogy jól lihegjen és tisztuljon a gyomra. Először azt hittem későn reggelizett, de kiderült, hogy a fogmosás volt a ludas. Ki gondolta volna? De szerencsére a futás után már  sikerült olyat fújnia, hogy megkaphatta a mai cukros löttyét, amit be kellett hörpölnie. Ma sem volt vele könnyebb dolgom, mert ez fúj, meg nagyon édes, meg .... De azért sikerült és megkezdődhetett az újabb majd három órás történet ismét a fújkálásokkal. Fél 12 elmúlt mire befejeztük. Annyira kedves nővérünk van, aki segítőkész, kedvesen válaszol, ha kérdezünk (tegnap ő vette a vért is nagyon profin), és ma megengedte, hogy megnézzük a fújás eredményeinek kiértékelését, vagyis azt, hogyan méricskélik meg azt a levegőt, amit a fecskendőkbe szívunk a kilégzéses vizsgálat során a megadott időközönként. Ez még nekem is érdekes volt, de Domi élvezte igazán. A fecskendőt rákötik egy (alig nagyobb a tenyerünknél) digitális kijelzős mérőeszközhöz, majd belefújják a levegőt a fecskendőből és ekkor várni kell. Egészen addig míg a számláló meg nem áll. Hát nálunk ez a vizsgálat igencsak erősen pozitív lett, mert ugyebár a negatív eredmény a 0, nálunk pedig a 80-at is elérte az utolsó érték. Domi fruktóz érzékeny. Ami biztosan már egy diétát fog maga után vonni, mert ez azt jelenti, hogy nem tudja megemészteni a gyümölcscukrot. Akkor nem volt véletlen, hogy nem szereti a gyümölcsöt, zöldséget? 

Hát majd hétfőn már okosabbak leszünk, mert talán addigra megszületnek a vérkép eredmények is, talán a székletvizsgálat eredménye is megérkezik és túl leszünk majd egy hasi ultrahang vizsgálaton is. Arra való előkészületként pedig kaptunk 3x2 espumisan gyöngyöcskét vasárnapra és 2 darabot hétfőn reggelre. Holnap pedig vizsgálati szünnap lesz. 

A nővérke viccesen mondta Dominak, hogy ha nagyon hiányzik a suli mehetsz. Mit is mondott erre Domi? Jó, akkor haddddd menjek, anya, léccccciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!

Megígértem, hogyha addig nem lesz nagyobb gond mehet. Aztán délután kicsit elbizonytalanodtam, mert már úgy jöttünk ki a kórházból, hogy fájt a hasa (gondolom a terhelésnek köszönhetően), és mire a nagyiékhoz értünk jó kis hasmenése lett, alig érte el a wc-t. De estére (mostanra) jobban lett, már focizott is délután (az egyik szerelem), úgyhogy megbeszéltük, hogy úszni nem megyünk első órában, de a suliba bemehet. 

Apropó. Gondolom azért is ilyen mehetnékes, mert szombaton bulizunk. Végig azt kérdezgette ma is, hogy ugye szombaton nem lesz vizsgálat és a bulit megtarthatjuk? Szüli buli lesz :-), bowlingozni mennek a fiúk.... Úgy várják mind, mintha karácsony lenne :-)

Gasztroenterológia I.

A szokásos rohanással éppen nyolc órakor beestünk Domival a SOTE II. sz.gyermekklinikájára. Ahol mindjárt meglepetés ért minket a betegfelvételnél. Mert azt bár tudtam, hogy az osztályra és nem az ambulanciára van időpontunk, de arról a leghalványabb lila fogalmam sem volt, hogy ez befekvést is jelent egyben. Persze bár tényleg kedves volt lent a betegfelvételen a hölgy, de igencsak ki kellett tölteni minden felvételhez kapcsolódó papírt, kaptunk kórlapot és nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy az éjszakát is bent kell-e majd tölteni a kórházban. Összeszorult gyomorral, és egy aggódó Domival kézen fogva indultunk fel a második emeletre az osztályra. Ahol azt kell mondanom, hogy tényleg nagyon kedves volt mindenki. A legutóbbi két alkalom, amikor Dáviddal, majd másodjára a két legkisebbel kellett bent feküdnünk abszolút az orvosok profizmusát és igencsak nagy szakmai hozzáértését biztosította számunkra, de mégis... Valahogy az itthoni egészségügy nem az igazi. Hiába van már lehetőség arra, hogy bent maradhassunk a gyerekünkkel ha ennek érezzük szükségét, a körülmények - és itt elsősorban a kórházak fizikális állapotára gondolok - nem mindig hagynak maguk mögött pozitív emlékeket. Azt gondolom, hogy sajnálatos az a tény, hogy jó pár évvel korábban bezártak számos olyan asztmás gyerekeket kezelő intézményt, ahova mi is elkezdtünk járni közel 9 évvel ezelőtt. Amelyeket pedig meghagytak, az állam nem segít annyiban és olyan módon, hogy az épületek állaga és kinézete európai színvonalú tudjon lenni hasonlóképpen a bennük dolgozók méltán világszínvonalú tudásához. És le a kalappal az intézmények igyekezet előtt, hogy mindezek ellenére a lehető legbarátságosabb, mesefigurákkal tarkított kórtermek és igencsak gyermek szerető orvosok és nővérek vesznek/vettek ott körül minket. Most ismét. 

Szóval miután túltettük magunkat az első megrázkódtatáson és mire apa is leparkolt és felért hozzánk, már sikerült kiderítenünk, hogy nem kell bent aludnunk, hiszen az egészségi állapot ezt nem indokolja, szóval ha szeretnénk, akkor éjszakára elmehetünk :-)

Majd megkezdődtek a vizsgálatok. Éhgyomorra meg kellett fújni egy "szondát", ami egy csőből, a cső végén nylon zacsiból, majd tovább megint egy kis csőből állt, melyet csatlakoztatni kellett egy hatalmas injekciós tűhöz, melybe beleszívták a kilélegzett-kifújt levegőt, elzárták egy kis csapocskával és a benne lévő levegőt gondolom majd vizsgálják. Ezután meg kellett inni jó három deci igencsak cukros (de hogy milyen cukor volt nem tudom) lötyit, amivel Domi nagyon megküzdött, de ügyesen legyűrte a próbát. Ezután pedig 2x 15 perc elteltével és 4x 30 perc elteltével kellett megismételni a fújkálást. És mindezt úgy, hogy nem lehetett enni. Mire megvoltunk minden befújással elmúlt fél tizen kettő. Ekkor még megvizsgálta a doktor néni Domit. Azt mondta, hogy bár még nincs eredmény, de biztos, hogy pozitív lesz az eredmény, mert olyan erős bélmozgások vannak, hogy csodálkozik, miért nem panaszkodott hasfájásra Domi. De ő nem is az a típus azt hiszem. Ekkor már lehetett enni. És az én szörnyen evő, válogatós kicsi fiam, megette a kórházi ebédet. Szerencse? Nem tudom, de két szeretem étel volt a két fogás: húsleves és főtt husi főtt krumpli paradicsom szósszal. A lekváros buktát apának adta :-) Ekkor még nem értek véget a mai megpróbáltatások, azt hiszem itt jött a legrosszabb: vérvétel. Négy kémcsőnyi vért vettek Domitól és azt hiszem nagyon strammul tűrte :-), kapott is 4 matricát, hogy tudjon adni a tesóknak is :-)

Reggel pedig ismét megyünk nyolc órára éhgyomorra, valószínűleg újabb fújásos vizsgálat is vár ránk másfajta szénhidrát terheléssel.

Holnap kivizsgálás....

...legalábbis az első lépcsője.
Nem is tudom mit szeretnék igazán. Hogy ne találjanak semmit a vizsgálatok során és továbbra is homály fedje Domcsi hányásait, hisztijeit, heti egy délutántól alszom reggelig napjait, vagy azt mondják stressz okozza, vagy legyen valamilyen étel allergia a háttérben ami viszont ha macerásan is, de mégiscsak kezelhető (kevésbé aggasztana ez utóbbi azt hiszem, mintha idegi alapon produkálná ezeket a tüneteket az amúgy mindig mosolygó, csupa móka kisfiam)? Már összekészítettem a leleteit, az októberi vérvételt, a januári EKG-t és vizelet vizsgálatot, az asztmás kontroll papírokat, a legutóbbi allergia teszt eredményét (ami persze csak a pollenekre - mogyoró, nyár, parlagfű és még sorolhatnám - vonatkozik), a széklet vizsgálatok eredményét és a beutalót, és a két hete íródó étkezési naplót.
Domi számolja már visszafelé a napokat, reggel mondta is már csak egyet kell aludnia.
Egy szó mint száz.... nagyon kíváncsi vagyok, bár tudom, hogy holnap még nem lesz kézzel fogható eredmény a birtokunkban.