Ma reggelre leesett az első hó. Csodaszép fehér reggelre virradtunk, bár nem volt aggodalom mentes a történet, mivel még nem jutottunk el gumit cserélni az autón és bizony az uszodai edzés nem itt a szomszédban van. Ráadásul ez pont a mi soros hetünk. De szerencsére vizes hó esett és a csodaszép napsütésben az aszfalton is gyorsabban olvadt a hó. Egy gyors hólapátolás, autótakarítás után, megtéve egy próbakört kiderült, hogy azért még egy jó állapotú négy évszakos gumival el lehet közlekedni. És szerencsére a városban is rendesen eltakarították az utakat.
Délután pedig kihasználva a szép napsütést mindenki felöltözött egy kis hancúrhoz a hóban. Nagyon kíváncsi voltam mit szólnak a hóhoz az ikrek. Tavaly ugyan bőven volt részünk hóesésben, méteres hóban még itthon is, de Patrik és Oliver annyira kis picúrok voltak még, hogy nem hiszem, hogy emlékeznek bármire is a havas sétákból. Csillogott a kis szemük, csodálkozva nézték, hogy mi történt a kerttel. Nehezen indultak el a hóban, furcsa volt számukra, hogy besüppedt a kis csizmájuk a hóba. Borultak menet közben, ha nem emelték elég magasra a lábacskájuk, és furcsa volt nekik, hogy hideg a hó. Csodálkozva mutatták a kis kezeiket, hogy mi került az ujjacskáikra egy egy csüccsnél vagy bukfencnél. A kesztyűt is mindig leszedték a kezükről. Laza egyszerűséggel a szájukba tették a kezük, csak úgy spontán, mint amikor cumiznak, de most ugye nem a kis hüvelyket kapták, hanem az egy ujjas "buta" kesztyűt, és persze becsippentették a fogacskáikkal és már lent is volt a kesztyű a kezükről. De nagyon tetszett nekik. Lucky is teljesen megbolondult élete első havas élményétől, rohangált keresztül- kasul. Időnként felborogatva az ikreket, vagy Domit kergetve és a nadrágját ráncigálva. Azt hiszem mindenki nagyon élvezte a havas délutánt.
