13.

Hihetetlen. Mintha most született volna, most tették volna először a karjaimba. És már kamasz. Nem is kicsit. Nehéz vele néha, sőt... Mégis imádni való. Egyik pillanatban csajozik, a másikban tologatja az autót az öcsikkel, teljes átéléssel. Hihetetlen értelmesen lehet vele beszélgetni, majd a következő pillanatban olyan, mintha egy teljesen másik világból csöppent volna is, vagy éppen mintha nem ennyi, hanem fele ennyi idős lenne. 

Sok minden érdekli, amit éppen felfedez magának, azért rajong, de nem feltétlen tartósan. Életeleme a mozgás és a hihetetlen lustaság is. Nem is tudom, hogyan fér meg benne mind a kettő. 

Rajong a fényképezésért, zseniális dolgokat tud alkotni, ha akar, majd a következő pillanatban mintha életében először fogna a kezébe fényképezőgépet. Fotósuliba járt, szeretné folytatni. 

A "média", pontosabban a TV és a rádió a másik szíve csücske. Csütörtökön, a szülinapján vizsgázott belőle a média iskolában ahová jár. Boldog, amikor ott van, fülig ér a szája a nevetéstől. Ráadásul igazán értékes (illemtudó, intelligens, okos, érdeklődő, segítőkész) gyerekek között van. 

Sportol. Hol nem lehet kirángatni a hajóból, hol pedig alig lehet rávenni, hogy menjen el edzésre. De amikor ott van és vizen van, akkor már el is felejtette, hogy úgy kellett nógatni induláskor.

Nem állítom, hogy kitűnő tanuló, bár észbeli képességei tekintetében simán lehetne az, de hát a lustaság fél egészség :-) Mégis azt gondolom, nagyon jót tett neki a suliváltás, nem csak a kortársaihoz fűződő kapcsolataiban, akikkel érdekes módon szinte pillanatok alatt megtalálta a hangot ebben az iskolában, hanem azt gondolom a tanulás területén is. Ha nem is villám tempóban, de épül az önbizalma. Javított a tavalyi bizonyítványán, és még ha a félévihez képest nem is javított, és érezhetően elfáradt így év végére, mégsem kellett annyit harcolnunk itthon. Persze ugyanúgy tanulni kellett még vele, és kellettünk a kész leckéhez, illetve a dolgozatokra, vizsgákra való felkészülésekhez, de mégsem éreztük mi Don Qijote harcának a küzdelmet. Számos esetben úgy jött haza a suliból, hogy tudta amit kellett és nem nekem kellett megtanítanom. Nem néztek ránk furcsán, amikor azt kértük, legyen egy kontroll a leckefüzetén. Jó volt végre azt hallani, hogy teljesen normális, egészséges, okos, ügyes, néha kicsit lusta, de mindig udvarias, segítőkész, és tisztelettudó.

Szerelmes. Elég szeszélyesen. Nehéz követni az érzelmi életét. Remélem őszinte marad hozzánk, mer majd velünk erről is beszélgetni. Szerintem a mai világban ez is nagyon fontos. 

Egyszer el fogja veszíteni a fejét is. Szétszórt - lehet, hogy a szerelmektől? :-)  Ha a szájába rágok dolgokat, akkor is képes elfelejteni, vagy másképpen csinálni. Reggel elmegy pulcsiban vagy kabátban, ami csak akkor ér haza, ha többször és nyomatékosan szólunk, hogy talán ideje lenne hazahozni, megkeresni. Szerencsére még eddig nem igen kélt lába sok mindennek feledékenysége ellenére.

Rendetlen, a másik pillanatban meg minden apróságra ügyelően megterít, díszít. 

Ügyes, jól rajzol, épít (legóból a fantáziája alapján), kreatív.

Imádom a égkék szemeit, mindent elmesélnek nekem. 

Szeretem, ahogyan nyúlánk, vékony, de mégis tiszta izom, hogy látszik a sport hatása.

És milyen volt, az első találkozásunk?

ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG DÁVID :-)

Boldog 13. Szülinapot :-)

 

3.

BOLDOG SZÜLINAPOT PATRIK ÉS OLIVER
 

2009.05.15. 16:44 és 16:47

2010.05.15.

2011.05.15.

Mostanság :-)

9 év

Éppen kilenc éve, valamikor csütörtök éjjel, éjfél előtt röviddel elfolyt a magzatvíz. Pedig még heteink voltak hátra. Nem is egy vagy kettő, hanem inkább hat hét. És bár számítottunk arra, hogy Domi sem marad a pocakomban 40 hétig, azért erre az igen korai érkezésre nem gondoltunk. Hozzá tartozik a történethez, hogy oka volt nem is kicsi. Másfél héttel korábban a szokásos UH vizsgálaton a combcsontja rövidnek találtatott, ami számos genetikai betegség jele lehet, amit egy kedvesnek egyáltalán nem nevezhető genetikus még inkább kihangsúlyozott. És bár az orvosunk nyugatott, hogy nem lehet baj, hiszen minden leletünk rendben van, nincs a családjainkban előforduló probléma, és van egy gyönyörű egészséges kisfiunk már, az ördög nem alszik. Igen, végig sírtam több álmatlan éjszakát, győzködve magamat és a pöttöm pocaklakót, hogy nincs semmi gond, nem lehet semmi baj. Azt hiszem ő mégiscsak úgy döntött ott bent, hogy ezt be is bizonyítja nekünk itt kint.  És bár nagyon sietett Domi, hogy a pocakon kívüli világot is megismerje (34 hét), mégis másnap kora délután látta csak meg a napvilágot. Egy szép napos péntek délután 2002. április 26-án 15 óra 25 perckor 2430g-mal és 49 cm-rel. Maga volt a csoda. Tommal közös életünk második csodája. Annyira apró volt, olyan kis törékeny, mégis tökéletes. A világ egyik legnyugodtabb kisbabája. Mosollyal aludt és mosollyal ébredt. Igazi jutalom baba. Nem csak baba, hanem jutalom gyermek is, mert ezt a remek tulajdonságát, hogy mosolyog és ezáltal mindenkit mosolyra késztet, megőrizte a mai napig.

Elmondhatatlan öröm volt, hogy van két gyönyörű kisfiam. Míg Dávid meglepetés baba volt (nem voltam, voltunk kíváncsiak kisfiú-e avagy kislány), addig Dominál kétségem sem fért ahhoz, hogy ismét kisfiú lakik a pocakomban, amit az UH vizsgálat is igen hamar igazolt.

Azóta eltelt kilenc év. Sok sok mérföldkővel, emlékekkel. Hiszen még csak most született, elfért egy tenyerünkben annyira kis picurka volt, aztán hipp hopp máris felült, felállt, elindult és óvodás lett...

 majd iskolás...

... és itt van. Már kilenc éves. Szeretem, hogy mosolyogva ébred a mai napig, hogy mindig képes a bohóckodásra. Szeretem, ahogy odabújik és csak úgy egyszerűen annyit mond SZERETLEK, szeretem, amikor jön és puszit ad, amikor simogat, amikor paskolgat. Szeretem, hogy a mai napig képes két másodperc alatt elaludni ha fáradt. Szeretem ahogy szívvel-lélekkel csinál mindent. Focizik, atletizál, tornázik, úszik és most kezdi a kenut. Vág az esze, mint a penge. Rajongásig szereti mindhárom testvérét. Íme a mi szőke "hercegünk"...

Egy Szülinap és vakációóóóóóóóóóóóóóóó

Bár még ma iskola volt és az évzáró is csak hétvégén lesz, sőt Domiék még holnap is mennek kirándulni, de azért végre itt a VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Szerintem én jobban vártam mint a fiúk :-)

És 11 éves DÁVID :-) Igaz csak éjfél előtt pár perccel tölti be a 11-et, dehát a napja akkor is mára esik. Ilyenkor egy kis apróságot mindig az éjszaka közepén kap meg :-) A többiek mind fényes nappal látták meg a napvilágot, így őket nem szoktuk születésük percében éjnek évadján egy harsány "Boldog Boldog Boldog Születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép Napod" dallal ébreszteni. Bár reggel kissé borongósan indult a nap, de délutánra szép napsütés kerekedett.

Még be kell szerezzünk pár meglepetést, hogy este csaphassunk egy jó kis majdnem éjféli köszöntést :-) De ami késik ... A kellékek beszerzésre kerültek, elkészült a személyre szabott családi köszöntővers is :-)

Bulizni szombaton fogunk tortával lufival és konfetti hegyekkel a léggömbökben.
Időközben középső gyermekünk is épségben, sérülésmentesen! hazaért a mai kirándulásról. Martonvásáron jártak. Szerencsére az égi áldás csak addig tartott, amíg a vonaton utaztak, mire megérkeztek újra hétágra sütött a napocska. Bejárták a parkot keresztül-kasul, jót játszottak a tanév méltó zárásaként. Holnap a Macifarmot veszik célba. Reszkessetek macik, jön az 1.b.   :-)

Martonvásár, angol kert

Imádtam ezt a délutánt, hogy nem kellett leckeügyben hadakozni. Azt hiszem, hogy most lesz pár nap "korlátozás nélkül azt csinálom amit szeretnék" a fiúknak, majd utána visszatérnek a megszokott rutinok. És indul a versenyszezon Dávidéknál (kenuzik a fiú), edzések napi kétszer, majd Dömsödön edzőtábor. De előbb egy kis sátorozás Sukorón. Unatkozni nem fogunk, csak lesz sok móka, játék és programok, hogy vidáman teljen a VAKÁCIÓ.