Gyerekszáj

Sétálni készültünk a Várban. Jó tudom, nem unjuk még? Nem. Annyira jó, hogy szabadon rohangálhatnak, közben elnyalnak egy Burgeres fagyit. Szóval...

Ülünk apu autójában és sétálni indultunk. Csak négyen voltunk, Domi és Oli itthon maradtak. Dávid a saját telefonján játszott, persze, hogy nem adta oda Patriknak. Apa megszánta a kicsit és odaadta neki az övét...

A mi okos telefonjaink nem mindig bírják a játékok iramát, most sem volt ez másképpen. Apa telefonja lefagyott.

- Apa... Inkább visszaadom a telefonod. Nagyon meleg. azt hiszem nincs túl jól....

:)

Nyári szünet

11 hét.

Az elején mindig végtelenül hosszúnak tűnik, mármint szülői szemmel... utána pedig annyira gyorsan elszalad...

Mint ezen a nyáron is. Szint még most ért véget az iskola, most voltak vizi túrázni a fiúk, alig érkezett haza az edzőtáborból Dominik. Már el is röpül a június és a július eleje is. Javában tervezzük az augusztusi szabadságot. Merre menjünk, mit mutassunk meg a világ csodáiból a fiúknak. És már mindjárt vége az augusztusnak is. Annyi minden történt, mindenről jó lenne megemlékezni itt a blogon is, de valahogy nem volt fontos a szoba, a számítógép, a blogolás. Fontosabbak a még együtt tölthető pillanatok, percek, órák, a még nem teljesült kérések teljesítése. Még pár napig itthon vagyok velük, de már el kell kezdeni a visszaszokást az éjszakákból a nappalok felé, a végtelen játéktól a kötelezettségek irányába. 

De még vár ránk másfél hét móka, kacagás, hogy frissen, újult erővel fogjunk neki az új tanévnek, az új feladatoknak, kihívásoknak mind a hatan.