A fiúk kajakoznak. Ez már tény. Hol oda vannak érte, hol pedig hárítanak. Nekünk nagyon jó. Persze, mint mindennek, ennek is több oldala van. Azt hiszem sikerült egy olyan sportágat találnunk nekik, ami férfias, elég sokrétűen átmozgatja őket, ad örömet, kitartást, magányt és csapatot egyaránt. Számomra mindig elképesztő, amikor látom őket, mennyire megizmosodtak, amikor tapasztalom, hogy milyen masszívak. És itt elsősorban nem feltétlen az izmaikra gondolok, mert a totálisan kockás hasuk és a szálkás, szépen kidolgozott karjuk, lábuk csak a külsőség. Ami fontosabb, hogy bár asztmásak (igaz, mindent elkövettem, azért, hogy egy másodpercre se legyen betegségtudatuk), de egészségesek. Télen is, amikor mindenki náthás, köhög. Egyre kevesebb a ventolinos időszak, vagy ha éppen akad is, akkor pár nap alatt túljutnak rajta és nem az ágyat nyomják. Szeretem, mert minden nap van edzés, de bizonyos keretek között (heti négy alkalom) lehet játszani azzal, hogy mikor mennek és mikor nem. Szeretem, mert nem ad módot nekik az elkallódásra és tudom, hogy jó helyen vannak. A nyarakat pedig nemcsak én szeretem, hanem ők is. Vízen vannak. Nekem hatalmas megkönnyebbülés, hogy bár 11 hét a nyári szünet, de az iskola végétől egészen augusztusig értelmes elfoglaltságot nyújt számukra egész napos szinten a délelőtti és délutáni edzésekkel, edzőtáborral. Ők is szeretik, mert bár olyankor versenyszezon van, de a móka, pacsálás, napfény sem marad el.
Lassan indul a téli edzés szezon, közeledik november közepe. Alapozás. Ennek kezdetét jelzi mindig egy futóverseny, ami a sportág megmozdulása. Idén Dávid is futott.
A táv 7.5 km, ami annyira nem tűnhet soknak, de azt hiszem mégsem kevés, hozzátéve, hogy mindezt terepen és hegynek felfelé kell megtenni.
Büszke vagyok Dávidra, hogy megtette :)
itt már lefelé a sűrű ködben....
