A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers és prózamondó verseny. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers és prózamondó verseny. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 14., szerda

Vers és prózamondó verseny

Lelkes, még akkor is, ha általában mindig ugyanazok nyerik, vagy legalábbis lehet nagyjából sejteni kik lesznek a díjazottak. Ami nem is meglepő, az már inkább, hogy a sport tagozat szinte mindig magasabb létszámban vesz részt rajta, mint a dráma tagozatos osztály. Legalábbis tavaly már ez volt a jellemző és idén sem volt ez másképpen. Szép emléklappal gazdagodott a gyűjteményünk, na és persze egy ötössel :-)
És a versünk (idén a vicces kategória volt a "téma"):


Heltai Jenő: Ballada a három patkányról

Ott, ahol a Ferencváros
hinti báját szerteszét
 egy pazar, nagy pince mélyén
három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér
pajkos, fürge és bohó
s mint az ifjusághoz illik
folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett
egy csemege-bolt
ahol csupa elsőrangu
finom holmi volt.

Egyszer, éjjel a legelső
fürge patkány útrakelt,
hogy a boltból átcsempésszen
egy kis fínom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
elkerülve minden zajt
megevett egy adag sajtot
rá volt írva "Gróji sajt".
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt ­-
mert a finom gróji sajt
az hamisítva volt!

A második ifjú patkány
bánatosan útra kelt,
hogy a boltból átcsempésszen
ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
mert a bölcs mindig vigyáz
nekiesett egy gyümölcsnek
rá volt írva "Ananász".
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt -
mert a finom ananász is
hamisítva volt.

A harmadik ifjú patkányt
lesujtotta a dolog.
Sírni kezdett: "Nem élem túl
én is inkább meghalok.
Társak nélkül, egymagamban
így az élet mit sem ér?"
S hősiesen patkánymérget
vett a boltba háromér'.
Ez a patkány ma is él még
hogyha meg nem holt
mert a patkányméreg is csak
hamisítva volt! 


2011. november 24., csütörtök

Kukorelly Endre:Vanamit

Kukorelly Endre:
Vanamit

Van amit lehet és van amit nem lehet.
Beütöttem pölö a térdemet 
vagy a karom,
ez lehetséges, csak fájdalom,
szabad, viszont butaság,
bárki beütheti magát,
meg van engedve,
már ha jön hozzá kedve,
és most lesz felsorolva, ami tilos:
Tilos összes rúzst elhasználni, fölösleges és drága.
Mulatság.
Tilos kutyát hazahozni utcáról, főzelékféléket félig otthagyni,
homokot hajigálni.
És kaviccsal.
És folyton moziba akarni menni.
Teljesen fölöslegesen sikoltozni, mint a hülyegyerek, sikítni tilos.
Tisztára mint az eszeveszettek.
Mint akinek elmentek otthonról.
Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.
Boltba fáradjak le egyedül tejfölért legyek szíves ellen tiltakozni.
Kényeskedés, délutáni alvásmegtagadás, azt nem értem, miért.
Nehéz az élet, noha kényelmes.
Valamit kérdeznek, és azt meg se hallani.
Feladat, felelés, feladás.
Haladás.

Ma vers és prózamondó verseny volt az iskolában. Dominik lelkes résztvevője. Örülök, hogy bár nyerni csak egy valaki tud, nem számít, szereti megtanulni, tudni. Legutóbb is, amikor Dáviddal tanultuk Arany János: A walesi bárdok c. versét, nemcsak lelkesen hallgatta, hanem szinte hamarabb tudta. És tudja ma is, lassan egy hónappal később. Most ezt a verset szavalta. Ő választotta könyvtári órán. Nem hiszem, hogy könnyű feladatot választott magának, de szépen, hangsúlyozva, ügyesen és hibátlanul mondta. És nekem ennyi bőven elég. Büszke vagyok rá. Hogy mer, próbál, ott van. És arra is, hogy bár először elszontyolodott, hogy nem nyerhet mindenki (még elsőben), ma már ilyenkor azt mondja, a részvétel és a bátorság sokkal fontosabb. Nem lehet mindig győztes, de ha meg sem próbálja, akkor esélye sem lenne rá. Szeretem. 
Büszke vagyok Rád nagyon Domi.