Hosszú idő után ismét a Gáton jártunk

Nem tudom miért nem voltunk mostanában. Pontosabban tudom. Amikor legutoljára jártunk hármasban (Domival) kint, akkor meglepődtünk. Mivel hekkezni mentünk, ezért tulajdonképpen teljesen körbe kellett sétálnunk a gátat a víziteleptől a túlpartig. Megdöbbentünk azon, hogy ahol eddig nem láttunk kutyát, szemetet, piszkot, koszt, most jutott belőle bőven. Szerencsére nem a teljes területre koncentráltan, de mégis. A homokos plage rész tele volt eldobált üdítős flakonnal, szotyi héjjal, szeméttel és meglepő módon rengeteg kutyát sétáltatót láttunk, holott a kiírás még mindig meg van, hogy a Gátra kutyát bevinni tilos, csak a kijelölt kutyafuttató részre. Azt gondolom, hogy bár imádom a kutyákat, és nekünk is sokszor volt és biztos vagyok benne, hogy ha sikerül egy kicsit visszatornázni magunkat a régebben megszokotthoz, ismét lesz kutyunk és cicánk, de ahol gyerekek rohangásznak szabadon a fűben, le lehet ülni piknikezni és eddig nem kellett gondolkodni azon, hogy vajon pisibe, kakiba csücsülünk-e, nem biztos, hogy jó lenne, ha ez megváltozna... A másik, ami szintén kicsit visszatartott minket, a látogatók... Senkivel soha nincsen problémám, nincsenek előítéleteink, legalábbis azt hiszem, hogy ez nem jellemző ránk, de az a stílus és mód, és hangnem és szavak, amiktől akkor a homokos rész zsongott, hát nem lopta be magát a szívünkbe. Persze a mi iskolásaink is hoznak haza "szép" szavakat bőven, de lehetőségeinkhez képest írtjuk ezeket szókincsükből. Remélem a homokos partszakasz is visszakapja régi önmagát.

Most nem jártunk a gát minden részén, csak a telep környékén, ahol a múltkor is tisztaság volt és nyugalom.Szeretem ezt a helyet. A fényeket, amik a fényképeken is visszaköszönnek, a mindig virágzó ágyásokat, a gondosan nyírt gyepet, hogy nem minden pontján kell kézen fogni az apróságokat, mert biztonságban tudhatom őket anélkül is.

Igazából kacsázni indultunk a szó minden értelmében. Az öbölben sok a kacsacsalád, és ikreink nagyon szeretik nézegetni őket is, a halakat és a teknősöket is. Meg persze kacsázni, pontosabban apát "kacsáztatni", mert ők még csak dobálóznak. És nem titkolt szándékunk volt meglesni a nagyokat is edzés közben. :)

Mint említettem a másik oka kirándulásunknak az volt, hogy meglessük a nagyokat evezés közben, hogy érzik magukat az új hajóban, új csapatban, fejlődtek-e az elmúlt két hétben. Öröm volt látni, hogy társaságban eveztek (jó most alkalom is volt rá, mert laza edzés volt), nevettek, beszélgettek, mintha már ezer éve itt lennének. És persze én bár nem értek hozzá, de szerintem sokat fejlődtek is...

Azt pedig annyira imádom, amikor a két legkisebb, kincskeresés, dobálás közben észreveszi őket és a partról kiabálnak nekik: "Dádiiiiiiiiiiiiiid, Domiiiiiiiiiiiiiiiii"....

Ők pedig meghallják és odaeveznek, figyelnek, integetnek.... Annyira jó látni, hogy ők négyen összetartoznak, szeretetben vannak négyesben....

Edzés után pedig mindig jöhet az együtt hancúr, mert annyira soha nem fáradnak el, hogy erre ne jusson energia :-)

... :) ...

Városliget folyt. köv.

Akkora sikere volt a Városligetnek, hogy közkívánatra ma ismét arra felé vettük az irányt. Menet közben egy kicsit közbe szólt a szakadó eső, de mire az Oktogonhoz értünk már sütött a nap hét ágra, így a kicsik legnagyobb örömére ismét kis-földalattiztunk.

2 nagy 2 kicsi :-)

Rájöttünk, hogy lehet, hogy a két gördeszka kevés a négy fiúnak :-)

Már most olyan, mint a nagyok, merész és vakmerő, de ez Ő....

Egy kis pihi menet közben és gyönyörködés a látványban

Fél pillanatnyi idill kettesben? :-)

Deszkások...

Kincskereső...

Az igazi turista :-)

Apa szerelem :-)

Anya ölelés :-)

És végre egy csoportkép, nem kicsit vadásztam rá....

És ráadásnak a tegnapi kép ikertestvére - több okból is :-)

Megígértük, hogy legközelebb csónakázunk is a tavon.