A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szórakozás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szórakozás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 28., hétfő

Sátrazás, Rod Stewart és miegymás, avagy egy zsúfolt hétvége

Elég zsúfoltnak tűnő hétvégénk volt. De nagyon jól sikerült :)
Dávid élete első sátorozásán volt Sukorón a kenus csapattal (kenuzik a drágám), ahol épp az Országos Diák olimpia zajlott. Dávid most csak szurkolni ment, de nagyon jól érezte magát. Láttak hőlégballont emelkedni egész közelről, sikeres versenyeket tudhat magáénak az egyesület. Még az időjárás is egész kegyes volt hozzájuk, mert amíg sátraztak nem esett az eső és vasárnapra egész jó idő kerekedett. A szombat esti tábor tűz és szalonna sütés is nagy élmény volt, és persze a hülyéskedés sem maradhatott el. Alvás nem sok volt, persze ennek okát örök rejtély fogja fedni. Állítólag nagyon kemény volt a föld, mint egy sátorban úgy általában, de trécselés, az éjszakai sötét és persze a rosszcsontkodás (mások sátrának éjjeli bontogatása) is benne lehet a dologban.
Míg Dávid Sukorón sátrazott, addig a három legkisebbel mi a nagyiéknál táboroztunk. Este pedig Domival koncerten voltunk. Kisétáltunk a Hősök terére a 14. Kapcsolat koncertre, melynek sztár vendége idén ROD STEWART volt. Nagy rajongós vagyunk... Domi meg csak kérdezgetett: "Ismerem?" "Lesz a kedvenc számom?" - Baby Jane. Nagyon kis vagány volt. Menjünk még előrébb, menjünk már közelebb. Miután így noszogatott minket, a végén már "egész közel" merészkedtünk a színpadhoz. Nagyon élveztük mindhárman :) Domi hol a földön ropta velem, hol pedig apa nyakában táncolt és dobolt. Meg persze várta, mikor jut hozzá az óriási T-mobilos lufi. És egyszer csak jött a lufi és sikerült elérnie. Úgyhogy nagy volt az öröm :) És ráadásként jött a kedvenc száma is :) Nagyon élvezte a kis manó, teljesen felspannolta magát, úgyhogy hazáig sétáltunk (Hősök terétől a Kárpát utcáig - 5-6 megálló trolival).
Azért a kicsik is produkálták magukat a hétvégén. Végre kilábalóban vannak a vírusból (hasmars és társai), megjött az étvágyuk is :) (Mióta benyelték ezt a rendkívül agresszív vírust csak tápot voltak hajlandóak elfogadni.) Egyszer csak Oli fogta magát, éppen apa ölében csücsült, kivett egy krumplit apa tányérjából és olyan jóízűen ette, hogy öröm volt nézni. Ezt a krumplit mindannyian imádjuk amúgy, nagyiék specialitása - szalonna zsír, petrezselyem, újkrumpli. Úgyhogy erről mindjárt fényképet is csatolok, ahogy két pofira tömi magába sz én kis drágám...
Majd a nagyok (Dávid és Domi) kiharcolták, hogy még maradhassanak a nagyiéknál (ha egy edzés kimarad... ennyi pihi csak jár... nekem úgysincs semmim...). Így viszonylag facérak lettünk, csak a két legkisebb maradt velünk mára-holnapra...