A nagyok tegnap nem aludtak itthon. Utó-szülinapoztak anyuéknál. A kicsik már nagyon várták őket, hogy hazaérjenek. Már felébredtek a délutáni sziesztából, amikor megérkeztek. Nem sokkal ezután nekivágtunk szokásos hétvégi délutáni sétáink egyikének. Próbáltunk valami "új" úticélt találni, így jött az ötlet, hogy sétáljunk a Gellért-hegyen, hiszen ott vannak fák, árnyas sétáló út, nem fogunk megfőni a délutáni hőségben (36C).
Szokásos villamosozásunk után a Gellért téren szálltunk le és vágtunk neki a sétának. Megnéztük a szila-templomot kívülről, majd nekivágtunk a meredekebb szakasznak, hogy felsétáljunk a Citadellához.
Szokásos villamosozásunk után a Gellért téren szálltunk le és vágtunk neki a sétának. Megnéztük a szila-templomot kívülről, majd nekivágtunk a meredekebb szakasznak, hogy felsétáljunk a Citadellához.
A kicsik ma nem voltak túl jó kedvükben, felváltva dünnyögtek. Patrik az egyik rohanós hiszti közepén esett egy nagyot, "szép" lett a térde. A Citadellánál megpihentünk kicsit, megvizsgáltuk a Szabadságszobrot minden oldalról, majd az irányt a vízesés felé vettük.
A hegyről lefelé Oli adta a zenei aláfestést, azt hiszem kézfogás allergiája lett :-) Megnéztük Szent Gellért püspök szobrát, a vízesés forrását.
Majd a már korábbról is megszokott megállónknál kicsit még sprinteltünk a villamosunkért, amivel egészen hazáig utaztunk. A kicsi hisztik ellenére szép délután kerekedett, sok-sok mosollyal is.
A hegyről lefelé Oli adta a zenei aláfestést, azt hiszem kézfogás allergiája lett :-) Megnéztük Szent Gellért püspök szobrát, a vízesés forrását.
Majd a már korábbról is megszokott megállónknál kicsit még sprinteltünk a villamosunkért, amivel egészen hazáig utaztunk. A kicsi hisztik ellenére szép délután kerekedett, sok-sok mosollyal is.