Ősz, szünet

Igazából a nyarat szeretem. De nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nem szép az ősz. Szeretek az őszi napsütésben sétálni. Tegnap például kedvenc helyünkön sétáltunk a fiúkkal, és bár ott gondozzák a parkot, szedik a faleveleket, de mégis van avar a maga színes kavalkádjával. És persze nekem van két bolondos nagy fiam, akikben folyton folyvást túlteng az energia. Muszáj őket lemozgatni. És ha már Kopaszigát, akkor nem maradhatott otthon a foci labda és a roller sem. A  gördeszka csak azért pihent a csomagtartóban, mert azt nem lehet bevinni a parkba. És ha már van foci labda és nőnek fák a parkon belül, akkor persze hogy van kapura lövés. És ha van kapura lövés, akkor vetődés is. És ha vetődés.....

Szóval Domi hozta a formáját és egy avarban történő hempergőzés után közölte:

"- Apa, Mami..... csináltam levélangyalt!"

 :-)

Ugye, hogy nem lehet nem mosolyogni? Imádom őket. Néha (de tényleg csak néha) olyan komolyan is lehet velük beszélgetni, mintha felnőttek lennének, máskor pedig önfeledt gyerekek, akik nem csak hóangyalt, hanem levélangyalt is tudnak csinálni. És ennek eredményeként született egy madárijesztő is, mert Domi ruháján ott figyeltek mindenhol a színes vagy épp elszáradt falevelek.

Remélem a héten még lesz részünk ilyen szép napsütésben. Most hogy szünet van szeretném még kihasználni az utolsó napsugarakat és sokat levegőzni a fiúkkal.

És ha már foci, akkor bunyó is, mint a nagyoknál :-)

És az ŐSZ....