Miért mindig ....

Ötödikes. Tudom, hogy a páratlan számú évfolyamok mindig nehezebbek, ráadásul a felső tagozat kezdete majdnem olyan nagy váltás, ha nem nagyobb, mint az általános és a közép iskola, vagy a közép iskola és egy egyetem  közötti váltás. Nehéz neki, mert hirtelen sok tanár lett az egyből, mindegyikük másképpen kér számon és más stílusban tanít. Én mindent próbálok elkövetni, hogy könnyítsek a helyzetén. Segítek a lényeg kikeresésében, ott ülök mellette, megtanulom újra (de legalábbis ismét frissítem) a háttérbe szorult ismereteimet, ha kell munkát és energiát nem kímélve próbadolgozatokat és feladatlapokat gyártok neki is és Dominak is. De míg Domi felelősséggel, kitartással odaül és megcsinálja a feladatait, megtanulja, elolvassa amit kell és csak néha, tényleg néha ereszt el hisztit a tanulás terén, addig Dávid az örök ellenállás, hiszti és csak azért sem. Pedig nem tanulhatom meg helyette, nem írhatok leckét helyette, nem írhatok dolgozatot sem helyette, de még csak nem is felelhetek helyette. Az nem könnyíti meg a helyzetet (ami őt ismerve már alapból nem egy egyszerű történet), hanem megnehezíti, hogy nem írja fel mi a lecke, nem mondja meg mit kell elkészíteni, megtanulni, vagy ha rákérdezünk letagadja. És ha ezzel sikerül tetemes mennyiségű lemaradást produkálnia, akkor még inkább ellenáll, pedig tudja, tudnia kell, hogy ezek nem maradhatnak következmények nélkül. És nem itthon, hanem az iskolában. És nem tudom elmagyarázni sehogyan sem neki, megértetni vele, hogy akkor, épp abban a pillanatban, amikor meg kéne tenni valamit, lehet, hogy kivéd egy hosszabb kötelező tanulást, szülői cseszegetést, könyv mellett ülést, de hosszú távon saját magának tesz rosszat. És lehet, hogy akkor békén hagyjuk, de amikor jön a telefon az iskolából, hogy azt mondta nem készült, vagy a dolgozat lesz elégtelen, és miért, akkor egyrészt én is kiborulok, és neki is sokkal nehezebb kijavítani, mint eleve már készülni. Kiborulok, mert 100 alaklomból 100x nem tudunk róla, hogy ez fel volt adva. Sőt, ha netán rákérdeztem, mert valami azt sugallta tudnia kéne, vagy biztosan van lecke, mert olyan nincs, hogy ne legyen, akkor is hárítás volt a válasz. És egyszer még el lehet mondani az éppen aktuális tanító néninek, hogy nem tudtam róla, na de naponta? vagy hetente többször? Mit tegyek? És mivel büntessem? Hiszen figyelemzavara van. Ami lehet, hogy az aktív tanórákon éppen nem látszik, mert érdekes az óra, vagy éppen őt érdekli a téma, vagy csak egyszerűen akkor éppen akar, de amint számonkérésre kerül a sor, mindjárt ott a nem úgy teljesít mint kellene. És nem mindig és nem mindenhol és nem konzekvensen. Ez pedig csak azt mutatja az iskola felé, hogy tudna, ha.... És itt a mondatot, mindenki másképpen fejezi be szerintem. Dávid úgy, hogy tudnék, ha nem lennék hülye, buta.... (és még csak véleetlenül sem a lusta szerepelne itt az ő kis fejében. Én azt írnám a mondat végére, hogy tudna, ha végig figyelne, ha nem lenne néha (de inkább gyakran) lusta. És a pedagógusok? Ismerik a szakvéleményt Dávidról. De ő annyira ellentmondásosan viselkedik, hogy nem tudom, hogy nem vonják-e néha kétségbe és csak a nem készültem rovására írják a feleletek, dolgozatok eredményeit. Nem tudom..... De tanácstalan vagyok, hogyan tudnék neki úgy megmagyarázni ilyen fontos dolgokat, hogy értse és ne támadásnak vegye. Mert sajnos sokszor annak veszi. Személye elleni támadásnak. Pedig nem az, csak féltem, jót szeretnék neki, azt szeretném, ha tudná, ha oda tudna figyelni huzamosabb ideig. 
De ma ügyes volt. Kerületi úszóversenyen voltunk. És bár nincs úszásból versenyrutinja (gyönyörűen úszik, tud gyors is lenni, de ő inkább kényelmesen és szépen úszik), nagyon szépen teljesített. 4x50 m gyorsváltóban harmadikok lettek :-) Csak így tovább Dávid. Nagyon ügyes voltál.

Második volt a váltóban, itt még a rajtkövön :-)

Ugrás közben

Már éremmel a nyakában a kis csapat a dobogó harmadik fokán :-)

Közelről, hogy mindenki látszódjon:-)

Lehet, hogy a sportot még inkább erőltetni kellene?