...

A szünet hamar véget ért és hipp-hopp vissza kellet zökkenni a napi kerékvágásba. Reggel ez nem ment nagyon flottul. Hetek óta rosszul alszunk, leginkább a kicsik ébredései miatt. És bár nekem van a világon a legrendesebb és legbevállalósabb férjem, mégis minden nyikkanásukra felriadok én is. Mint kiderült az előbbi mondatból, ő az éjszakás :-) Már nem esznek a kicsik éjjel, de a legutolsó telehold óta többször ébrednek éjjelente és nem alszanak vissza, hisztisek, csapkodnak, sírnak. Mit rontottunk el? Vagy mi volt a holddal? Persze tudom, hogy jön a foguk, meg sok a front, de mindent mégsem kenhetünk erre. És mivel rosszul alszanak a kicsik, ezért napközben is több a nyügi, hiszti, sírás. Estére már minden hajam szála égnek áll, nem szokott sok ép idegszálam maradni :-) Mert ha hiszti van, akkor az kő kemény. És nem egy hisztizik, hanem mindjárt kettő. Ennél már csak az szokott jobban sikerülni nekik, amikor felváltva csinálják. Azaz: mondjuk Patrik végig őrjöngi a délelőttöt és végre ebéd után kidől egy rövidke órára, és abban a másodpercben felébred Oliver és folytatja az őrjöngés, miáltal Patrik ismét nem piheni ki magát ébredés előtt, tehát már hisztisen ébred. De imádom őket, mert hisztisen is tündérek, két roham között is mindig produkálnak valami olyat, amitől túlcsordul az ember szíve szeretettel. 

De visszatérve a kiindulási pontra, reggel alig bírtam felébredni. És ha már én nem tudok felébredni, akkor persze, hogy úszunk az árral. De azért egy perc késéssel odaértünk az uszodába Domival, még maradt neki 9 perce átöltözni. Rohanás haza, irány Dávid sulija. Mert persze ma ebéd befizetés is volt. Kilométeres sorok az irodában. És persze, hogy nem tudtam mindent elintézni, mert a diák igazolvány pótlásához a díjat nem fizethettem be. És a további körök? Haza Domi táskájáért irány a másik suli,  ahol szintén ebéd befizetés, uszoda busz befizetés. És ha már ott vagyok, akkor egy kis büszkeség :-) CSILLAGOS ÖTÖS lett a környezet dolgozata. Neki egyedül. Ezekért a pillanatokért érdemes. Ilyenkor mindent elfelejtek. A sok nyüstölést, gyakorlást, fáradhatatlan próba dolgozat gyártást.... De semmiért nem adnám a mosolyát, amikor délután büszkén újságolta, hogy milyen ügyes volt. 

Itthon kézhez kaptam az én kis hisztis szemem fényét (az egyiket a négyből). Játszottunk egy nagyot a kertben miközben Oliver bent durmolta az igazak álmát. Volt kukucs, kincs gyűjtés, kergetőzés, macskahancúr (Mirr Murr-ral) és sajnos be kellett jönnünk, mert eleredt az eső. 

Délután pedig megint beindult a verkli, bár ma a kenu edzést kihagytuk. (Csúnyán esett és tegnap Dávid akkorát esett foci közben, hogy alig bír leülni a popójára.) Rohanás Domiért, majd irány az uszi. Onnan haza és fogadó óra első felvonás Dávidéknál. És miért első felvonás? Hát mert holnap folytatás. Két napos a fogadó óra. Ma teljesen pozitív volt a mérleg. :-) Legalább most már tudom, hogy igaz, hogy az informatikát emelt szinten tanulja Dávid, de mégsem kaphat jegyet belőle idén, mert a bizonyítvány nem engedi. Pedig eddig csak ötösei vannak. És az NSZO testnevelés oldala? Magdi nénit nagyon szeretem. Remélem Éva nénit is legalább ennyire fogom. Szeretem, hogy szereti Dávidot, hogy elfogadja őt a maga kis különcségeivel együtt, hogy nem akarja sablonba húzni. Szeretem, hogy önbizalmat ad neki. Mert az én figyelemzavaros nagy fiamnak nagyon kell a dicséret, az önbizalom, a pozitív töltet. És a SIKER. :-) És nagyon de nagyon jól esett, hogy megköszönte Magdi néni, hogy ott állunk mellette (igen Ő mellette), mert látszik, hogy foglalkozunk Dáviddal, átnézzük a leckéjét. És kevés az ilyen szülő, aki ennyire figyel a gyerekére ötödikben. És bár azt írtam, hogy NSZO testnevelés, de igen írásos leckék vannak, szövegértések és feladatok. Olimpiákról, olimpikonokról. És nemsokára az Ókori olimpiákról. 

Szerettem a mai napot, egy igazán pozitív nap lett belőle a borongós esős idő ellenére.