Napfényes délután

Annyira szépen sütött a nap, hogy muszáj volt nekünk is kimenni a Gátra. Dávid minden csütörtökön amúgy is megy edzésre, tehát valakinek mennie kell vele. És ha szerencsések vagyunk és az időjárás is kegyes ilyenkor ősszel és télen, akkor miért ne mehetnénk ahányan csak vagyunk....

Mikor kipattant fejemből az ötlet, hogy én is szívesen kimozdulnék, sőt a kicsik is végre megint egy jót rohangászhatnának a friss levegőn, komoly szervezést kellett véghez vinnünk. Mert úgy tűnt, ez már nem férhet bele a rendelkezésre álló időbe. Ugyanis ezáltal felborult a megszokott menetrend. Gyors telefon Tomnak és kupaktanács. Gyorsan útirány változtatás, Dominik begyűjtése az iskolából, majd irány a másik suli Dávidért. És végül mire hazaért a csipet csapat, addigra a két legkisebb is harci díszbe öltöztetve várta, hogy kiszabadulhassanak egy nagy hancúrra. 

Tényleg gyönyörűen sütött a napocska, de hideg volt. Nagyon hideg. Ennek ellenére több mint egy órát rohangásztak a fiúk, szedegették a faleveleket, kis csokornyit hozva nekem. Azt hiszem ezekért a pillanatokért érdemes igazán élni. Amikor örömmel hozzák a kincseiket, adják oda nekem, mintha a világ legszebb virágai lennének és közben szorosan ölelnek, csimpaszkodnak. És kacagnak :-) És persze mindeközben annyira édesek, ahogy tanulnak megmozdulni, mozogni, szaladni a téli overálban, néha elesve - szerencsére csak a puha fűben - , hengergőzve a lehullott falevelek között.

Akik még a hidegben is vízre szállnak :-)